VGF szaklap

A távfűtés reneszánsza

2019. június 4. | Erdősi Csaba |  86 | |

A távfűtés reneszánsza

Visszatekintő rovatunkban egy-egy régi lapszámunk írását vesszük elő, hogy az abban foglaltakat összevessük a mai helyzettel. Ezúttal a távhőszolgáltatásról lesz szó, amely, úgy tűnik, végre kikerült a tévesen ráhúzott „elavult technológia” skatulyájából, sőt, mára második virágkorát éli.

A távfűtés megítélése sohasem volt különösebben jó idehaza. Persze nem az olyan úttörő megoldásokra gondolunk, mint amilyen a Parlament távfűtése, hiszen azt a rendszert remekül kiépítették annak idején, hanem főként a házgyári lakások temperálására. Korábban úgy tartották, egy panellakásban vagy elviselhetetlenül meleg van, és tél közepén is csak nyitott ablak mellett, papucsban és rövidnadrágban bírják elviselni a lakók a hőséget, vagy zimankó, de komfortos hőmérséklet kialakítása szinte lehetetlen. Ez persze sarkított megállapítás, de azért van benne valami: a távfűtés szabályozhatatlansága komoly problémát jelentett. De a rendszerváltásig mégis kevesen törődtek vele, hiszen a szolgáltatás olcsó volt. A kilencvenes években aztán a korszerűtlen, szabályozhatatlan, alacsony komfortfokozatú távfűtés hirtelen még drága is lett. Ez a mélybe lökte a távfűtéses lakások árát és népszerűségét, főleg, ha paneltechnikával készültek.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Távhő