Vízzel és vízgőzzel kapcsolatos épületkárok felfedezése termográfiával
Épületszerkezeti és épületgépészeti termográfia V.
2019/5. lapszám | Rahne Eric | 912 |
Figylem! Ez a cikk 5 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az épületekben nemcsak a hőhidak és nem kívánt levegőáramlások okozta hőmérséklet-eltérések jelentenek gondot önmagukban, hanem az ezekkel összefüggésben fellépő vízgőzszállítások, páralecsapódások következményeként fellépő penészesedések vagy akár szerkezeti átnedvesedések.
Cikksorozatunkban igyekszünk betekintést nyújtani a termográfia elképesztő sokoldalúságába és elméleti, illetve gyakorlati korlátaiba, Rahne Eric „Thermográfia – elmélet és gyakorlati méréstechnika” című, 650 oldal terjedelmű szakkönyvéből merítve.
Tény, hogy egy lakóépületben az életvitelszerű használat során folyamatosan keletkezik pára, vízgőz. Ebben szerepet játszik a légzésünk, személyenként és óránként nyugalomban 20-70 gramm, fizikai terhelés esetén akár 200-300 gramm vízpárát jelent. A főzés, a mosás és a fürdés/zuhanyzás óránként akár 800-2000 gramm vízpárát eredményezhet. Ne feledkezzünk el a háziállatokról, szobanövényekről sem, mivel méretüktől függően egyedenként és óránként 5-30 gramm vízpárát termelhetnek. Ez a vízgőz, pára az épületen belüli levegőbe jut, melynek páratartalma így szellőzés vagy egyéb páracsökkenő folyamat hiányában folyamatosan növekszik.
A levegő azonban vízgőzt, párát csak korlátozott mértékben tud felvenni, illetve magában tartani. Ez a képesség a levegő hőmérsékletétől függ. Mivel a levegő és a vízgőz is saját tömeggel rendelkezik, a légköri nyomás a levegőnyomás és az ún. páranyomás összegéből alakul ki. A páranyomás akkor a legnagyobb, amikor a levegő vízgőzzel telítődik, tehát az adott hőmérsékleten a már benne lévőn túl nem tud több vízgőzt felvenni.
Harmatpontnak azt a hőmérsékletet nevezzük, amelyre állandó nyomás mellett lehűtve a levegő telítetté válik. A gyakorlatban ez tehát az a hőmérséklet, mely alatt a levegőben lévő pára kondenzál és kondenzvízként lecsapódik az ezzel azonos hőmérsékletű felületeken. Ez a párakicsapódás természetesen egy fal vagy hőszigetelő anyag belsejében is megtörténhet, hiszen egyrészt a legtöbb építőanyag valamilyen mértékű levegő, illetve páraáteresztő, páradiffúziós képességgel bír, másrészt a külső és belső hőmérséklet gradiense pont a falban lépheti át a harmatponthoz tartozó hőmérsékletet. A legtöbb páralecsapódás illetve páradiffúziós probléma és épületkár ezzel az összefüggéssel magyarázható.
A cikk még 12 121 karakternyi szöveget tartalmaz.
A teljes cikket bejelentkezés után olvashatja el,
ha ön előfizetőnk vagy megvásárolta a cikket vagy a lapszámot.
Ha van előfizetése, vagy már megvásárolta ezt a tartalmat, itt tud bejelentkezni.
Elolvasná ezt a cikket, de nem előfizetőnk?
990 Ft-ért, online bankkártyás fizetéssel, azonnal megveheti és azonnal elolvashatja. A megvásárolt cikkhez a későbbiekben is korlátozás nélkül hozzáférhet. Legyen előfizetőnk és minden tartalmunkat korlátozás nélkül elolvashatja!
Csak ezt a lapszámot vásárolná meg?
1990 Ft-ért, online bankkártyás fizetéssel, azonnal megvásárolhatja a lapszámot, amelyben ez a cikk olvasható, ezzel hozzáférést kap a szám összes cikkéhez, amit pdf formátumban le is tölthet.
Legyen ön is előfizetőnk!
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. Válasszon papíralapú vagy digitális előfizetést! Előfizetőink korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is.
