Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Vízzel és vízgőzzel kapcsolatos épületkárok felfedezése termográfiával

Épületszerkezeti és épületgépészeti termográfia V.

2019/5. lapszám | Rahne Eric |  458 |

Vízzel és vízgőzzel kapcsolatos épületkárok felfedezése termográfiával

Az épületekben nemcsak a hőhidak és nem kívánt levegőáramlások okozta hőmérséklet-eltérések jelentenek gondot önmagukban, hanem az ezekkel összefüggésben fellépő vízgőzszállítások, páralecsapódások következményeként fellépő penészesedések vagy akár szerkezeti átnedvesedések.

Cikksorozatunkban igyekszünk betekintést nyújtani a termográfia elképesztő sokoldalúságába és elméleti, illetve gyakorlati korlátaiba, Rahne Eric „Thermográfia – elmélet és gyakorlati méréstechnika” című, 650 oldal terjedelmű szakkönyvéből merítve.

Tény, hogy egy lakóépületben az életvitelszerű használat során folyamatosan keletkezik pára, vízgőz. Ebben szerepet játszik a légzésünk, személyenként és óránként nyugalomban 20-70 gramm, fizikai terhelés esetén akár 200-300 gramm vízpárát jelent. A főzés, a mosás és a fürdés/zuhanyzás óránként akár 800-2000 gramm vízpárát eredményezhet. Ne feledkezzünk el a háziállatokról, szobanövényekről sem, mivel méretüktől függően egyedenként és óránként 5-30 gramm vízpárát termelhetnek. Ez a vízgőz, pára az épületen belüli levegőbe jut, melynek páratartalma így szellőzés vagy egyéb páracsökkenő folyamat hiányában folyamatosan növekszik.

A levegő azonban vízgőzt, párát csak korlátozott mértékben tud felvenni, illetve magában tartani. Ez a képesség a levegő hőmérsékletétől függ. Mivel a levegő és a vízgőz is saját tömeggel rendelkezik, a légköri nyomás a levegőnyomás és az ún. páranyomás összegéből alakul ki. A páranyomás akkor a legnagyobb, amikor a levegő vízgőzzel telítődik, tehát az adott hőmérsékleten a már benne lévőn túl nem tud több vízgőzt felvenni.

Harmatpontnak azt a hőmérsékletet nevezzük, amelyre állandó nyomás mellett lehűtve a levegő telítetté válik. A gyakorlatban ez tehát az a hőmérséklet, mely alatt a levegőben lévő pára kondenzál és kondenzvízként lecsapódik az ezzel azonos hőmérsékletű felületeken. Ez a párakicsapódás természetesen egy fal vagy hőszigetelő anyag belsejében is megtörténhet, hiszen egyrészt a legtöbb építőanyag valamilyen mértékű levegő, illetve páraáteresztő, páradiffúziós képességgel bír, másrészt a külső és belső hőmérséklet gradiense pont a falban lépheti át a harmatponthoz tartozó hőmérsékletet. A legtöbb páralecsapódás illetve páradiffúziós probléma és épületkár ezzel az összefüggéssel magyarázható.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, .
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

termográfia