VGF szaklap

Az igényes fürdőszoba

2019. március 4. | Lantos Tivadar |  40 | |

Az igényes fürdőszoba

A fürdőszoba mára már központi helyiségévé vált a lakásnak. Ott kezdjük, és ott is fejezzük be a napunkat, nem mindegy hát, hogyan funkcionál ez a helyiség. Az esztétikum mellett a megfelelően kivitelezett, minőségi anyagokból épített gépészet is fontos.

Múltbéli homály?

Nem volt ez mindig így. A középkorban csak az igazán tehetősek engedhették meg maguknak a privát fürdőt, amely egy nagy, fa fürdődézsát jelentett, lepedőkkel kibélelve, hogy nehogy szálka menjen a testükbe. Sokszor kamillát, mályvát, köményt és egyéb gyógynövényeket adtak a meleg vízhez, hogy az „uraságok” ilyen-olyan nyavalyáit enyhítsék. A szegények számára ugyanakkor a saját dézsa (vízhordó személyzettel) nem volt opció, és vizet szerezni sem volt könnyű. Általában folyóról, patakból kellett vizet hordani, mivel vízvezeték nem volt. Nem pazarolták az energiát fölöslegesen, ha nagyon piszkosnak érezték magukat, megmerültek a patakban. Ha mégis szert tettek egy dézsafélére, és otthoni fürdésre szánták el magukat, órákig kellett szállítani és melegíteni a vizet. Így értelemszerűen az egész család ugyanabban a vízben fürdött. Elsőként a legidősebb, utolsónak – mire már szinte fekete lett a víz – a legkisebb. (Talán innen a mondás, hogy „ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket is”.) De ez a megoldás nem volt gyakori. Évente egyszer-kétszer fürödtek ez idő tájt.

A középkorban egy évben egyszer fürödtek Európában, sőt a fürdést egészségkárosítónak hitték.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés