Tisztaság, kényelem és viszonylag jó szabályozhatóság – ezt hozta el a huszadik század a konyhákba. Miután előző számunkban a sparheltet már megtárgyaltuk, az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunkban ezúttal a gázzal működő berendezéseket vesszük sorra.
Mint általában – ez esetben is – a fejlődést két emberi tulajdonság segíti, gyorsítja. Az első a lustaság, a második a jobbra vágyás. E kettő hatására hajlandó az ember gondolkodni, amit ma már nagyon elegánsan innovációnak hívunk. A szilárdtüzelés után visszamaradt hamut, salakot a sparheltből is el kellett távolítani, ha volt kedve ehhez az embernek, akkor is, ha nem volt kedve, akkor is. A gáztüzelés ebben is óriási változást hozott. A gáztűzhelyek égésterméke tulajdonképpen csak a helyiségben maradó szén-dioxid és vízgőz, amelyek eltávolítása persze lényegesen egyszerűbb (légtechnikával, szellőztetéssel megoldható), mint a hamu kikotrása.
Látogatóink minimum 85 százalékának abszolút kedvence a 2 platnis+sütős, úgynevezett T2 típusú Garzon gáztűzhely, mely annak ellenére, hogy körülbelül 60 éve szolgálja a háziasszonyokat, még mindig elismert és sokat használt berendezés. Különlegessége az 1. képen szereplő változatnak, hogy külön gázcsap és tömlővéges csatlakozó biztosította az úgynevezett gázvasaló használatát.
1. kép: T2 garzon gáztűzhely. A készüléken külön gázcsap és tömlővéges csatlakozó biztosította a gázvasaló használatát.
A 2. képen látható T4 típusú gáztűzhelyből készült a legtöbb példány, mely a már előbbiekben ismertetett előnye, illetve egyszerű kezelhetősége miatt a mai napig a háziasszonyok kedvence, nem akarják lecserélni.
2. kép: T4 típusú gáztűzhely volt a háziasszonyok kedvence.
A 3. képen mutatjuk be az egyik legszebb gáztűzhelyünket. A Weiss Manfréd Rt.-ben készült gyönyörű tűzhely is rendelkezik „vasaló” csatlakozóval, 3 platnival, sütővel és egy ételt melegen tartóval.
3. kép: A Weiss Manfréd Rt. gyönyörű tűzhelye.
Szépsége önmagáért beszél
A korban ezeket követő tűzhelyek többségében a sütő már fix égővel rendelkezett, melyekben a hőelosztás esetleges volt. Az innovatív háziasszonyok 1-1 tetőcseréppel biztosították a sütők használhatóságát. Ezután jelentek meg a légkeveréses sütők, melyek ma még nem muzeálisak.
