Vascsövek és fittingek
2020/4. lapszám | Sircz János | 260 |
A vascsövek (acélcsövek) különböző fajtáit az épületgépészetben elődeink is széles körben alkalmazták elődeink különböző célokra. Ebben a kis cikkben elsősorban a múzeumunk tulajdonát képező régi, míves, menetes idomdarabokat (fittingeket, menetes cső összekötő elemeket) kívánjuk bemutatni. Egyben csodálattal adózunk őseinknek, hogy milyen sok speciális, egyben esztétikus kötőelemet gyártottak. Ezzel elősegítették, gyorsították a szerelést és szebbé tették a különböző célú csőhálózatokat.
A hosszvarratos csövek alapanyaga olyan hengerelt lemezszalag, melynek szélességét a csőátmérő kerületének méretére szabják, görgők között hajlítják köralakra, majd hegesztéssel egyesítik (Harmatta csőgyártás). A varratnélküli csövek alapanyaga kör, hatszög, vagy nyolcszög keresztmetszetű tuskó, melynek lyukasztását ferde hengersoron, a nyújtását pedig Pilger-hengersoron végzik (Mannesmannn-féle csőgyártás, melyet a Mannesmann fivérek dolgoztak ki 1885-ben).
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
