Vascsövek és fittingek
2020/4. lapszám | Sircz János | 7192 |
A vascsövek (acélcsövek) különböző fajtáit az épületgépészetben elődeink is széles körben alkalmazták elődeink különböző célokra. Ebben a kis cikkben elsősorban a múzeumunk tulajdonát képező régi, míves, menetes idomdarabokat (fittingeket, menetes cső összekötő elemeket) kívánjuk bemutatni. Egyben csodálattal adózunk őseinknek, hogy milyen sok speciális, egyben esztétikus kötőelemet gyártottak. Ezzel elősegítették, gyorsították a szerelést és szebbé tették a különböző célú csőhálózatokat.
A hosszvarratos csövek alapanyaga olyan hengerelt lemezszalag, melynek szélességét a csőátmérő kerületének méretére szabják, görgők között hajlítják köralakra, majd hegesztéssel egyesítik (Harmatta csőgyártás). A varratnélküli csövek alapanyaga kör, hatszög, vagy nyolcszög keresztmetszetű tuskó, melynek lyukasztását ferde hengersoron, a nyújtását pedig Pilger-hengersoron végzik (Mannesmannn-féle csőgyártás, melyet a Mannesmann fivérek dolgoztak ki 1885-ben).
A csöveket gyártás után vagy felületkezelték (legtöbbször horganyzással, elsősorban vízvezeték-hálózatok kialakításához), vagy „fekete” jelzővel, horgany nélkül hozták forgalomba. A szerelés a helyszín követelményeinek megfelelő hosszúságúra vágással (fémfűrészeléssel), és menetmetszéssel (kézi menetvágóval, 1. kép) kezdődik. (A múzeumunk kézi menetvágóiról egy későbbi cikkben szólunk majd.) A menetes fittingek eleinte kovácsolással, majd temperöntéssel készültek. A 2. képen egy menetes csővég mellett kovácsoltvas, illetve temperöntésű karmantyú is látható. A csőmenetek jellemzőinek egyszerű és gyors meghatározására az 1940-es években jól használható „tolótáblázat” került forgalomba (3. kép). A csőátmérő beállítása után az adott menet minden jellemzője leolvasható.
1. kép: Kézi menetvágó
2. kép: Menetes csővég, kovácsoltvas, illetve temperöntésű karmantyú
3. kép: A tolótáblázat segítségével egy adott menet minden tulajdonsága kiolvasható volt
A menetek tömítése szálas kenderrel történt. A kendert a feltekerése után beltérben marhafaggyúval, kültérben míniummal (régi, ólomtartalmú rozsdavédő festék) kentek be. Múzeumunknak van két, GF- (Georg Fischer) fittingeket bemutató falitáblája. Az egyik (75 darabbal) fényképe a 4. ábrán látható, a GT monogram 10 fittingből és három rövid csőből van kialakítva.
4. kép: Georg Fischer fittingeket bemutató falitáblája és monogramja, amely 10 fittingből és három rövid csőből áll
Néhány szép fitting a bemutató tábláról: síkbeli keresztező idom belső-belső menettel BB (5. kép); szifon (szagelzáró, bűzelzáró) alsó és felső tisztító nyílással és külső-belső menettel (6. kép); kikerülő idom (7. kép); torló metszete (8. kép); szifon, levehető alsó résszel (9. kép). A bemutató táblán található még ezek mellett emeleti ív (etázs), kettős ív; íves elágazás, hollandis saroktorló metszete, Y-elágazóidom, T-elágazó terelőlappal, valamint °45-os ív.
5. kép: Síkbeli keresztező idom belső-belső menettel
6. kép: Szifon alsó és felső tisztítónyílással
7. kép: Kikerülő idom.
8. kép: Torló metszete
9. kép: Szifon, levehető alsó résszel
Úgy gondolom, hogy a mellékelt ábrák jól bizonyítják, hogy eleinknek a használt munkadarabok esztétikus megjelenése is nagyon fontos volt.