Fűtési víz kezelése a gyakorlatban
2020. február 8. | Lantos Tivadar | 200 | |
A fűtési rendszer egyik sarkalatos pontja a fűtővíz minősége. Ha probléma van vele, az nem derül ki azonnal, sokszor a tulajdonos nem is sejti, hogy tüzelőberendezésük tönkremenetelének hátterében a rossz minőségű fűtővíz áll. A radiátorszelepek lassanként felmondják a szolgálatot, a hőleadók csöpögnek, és szinte már naponta kell a rendszerbe a vizet utántölteni, tetézve ezzel a gondokat. Fontos tehát, hogy a rendszert már a megépítésénél, illetve a felújításánál megfelelő minőségű vízzel töltsük fel.
A vízkőképződés mértékének szempontjából döntő szerepet játszik a víz összetétele, a feltöltési és utántöltési víz mennyisége, a hőcserélő helyek falhőmérséklete, valamint az egyéb üzemi körülmények. A korrózióval ellentétben a vízkőképződés folyamatában az anyagminőségnek csak alárendelt szerepe van. A vízkőképződés (CaCO3-lerakódás) az alábbi kémiai reakció során akkor jön létre, amikor alkáliföldfém-ionokat és hidrogénkarbonát-ionokat tartalmazó vizet melegítünk: Ca2+ + 2HCO3– → CaCO3 + H2O + CO2
Rendszerfeltöltés esetén a német VDI 2035, ÖNORM H 5195, vagy az MSZ EN 14868:2006 szerinti sószegény vizet kell, kellene használni. A leírás szerint ez a víz minimális mértékben tartalmaz oldott ásványi anyagokat, valamint tiszta és gázoktól mentes. Fokozottan igaz ez, ha a rendszerben alumínium, illetve alumíniumötvözetű anyagok is helyet kaptak. Mindemellett nagy hangsúlyt kell fektetni a fűtési rendszer légtelenítésére.
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni. Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
