VGF&HKL szaklap

Távhűtés

Lehetőségek és dilemmák

2020. március 5. | Erdősi Csaba |  369 | |

Távhűtés

A szakértők szerint húsz év múlva Európának megközelítőleg annyi hűtési, mint fűtési energiára lesz szüksége. Ennek oka, hogy a globális felmelegedés miatt szokatlanul hosszú hőhullámok, korai kánikulai időszakok alakulnak ki. Az éghajlatváltozás kordában tartásának ugyanakkor az egyik kulcsa, hogy igyekezzünk minél kevesebb energiát fogyasztani. A minél kisebb fogyasztás és a növekvő hűtési igény látszólag nem összeegyeztetőek. Kivéve, ha valami olyan technológiát alkalmazunk, amely idehaza még alig-alig használatos, külföldön, például Ausztriában azonban már elterjedt – vagy legalábbis terjedőben van. Ez pedig a távhűtés.

A távhűtési rendszerek alapesetben éppen úgy működnek, mint a távfűtési rendszerek, csak éppen nem meleg, hanem hideg, jellemzően 6–9 °C-os vizet juttatnak el a fogyasztóhoz. Ha gazdaságosan akarunk üzemeltetni egy ilyen rendszert, nyilván nagy előny, ha a távhűtés és a távfűtés egy kézben van szolgáltatói oldalról nézve. A bécsi energiaszolgáltató vállalat jó példa erre (sőt, a társaság áramot, földgázt, üzemeltetést és egyéb szolgáltatásokat is kínál), amely részben a fűtő- és kogenerációs fűtő- illetve áramtermelő erőművek, valamint a szemétégetőmű hulladékhőjét használja távhűtési célokra.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

HűtésTávhűtés