Vízellátás

Padlóösszefolyók

2020/9. lapszám | Gémes Atilla |  8118 |

Figylem! Ez a cikk 5 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A régebbi építésű lakások fürdőszobáiba, mosókonyháiba szinte minden esetben építettek padlóösszefolyót, padlószifont, de manapság már nem tekinthető állandó épületgépészeti elemnek ez a megoldás, sőt, új építésű lakásokban már az számít ritkaságnak, ha beépítik. Pedig a haszna ma is elvitathatatlan, és megfelelő konstrukciójú terméket választva elkerülhetők a kellemetlenségek, például a felhabzás vagy a bűzzár kiszáradása.

Az ókorban találták fel a bűzzárat, a régészeti ásatások során ennek több bizonyítékát is feltárták a régészek. A szifonok fejlődése, jelentősége, a csatornázás a középkori Európában leállt, visszaszorult. A sötétség kora után, az azt követő „újrakibontakozás” során aztán újra fel kellett fedezni számtalan dolgot, így jöhetett újra divatba a bűzzárak alkalmazása is.

Van, aki egy amerikai ember, Thomas Crapper nevéhez kapcsolja a bűzzárak újrafelfedezését, és vannak olyan vélemények is, melyek a vízöblítéses vécé 1778-as feltalálásának idejére, annak vele járó hozadékaként említik. Mindenesetre a vízbűzzárat valaki feltalálta, és azóta töretlenül alkalmazzuk, fejlesztjük és gyártjuk mindenféle alapanyagból.

A szifonokat manapság sok névvel illetjük így beszélünk padlószifonról, csőbűzzárról, búraszifonról, szuez szifonról, harang- és mechanikus bűzzárról, sőt a 2000-es évek elején egy vezető osztrák gyártónak köszönhetően megjelent ezek kombinált változata, a kettős működésű szifon, vagy közismertebb nevén száraz-nedves bűzzár is.

BűzzárFürdőSzennyvízSzerelvények

---