Rendhagyó múzeumi sorozatunk harmadik darabját olvashatják. Szerzőn 1983-ban zárta le az előző részt, onnan folytatjuk most a már magas beosztásban dolgozó művezetőnk történetét.
Az új vállalatvezetés az én korosztályom. Együtt korosodtunk, fejlődtünk. 1984-ben megbíztak egy számítógéppel támogatott vállalati szintű információs rendszer kifejlesztésének irányításával, Termelési és Szervezési Igazgatói beosztásban. Első dolgom volt rendszerszervezői ismeretek megszerzése. Ezt abban az időben a Számítástechnikai Oktatási Központnál lehetett kellő színvonalon megtenni. Csapatot kellett építeni, mert ilyen képzettségű dolgozó nem volt a vállalatnál. Az alrendszereket négy év alatt fejlesztettük ki, és vezettük be. A feldolgozás a szintén általunk telepített számítóközpontban folyt. Akkor sajnos nem volt Magyarországon megfelelő teljesítményű asztali számítógép.
Új idők előszelei
A Csőszer a nyolcvanas években is eredményesen működött. A nyolcvanas évek harmadik harmadában már érezhetőek voltak a változás előjelei. 1988-ban megjelent a Társasági Törvény, ami lehetőséget teremtett különböző társasági formák alapítására. (Bt. Kft. Rt.) Ezzel egyidőben bővítették az állami vállalatok önrendelkezési jogát. A Csőszernél is sorban alakultak Kft.-k és az állami vállalat részvénytársaságot alapított, ahol a termelő tevékenység folyt. Áthelyezésre kerültek a dolgozók, az Rt. átvállalta a munkákat. Az állami vállalat jelentős vagyonnal, mellette súlyos adóságokkal gyakorlatilag tevékenység nélkül maradt.
Összeomlás és feltámadás
A rendszerváltást megelőző évben az építési piac összeomlott. A Csőszer Rt. jelentős létszámmal, kevés munkával csődközeli állapotba került. A cél a részvénytársaság megmentése volt, az állami vállalat segítségével. Az Állami Vagyonügynökség kinevezett a Csőszer Állami Vállalat vezérigazgatójának, amely főtulajdonosa volt a Részvénytársaságnak. Feladatom az állami vállalat végelszámolása volt. A Részvénytársaság vezetőtestületeit felmentettem, új összetételű testületeket neveztem ki. Vezérigazgató: Pelles György, akivel megállapodtam, hogy mindenáron megmentjük a részvénytársaságot. Szövetségünk sikeres volt, mert a cég talpra állt. Én a Vagyonügynökség jóváhagyásával segítettem a társaságot elsősorban ingatlanvagyonnal ellátni. Az állami vállalat végelszámolása felszámolásba ment át, igy én visszamentem a részvénytársaságba vezérigazgatóhelyettesi beosztásba.
Sikeres évek következtek a Csőszer név újra régi fényében világított. Sikerült a Társaság részvénycsomagját egy, a dolgozókból alakult Kft.-nek megvásárolni ugyancsak a Vagyonügynökség jóváhagyásával.
A Csőszer a piacon egyre nagyobb munkákat nyert el és valósított meg. A teljesség igénye nélkül: Duna Pláza, Westend City Center, Mammut I-II., Millenniumi Park, Hotel Marriott, Művészetek Palotája.
A budapesti Mammut bevásárlóközpont kazánháza
A WestEnd fűtési rendszere is a Csőszer szakértelmét dicséri
A ferihegyi repülőtér kazánháza
Komoly megbízások
Technológiai szerelések közül kiemelem a Debreceni Erőmű szerelését és a Gyöngyösi Hőerőmű Kéntelenítő rendszerének szerelését. Ezen kívül jelentős szeletet hasítottunk ki a közmű csatorna hálózatok kivitelezéséből.
A munkamegosztásban egyebek mellett rám hárult a szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás. Egy cikluson keresztül vezettem az ÉTE Víz, Csatorna, Gáz, Égéstermék-elvezetés Szakosztályát, majd egy cikluson keresztül voltam az ÉTE alelnöke. Egyik alapítója voltam a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetségnek. Végül örömmel tettem eleget a Pollack Mihály Műszaki Főiskola felkérésének, ahol több mint tíz évig voltam Államvizsga Bizottsági Elnök.
A kétezres évek elején közeledett a nyugdíjaskor. Elfáradtunk. Megállapodtunk Pelles Györggyel, hogy eladjuk a céget. Az eladás sikeres volt, sajnos a vevő nem jól gazdálkodott, végül tönkrement. Nyugdíjba mentünk! Visszanézve tartalmas élet volt. Ez lett a művezetőből, nyugdíjas!
