Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Fűtéstechnika

Az egycsöves fűtés története

1. rész

2021/5. lapszám | Dr. Csoknyai István |  677 |

Az egycsöves fűtés története

E hasábokon rendszerint egy-egy tárgyat, eszközt mutatunk be, de ezúttal szakítunk ezzel, és egy technológiával ismerkedünk meg. Egy olyan megoldásról lesz szó, amelyet a kényszer szült, s amelynek hátrányait a mai napig tömegek tapasztalják meg a saját bőrükön.

Magyarországon az egycsöves fűtés már a két világháború között is létezett, a szakkönyvek szerint. Említésre méltó jelentősége az 1970-es évek elején lett. A tömeges lakásépítés érdekében megjelentek a házgyárak, de kezdetben csak kétcsöves fűtést készítettek. A nagy fordulat 1973–74-ben történt. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kötelezővé tette az egycsöves fűtés alkalmazását iparosított technológiával épült lakóházaknál.

Ezt a gyökeres fordulatot nem előzte meg említésre méltó műszaki fejlesztés. Megjelent ugyan egy Műszaki Előírás füzetecske, mely azonban csupa általánosságokat tartalmazott. A nagyméretű tervezőirodák saját elképzeléseik alapján kezdték el a rendszerek kialakítását, melyeket elsősorban a spontaneitás és egyszerűség jellemzett. Budapesten a felső-alsó, Kecskeméten az úgynevezett alsó-alsó (fordított U-csöves, vagy leningrádi rendszer), Debrecenben az alsó-felső kapcsolású változat mellett döntöttek.

Alsó-alsó, vagy fordított U-csöves, vagy „leningrádi” rendszer

A leningrádi változatnak (melynek semmi köze Leningrád városához, csak jól csengett abban az időben) egy továbbfejlesztett változatát dolgozták ki Dunaújvárosban: helyiségenként alakítottak ki egy U-alakú fordítást. Például a kisméretű konyhában két fűtőtest lakozik, az egyikbe alulról vezetik be a vizet a másikba felülről.

Az akkori tervgazdálkodást a káosz jellemezte, melyre akkor derült fény, amikor az első épületekbe befűtöttek: az épületekben alul hideg, felül meleg volt. Az üzemeltetők addig emelték a belépő hőmérsékletet, amíg a legalsó szinten meg nem lett a 20 oC. Ekkor a tizedik emeleten többnyire 30 fok volt. A tömegáramot a zajhatárig fokozták, de ez sem volt elég sikeres. A debreceniek és a dunaújvárosiak ezután alakították ki az előzőekben említett rendszereiket.  Ezekre a megoldásokra egységesen az volt a jellemző, hogy a fűtőtestek átfolyósak voltak, vagyis helyi szabályozásra nem volt lehetőség.

Nemcsak Debrecenben és Dunaújvárosban folytatódott a spontán fejlesztés, hanem Budapesten is. Léptek a tervezők, és a felső szinteknél nagyméretű átkötőszakaszt építettek be az új épületekben. A meglévőkkel nem tudtak mit kezdeni. Az eltelt 4-5 évben százezres lakásszámnál szabályozhatatlan, rossz komfortú és pazarló fűtés épült és működött. A pazarlás ekkor még az egyes lakókat csak igen közvetve érintette. Ekkor már nem lehetett halogatni a fejlesztést: egy korszerű, szabályozható és takarékos rendszer kialakítását. Az ÉVM és a CSŐSZER irányításával a BME I. Épületgépészeti Tanszéke kifejlesztette a TR, majd TRT fűtést. Ezekről következő számunkban adunk ismertetést.

Fűtési rendszerMúzeum