Tízéves a flinti vízválság
Az észak-amerikai város tragédiájából azt célszerű megtanulnunk, hogy az infrastruktúra elhanyagolása végzetes következményekkel járhat
2024/7-8. lapszám | Erdősi Csaba | 646 |
Tíz éve, 2014-ben egy észak-amerikai városban különböző nyomasztó pénzügyi problémák miatt a korábbi vízforrást elhagyva, a települést átszelő folyóra állították át a vízellátást. Ennek következményeként rengetegen szenvedtek el valamilyen szintű ólomszennyezést, aminek az egészségügyi következményeit a mai napig nyögik – különösen a gyermekek. Az esetnek máig ható tanulságai vannak.
A Michigan állambeli Flintet egy ott tanyát vert prémkereskedő alapította 1819-ben. Egy idő múlva a fakitermelő ipar adott szárnyat a település várossá terebélyesedéséhez, de a növekedés igazán csak azután indult meg, hogy 1908-ban itt alapították meg a General Motors-t, és egy idő múlva Flintet már „járművárosként” kezdték emlegetni. A fejlődés töretlennek látszott, a jólét és a gazdagság egyre nőtt, és úgy tűnt, semmi nem állhat a sikerek útjába. Azután a 2010-es évek elejére a gazdaság húzóágazatának számító autóipar egyszerre összeomlott, kivonuló cégeket, üres gyárépületeket és munkanélküliek tömegeit hagyva maga után. Bár Flint városa nem ment csődbe, mint a „nagytestvérvárosa”, Detroit 2013-ban, de ahhoz, hogy az összeomlást elkerüljék, Michigan állam pénzügyi biztost ültetett a településvezetők nyakára. És itt kezdődtek a bajok.
Lecserélt vízforrás
Flint város évtizedeken át a detroiti vízművektől vásárolt vezetékes ivóvizet, amelyet a Huron tóból vettek ki. Már a kétezres évek elején felmerült, hogy egy új vezeték kiépítésével a saját kezükbe kellene venniük az ellátást, ugyancsak a Huron vizére alapozva, de különböző korrupciós botrányok miatt az új szállítórendszer építését leállították, miközben 2014-re a detroiti szerződés lejárt. Ekkor, követve a válságmenedzser által felvázolt költségmegtakarítási stratégiát, a vízszállítási szerződés újbóli megkötése helyett egy huszárvágással saját vízkivételi művet létesítettek a várost átszelő és a nevét adó Flint folyón, és annak vizét szivattyúzták át a hálózatba. Számításaik szerint ezzel 5 millió dolláros megtakarítást érhettek el egy átmeneti időre, arra a két évre, amíg a Huron vizét szállító saját vezetékük végre csak elkészül.
A város folyója és ideiglenes ivóvíz-forrása
A lakók rögtön a váltás után panaszkodni kezdtek arra, hogy a csapokból rozsdabarna és büdös víz folyik, de nem törődtek velük. Dayne Walling polgármester 2014 júniusában még biztonságosan fogyasztható, jó minőségű terméknek nevezte a csapvizet, és teátrálisan le is húzott belőle egy pohárral a tévékamerák előtt. Később aztán elismerték, hogy a vízben megszaporodott a kólibaktériumok száma, amire fokozott klórozással válaszoltak, azt gondolván, ezzel megmentik a helyzetet. Csakhogy a megnövekedett klórszint hatására a vízben jelentős mennyiségű, különböző fajta trihalogénmetál jelent meg. Ezek olyan vegyületek, amelyekben a metán (CH4) négy hidrogénatomjából hármat halogénatom helyettesít. Számos trihalogénmetánt az iparban oldószerként vagy hűtőközegként használnak. Környezetszennyező anyagok, amelyeket rákkeltőnek tartanak.
Ezen a ponton a város vezetői már érezték, hogy be kellene fejezni a Flint folyóból való vízkivételt, és meg is szavazták, hogy visszatérnek Detroithoz, de a válságmenedzser ezt nem engedte, mondván, a detroiti víz drága, a flintivel meg nincs semmi baj, a trihalogénmetánok jelentette problémát is kezelni tudják.
A kép mindent elárul, ilyen víz folyt a csapokból Flintben és Detrioitban
Robbant az ólombomba
Amikor már tudtak a baktériumfertőzésről és a rákkeltő anyagok jelenlétéről, újabb bomba robbant. 2015 szeptemberében Mona Hanna-Atthisa gyermekorvos arról számolt be, hogy jelentősen megugrott az általa megvizsgált gyermekek vérének ólomszintje. Eközben a Virginia Tech kutatói 252 vízmintát teszteltek, amelyek közül 42 ólomszintje meghaladta a határértékként rögzített 15 ppb-t. Több mintában az ólomkoncentráció 100 ppb-nél is magasabb volt. Az állam vitatta ezeket a megállapításokat, és továbbra is cáfolta, hogy az ivóvízben gondok lennének az ólommal. Csak az volt ezzel a probléma, hogy Flinttel ellentétben a megye többi része nem tapasztalt ilyen növekedést. „Ez igazolta azokat az aggodalmakat, amelyeket az emberek felvetettek” – mondta Richard Sadler, a Michigani Állami Egyetem kutatója és a tanulmány társszerzője. A város vezetői ekkor még csupán azt javasolták a lakosoknak, hogy fogyasztás előtt folyassák egy ideig a vizet, illetve használjanak szűrőket. A novemberi választásokon azután a régi polgármester veszített, utódja pedig azonnali szükségállapotot hirdetett. A lakóknak a Nemzeti Gárda osztott palackozott vizet, és még az elnök is lépett: Barack Obama szövetségi szinten is kihirdette a szükségállapotot, végül pedig Flint visszaváltott a detroiti vízre.
A flinti víztorony
Mi történt?
A Huron a világ harmadik legnagyobb édesvizű tava. Területe 59 596 km², partvonala 6157 kilométer hosszú, víztérfogata 3540 km³. Felülete 176 méterrel van a tengerszint felett. Átlagos mélysége 59, legnagyobb mélysége 229 méter. Adottságainál fogva a vize eleve sokkal tisztább, mint a Flint folyóé, ráadásul utóbbiról az is közismert, hogy jóval korrozívabb, mint az előbbi, így megtámadta az elöregedett csőhálózatot. A korróziót persze lehetett volna kezelni, például ortofoszfát hozzáadásával, de ez elmaradt. A város ezzel egyébként napi 140 dollár körüli összeget takarított meg, cserébe az elöregedett, horganyzott vasból és ólomból készült hálózatból, illetve az illesztésekhez használt forraszanyagokból mindenféle káros vegyület és fém oldódott az ivóvízbe.
Utólag visszatekintve világosan látszik, hogy az első probléma, a baktériumok elszaporodására adott válasz, a fokozott klórozás újabb problémát szült, a trihalogénmetánok megjelenését. Az erre kitalált megoldás – vas-klorid adagolása – tovább gyorsította a rossz irányba tartó spirált, lévén eltávolította az ólom- és vascsövek felületén természetes módon kialakult védőréteget. Így, noha az illetékesek minden lépésükkel javítani próbáltak a helyzeten, valójában mindig csak rontottak azon.
A következmények
A közösségi és környezetvédelmi csoportok által indított perek után Flint megkezdte az ólom- és horganyzott vascsövek cseréjét. A tisztviselők vállalták, hogy 2020-ig befejezik ezt a munkát, de a mai napig nem végeztek vele teljes mértékben. Ahol pedig a csere maradéktalanul megtörtént, most a lakók bizalmát kellene visszaszerezniük. Az emberek olyan városrészeken sem mernek a mai napig sem csapvizet inni, ahol pedig most már bizonyítottan veszélytelen annak fogyasztása.
Folyik a vízi közműművek cseréje
Egy 2019-es felmérésben 250 családot kérdeztek meg gyermekeikkel kapcsolatban. A válaszadók 44% számolt be arról, hogy az ólommal szennyezett vízből rendszeresen fogyasztó gyermekeik hiperaktívak, 39% számolt be érzelmi izgatottságról, és 29% szövegértési problémákról és tanulási nehézségekről. Egy 2022-es tanulmányban a kutatók dokumentálták, hogy a vízválság után 9%-kal nőtt a „sajátos nevelési igényűnek” nevezett flinti gyermekek aránya.
A fogak mindenről tanúskodnak
Mivel az ólom felezési ideje a vérben kürülbelül negyven nap, nehéz bizonyítani a fennálló egészségügyi problémák meglétét a korábbi – csak feltételezhető – magas kitettséggel. Bizonyítékok után kutatva a Michigan Állami Egyetem kutatói a Hurley Gyermekkórházzal és Hanna-Attishával együttműködve ezért arra tettek kísérletet, hogy a 2011 és 2015 között született flinti gyerekek tejfogaiból minél többet vethessenek vizsgálat alá. A fogak ugyanis rétegről rétegre nőnek, mint a fák, és mint egy időbélyegző mutatják meg a külső környezeti hatásokat. Eddig 137 gyermektől 376 fogat kapott a csapat, és ebből kilencvenet elemeztek. A korai eredmények azt mutatják, hogy több fog ólomszintje a vízválság kitörése után ugrott meg jelentősebb mértékben. A terv az, hogy a fogak ólomszintjét a gyerekek jelenlegi egészségi állapotára vonatkozó információkkal és egyéb adatokkal vessék egybe.
Eközben az állatokon és az embereken végzett több éves kutatás feltárta, hogy az ólom hogyan okoz kognitív károsodást, különösen gyermekeknél. Eszerint az ólom az N -metil-d-aszpartát (NMDA) nevű sejtreceptorhoz kötődik, és gátolja annak működését, amely kulcsfontosságú az agy fejlődésében, a tanulásban és a memória kialakulásában. Az NMDA gátlása rontja az agyból származó neurotróf faktor (BDNF) nevű fehérje termelődését, amely fontos szerepet játszik a kognitív funkciókban, a tanulásban és a memóriában. Ha a BDNF termelése megszakad, az sok különböző neurológiai rendellenességet okoz.
Becslések szerint 100 000 flinti lakos volt érintett az ólomkitettségben a vízválság idején, valamint további 30 000 ember, aki a városban tanult vagy dolgozott, de másutt élt.
Mi a helyzet nálunk?
Mint ahogyan arról korábban már beszámoltunk, a fogyasztói csapokon mérhető ólomszennyezés az esetek zömében az épületek belső elosztóhálózatából kerül a csapvízbe („a szolgáltató a vízóráig felel a víz minőségéért”). Az épülettulajdonos, -üzemeltető, -fenntartó tehet a legtöbbet a megfelelő ivóvízminőség biztosítása érdekében. A felelősség tudatosításához, a „tudatos fogyasztói magatartások” ösztönzése érdekében az érintetteket mindenekelőtt tájékoztatni kell a lehetséges problémáról, kockázatokról.
A határérték feletti ólomtartalmú vízminták százalékos aránya Magyarországon
6 év alatti gyermekek számára nincsen egészséghatások szempontjából tolerálható ólomkoncentráció az ivóvízben, ezért törekedni kell a csapvíz általi ólomexpozíció kizárására. Ezt tükrözi az 5/2023 (I.12.) rendelet ólomszennyezésére előírt 5 ppb célértéke is. Ez a fogyasztás helyén teljesítendő. A most kisgyerekként ólomszennyezett vizet fogyasztók számára nem lesz elég magyarázat az, hogy a határidő 2029. január. 12. Az ólomszennyezés addig is visszafordíthatatlan károsodást okozhat, és törekedni kell az ólomexpozíció bármely forrásból történő csökkentésére.
Az NNK becslése szerint körülbelül 750 olyan gyermekintézmény lehet az országban, melyekben a gyermekek számára elérhető csapvíz ólomszennyezés szempontjából „legalább magas kockázatú”. Az NNK 2021. januárban publikálta mérési eredményei egyik konklúzióját, mely szerint szükséges a gyermekintézmények célzott felmérése a gyermekeknek biztosított ivóvíz ólomszennyezésének kizárása érdekében (vagy azonnali biztonságos megoldás).
Tanulságok
A flinti eset elsősorban azt mutatja meg, hogy egy város vízellátását nem lehet tisztán üzleti szempontok alapján, menedzserszemlélettel üzemeltetni, és nem lehet alárendelni a működtetést politikai szempontoknak sem. Egy ilyen stratégiai területen minden döntést komoly szakmai előkészítésnek kell alávetni, különben a tragédia bekövetkeztét kockáztatjuk. A közműhálózat fenntartásának, folyamatos, szakaszos cseréjének az árát be kell építeni az üzemeltetés költségeibe, de ami talán a legfontosabb: Tilos az ötletelés!
ivóvízUSAvízbányavízellátásvíztisztítás