Az Épületgépészeti Múzeum egyre népszerűbb célpont az iskolák tanulmányi kirándulásai számára. Tavaly december végén és idén január elején a budapesti Arany János Technikum közel 100 diákot hozott el hozzánk, hogy szélesítse a fiatalok tudását, illetve növelje a szépérzékük kialakulásának sebességét. Egy-egy ilyen látogatás alkalmával legfontosabbnak azt tartom, hogy a diákok merjenek kérdezni, akár közbekérdezni is.
Úgy 6-7 évvel ezelőtt történt egy SzakmaSztár kiállításon, ahova az ország minden részéből közel 20 ezer hatodikos, hetedikes gyereket hoznak, a pályaválasztást segítendő, ugyanis ez a rendezvény a legkülönbözőbb szakterületek (kozmetikustól a szakácson és ácson keresztül az épületgépészig) középiskolásainak tanulmányi versenye. Mi minden évben 30-40 m²-es helyen rendezhetjük be kiállításunkat. Látom egyszer, hogy 3 nagyon tiszta arcú gyerek érkezik. Ők kellenek nekem! – gondoltam. Bevittem őket a standunkra és mondtam, kérdezzenek. – Mi nem tudunk kérdezni – volt a válasz. Ekkor átmentem gonoszba, és azt mondtam: Vigyázzanak, mert akkor én kérdezek!
Vállalták. Három, a kiállításon is szereplő tárgyat neveztem meg, és kérdeztem ismerik-e ezeket? Név szerint a redisztoll (a finom mozgás fejlesztésére kaptunk feladatot az általános iskolában) (1. kép), a graphos (a csőtoll előtti időben ezzel készültek a tervrajzok, 2. kép) és a logarléc (szorzás, osztás, hatványozás gyors végzésére használt léc, ami mellett fejben számolva kellett a helyiértéket meghatározni (3. kép) volt a feladvány. Ekkor elsápadva kezdtek összeomlani, mire én azt mondtam, egy másodpercig se szégyelljék magukat, mert ez nem az ő bűnük, hanem a miénk. Magamra is mutattam ekkor, elismerve, hogy ha mi nem tanítjuk meg ezeket az utánunk következőknek, nem is várhatjuk el, hogy ismerjék őket. Ezután annyit kérdeztek, hogy egy nagyon jó délutánt éltünk meg közösen. Ezt a történetet minden új csoportnak elmesélem, szerencsére nem hiába.
1. kép. Redisztoll és a hozzá dukáló papír
2. kép. Valamikor ilyen írószerszámmal készültek a tervrajzok
3. kép. Logarléc, ami segített a számolásban, de csak értő kezekben
Most térek át a cikk címének magyarázatára. Éppen a légóbudiról (4. kép) meséltem egy tanulmányi kirándulás résztvevőinek, amikor a csodálkozó tekintetekből jöttem rá – bár ők nem szóltak –, hogy nem ismerik a légó szót, persze elmagyaráztam, de azóta a vezetés legelején kérem, azonnal szóljanak, ha számukra ismeretlen fogalmat használok. Nem csak a légoltalmi pincével vagy másnéven légvédelmi bunkerrel jártam így. A legtöbb mai fiatal nem tudja, melyik országot takarja az NDK, DDR, CCCP rövidítés a különböző tárgyakon. Például (5. kép) egy műszeren: „Made in DDR! (Deutsche Demokratische Republik, azaz NDK, vagy másképp Német Demokratikus Köztársaság). Ugyanígy járhatunk a BRD (Bundes Republik Deutschland, NSZK, Német Szövetségi Köztársaság), vagy CCCP (USSR, Szovjetunió) rövidítésekkel, vagy a Csehszlovákia, Jugoszlávia stb. országnevekkel, hiszen ma már egyik sem létezik.
Balra: 5. kép. Német demokratikus mérőműszer
Jobbra: 7. kép. Tudja valaki, milyen mértékegység szerepel a műszeren?
4. kép. Légóbudi. Reméljük, nem kerül újra használatba
6. kép. A vasalózsinór több volt annál, amit a neve sugall
Nem vagyok abban sem biztos, hogy mindenki tudja, hogy az NDK fővárosát nem egyszerűen Berlinnek nevezték, hiszen volt Nyugat-Berlin is; ők úgy mondták: Berlin, Hauptstadt der DDR, azaz Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság Fővárosa!
Érdekes az is, hogy a „vasalózsinór” (6. kép) kifejezés is kiment a divatból, pedig még nagyon sok régi berendezés, a régi vasalón kívül, például hősugárzó is csak ezzel működtethető. A szalagos és kazettásmagnókról már nem is szólunk.
Magyarországon ismert fogalom a négyszögöl (☐), mint terület-mértékegység, viszont kevesen jönnek rá, hogy a nyomásmérő számlapján (7. kép) lévő kilog/☐cmtr kilogramm/ négyzetcentimétert jelent.
Egy nyelven kell beszéljünk, mert egy látogatásnak csak akkor van értelme, ha pontosan értik, miről mesélek!
