Első pillantásra meglepőnek tűnhet, hogy az Épületgépészeti Múzeum kiállításai tárgyai között számos olyan darab is megtalálható, amely működését, funkcióját, felhasználását tekintve semmi köze a fűtéshez, a vízellátáshoz vagy a légtechnikához – vagyis az épületgépészethez. Jobban belegondolva mégis mindenki érzi, hogy nem véletlenül szerepelnek a gyűjteményben. Most is ilyen tárgyakról lesz szó.
A VGF&HKL 2023 júniusi lapszámában írtam először azokról a tárgyakról, melyek valóban nem tartoznak az épületgépészet tárgykörébe, azonban nagyon szépek és jó kiegészítői egy konyhának vagy fürdőszobának. A már említett cikkben elsősorban a fürdőszobák tartozékairól, szappantartókról írtam, illetve mutattam fotókat, míg most a konyhai enteriőrök nélkülözhetetlen tárgyait mutatom be.
Úgy gondolom ugyanis, hogy az utánunk jövő korosztályok tájékoztatása, képzése a mi házifeladatunk. Több helyen beszéltem már arról, hogy engem zavar, miszerint a mai fiatalok nem tudják, mi az a vasalózsinór, az NDK, ill. a logarléc és a graphos. Ezek jelentését tőlünk tudhatják meg, hiszen az esetek jelentős részében már a szüleik sem találkoztak ezekkel a fogalmakkal, tárgyakkal. A már hivatkozott cikk elején, felsorolás-szerűen megemlítettem néhány konyhai eszközt, melyekről most fotókat is közlök.
A krumplinyomó a ma használatosokkal ellentétben igen masszív és a „dugattyú” mellett nem jön vissza a krumpli vagy a gesztenyemassza. A paradicsompasszírozó ugyanúgy működött, mint a maiak, de még szép is volt. Ma már lényegesen kevesebben használják, mint régebben, mert sokkal egyszerűbb megvenni a konzervet, ami persze nem olyan jó, de kényelmes.
A kenyérpirító a másik kedvencem, mivel ezen is jól látható, miszerint eleinknek nem csak az volt fontos, hogy az adott berendezés jól teljesítse feladatát, hanem eközben szép is legyen. Az NDK gyártmányú, úgynevezett Parti Grill nagyon sok háztartásban a mai napig nélkülözhetetlen segédeszköz. A látogatók véleménye szerint (mellyel én is egyetértek) ezzel lehetett a legjobb melegszendvicset készíteni.
A kávédarálót valószínűleg ma még mindenki ismeri, de tapasztalatom szerint a kávépörkölőt (balra) már csak kevesen. Tudni kell, hogy kb. 60 éve a boltokban csak zöld kávét lehetett vásárolni és mindenki otthon pörkölte meg a kávéját, vagy égette el, ha nem figyelt eléggé.
Gondolta volna, hogy a mai gyerekek egy része úgy csodálkozik rá a hagyományos telefonra (ld. címkép), hogy nem is tudná használni? Ezen még senki nem pörgette a TikTokot...
Ezekkel az információkkal akartam bizonyítani, hogy a nem épületgépészeti tárgyaknak is helyük van a gyűjteményünkben és a kiállításainkon is. Arra buzdítok tehát mindenkit, hogy semmit se dobjon a szemétbe, amiből még tanulni lehet, illetve rácsodálkozhatunk eleink gondolkodásmódjára és szépérzékére.
