Nemcsak szakmai berkekben, hanem a széles közbeszédben is szinte közhelyszámba megy már, hogy az épületenergetikai rendszerek állapota Magyarországon továbbra is jelentős tartalékokat rejt. Energiaválságok jönnek és mennek, a földgáz és villamosenergia szabadkereskedelmi ára gyakran nagy kilengéseket mutat, sőt, az elmúlt pár évben volt idő, amikor tengeri kapcsolattal nem rendelkező egész országoknak kellett elgondolkodnia, hogy drágán vagy olcsón, de egyáltalán lesz-e az az energiahordozó elérhető számukra, amire a gazdaságuk működésének egy jelentős részét alapozták. Az épületek energetikai felújításában és fűtési rendszereik modernizálásában óriási megtakarítási potenciál rejtezik, amelynek legalább részbeni kiaknázása sokszor nem is a pénz, hanem a szakértelem és az odafigyelés kérdése.
Elcsépelt közhely az is, hogy az a legmegújulóbb energia, amit fel sem kell használni, azaz nem a megújulók térnyerése az elsődlegesen fontos, hanem a meglévő hasznosítások hatékonyságának növelése. Ebben a környezetben azonban az energiahatékonysági potenciálok feltárása és a helyzet javítása a vártnál lassabban halad. A 70 kW feletti fűtési, hűtési és szellőztetési rendszerek kötelező energiahatékonysági felülvizsgálata éppen ezt a célt szolgálná, a gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a vizsgálati rendszer jelenleg még messze nem futott fel.
A nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy országosan mintegy százezer rendszer tartozik a felülvizsgálati kötelezettség alá, és hogy a felülvizsgálati kötelezettség elmulasztása konkrétan bírságolási lehetőséget ad a területet felügyelő Nemzeti Klímavédelmi Hatóság kezébe, ehhez képest a több, mint három éve tudott kötelezettség ellenére 2026 májusáig a hivatalos jegyzőkönyvek száma éppen csak átlépte a tízezret. Ez azt jelenti, hogy a rendszerek közel kilencven százaléka még mindig nem került felülvizsgálatra, miközben a feladatot körülbelül 150 jogosult szakember már végzi, végezheti. Már ez az arány is jelzi, hogy a következő években jelentős mennyiségű munka és feltáratlan hatékonysági tartalék van még mindig a rendszerekben.
A 70 kW feletti rendszerek energiahatékonysági felülvizsgálata kötelező
A felülvizsgálati kötelezettség a hűtési rendszerekre, sőt, a légtechnikára is vonatkozik
Ahol már megtörtént a vizsgálat, ott az eredmények meglehetősen egy irányba mutatnak. Saját tapasztalataink alapján – több mint 300 elkészített felülvizsgálati jegyzőkönyv után – kijelenthetjük, hogy a rendszerek döntő többsége közel nem optimálisan működik. A továbbiakban a leggyakoribb problémákat vesszük sorba.
A „rendszer” fogalmának tisztázatlansága
A felülvizsgálatok során visszatérő értelmezési kérdés a rendszerhatárok meghúzása. A gyakorlatban sok üzemeltető csak egy-egy berendezésben gondolkodik, miközben a szabályozás rendszerszinten vizsgál. Ennek megfelelően egy rendszernek minősülhet több kisebb kazán együtt, egy kazán és egy hőszivattyú kombinációja vagy akár egy teljes épületet lefedő splitklímahálózat is, amennyiben azok azonos üzemeltetés alá tartoznak. Ez a megközelítés sok esetben utólag teszi egyértelművé a kötelezettséget.
Kevesen tudják, de akár egyedi légkondicionálók is egy rendszert alkotnak, amennyiben az üzemeltetőjük ugyanaz
Személyi jellegű problémák
Egy üzemeltetési szakember alkalmazása bizony nem szokott filléres tétel lenni egy vállalkozás, egy önkormányzat, egy állami intézmény működésében, éppen ezért, ha már valaki megkapja ezt a területet, annak a munkakörét gyakran ki szokták még egészíteni pl. őrzés-védelmi és/vagy takarítás-szervezési feladatokkal is. Nehéz úgy helyt állni, hogy a vezetőnek egyensúlyoznia kell a forráshiányosság, a szakemberhiány és a mindennapi rutin lehozása között, és ezt azok a területek szokták így a leginkább megszenvedni, ahol nem kell nap mint nap tüzet oltani, emberi konfliktusokat kezelni. Ha egy berendezés, egy rendszer működik, azzal általában elrendezettnek tekintik a feladatot, de hogy az adott folyamat hatékonyságában lennének még tartalékok akár beruházás nélkül is, gyakran másodlagos szempont.
Gyakran megtörténik emellett az is, hogy nem szándékolt módon, hanem kényszerből, de olyan „outsider” kerül ebbe az üzemeltetési pozícióba, akinek egy probléma elintézése hozzáértés hiányában a mobiltelefon felvétele és valamilyen szerviz kihívása. Hidraulikai beszabályozási hiányosságok megszüntetését, időjárás- és helyiséghőmérsékletről történő szabályozások kialakítását, időprogramok pótlását azonban nem egy szervizes kollégától kell elvárni, akinek aznap lehet, hogy van még hibajavításra hat másik címe is.
És sajnos ne menjünk el amellett sem, mert gyakran történik meg, hogy nem a jó gazda szemével nézi valaki a rábízott energetikai rendszer működését, hiszen számára nem jelent anyagi motivációban különbséget az, ha az jól vagy rosszul működik, ellenben, hogy egyáltalán működik, az a létjogosultságát igazolja.
Mindezek hozadéka, hogy a személyi jellegű problémákra visszavezethető hiányosságok tömegével vannak jelen az általunk vizsgált rendszereknél. Mire gondolunk? Legyen itt egy példa.
Egy időjáráskövetésre és időprogramok kezelésére alkalmas fűtőberendezés esetében nem anyagi jellegű ráfordításigényt jelent az, ha valaki megfelelő fűtési jelleggörbét állít be, és odafigyel a dátumoknak és a napi használatnak megfelelő „üzemi” és „készenléti” állapotok beállítására, azaz lehetővé teszi, hogy a rendszer „standby” állapotban csak csökkentett komfortértékeket tartson. A jegyzőkönyvekben az erre a területre a maximális 15 pontból adott pontszámaink alapján 6,6 tizedes átlagérték alakult nálunk ki. Pénz, beruházás szükséges hozzá? Nem. Okoz komfortcsökkenést használati időben? Nem. Hoz energiamegtakarítást? Bizony, nem is keveset. Csináljuk? Ezt a pontszámok átlaga sajnos tükrözi, hogy többnyire nem. Nem elég drága még mindig az energia? Ezek szerint...
Az épületenergetikai beavatkozásoknak nincs alternatívája
A legnagyobb energiamegtakarítás gyakran nem a gépészeti rendszerben, hanem az épület hőtechnikai állapotában rejlik. Egy rossz állapotú épületnél a hőveszteség csökkentése sokkal nagyobb hatással bír, mint egy önmagában végrehajtott gépészeti korszerűsítés. Ez egy alapvető szakmai elvhez vezet: a korszerűsítés sorrendje nem felcserélhető.
Egy ideje (nem a kezdetektől) lehetséges és szükséges is rögzíteni a hivatalos felületen az épületre vonatkozó javaslatokat is. Nem kötelező része az energetikai tanúsítás egy felülvizsgálatnak, de az inspektornak feladata megállapítani az épület hőveszteségét és fűtési hőigényét. Ezzel kapcsolatban mi saját gyorskalkulátorokat használunk. A magyar épületek általános energetikai állapota többnyire siralmas: a „D” és „E” kategória környezetében szóródik a nagy többségük. Az általunk felmért rendszerek esetében középületeknél 160,75 kWh/m², a vállalkozásoknál 147,37 kWh/m², általánosan pedig 152,6 kWh/m² volt az ún. fajlagos hőveszteségi tényező. Ez az a számadat, amely megmutatja, hogy mennyi energiát igényel egy négyzetméterre egy ingatlan, függetlenül az energiahordozó fajtájától és a felhasználás mikéntjétől és minőségétől. Ebből is látható, hogy csak az épületfizikai hatások alapján kiadódó számadat 50…100%-kal magasabb, mint a szükséges „referencia”. Amíg tehát nem csökkentjük számottevő mértékben ezeknek az épületeknek a közvetlen hőigényét, addig bármilyen korszerű gépészettel is csak annyit fogunk elérni, hogy a még mindig magas energiaigényt hatékonyabban fogjuk kiszolgálni. Ez nonszensz. Először az energiaigényt kell csökkenteni, és csak ezt követően érdemes a hőtermelő rendszert fejleszteni.
A régebbi berendezések szabályozásával önmagában jelentős energiamegtakarítás érhető el
Ez bizony nem mai darab, de ilyen kazánokkal sűrűn találkoznak a felülvizsgálók
Jobbra:szintén egy múzeumba való fűtőberendezés
Eszközök elavultsága
Valószínűleg azzal sem fogunk megdöbbenést kelteni az olvasóban, ha mi is megerősítjük, hogy a beépített berendezések, eszközök jelentős része elöregedett, rossz hatékonyságú, azaz nemcsak a könyvekben nyilvántartott érték értelmében, hanem ténylegesen is avult. Különböző területeken más és más okok miatt nem szokták az üzemeltetők időben cserélni a berendezéseket. Az önkormányzatok és állami intézmények nem vagy csak korlátozottan költik a saját forrásaikat, minden döntés hosszasabb folyamaton megy keresztül, és gyorsan elvész a bürokrácia útvesztőiben egy olyan hatékonysági javaslat, ami forrást igényel. A vállalkozásoknál sajnos általánosságban három dolog figyelhető meg: egyrészt értetlenül állnak az előtt, ha valami működik, akkor azt miért kellene lecserélni, másrészt a közelmúlt európai uniós és magyar nemzeti pályázati struktúrái indirekt módon rászoktatták őket arra, hogy energetikai beruházásokat akkor se lépjenek meg, ha azok értelmezhetően rövid időn belüli megtérülésekkel kecsegtetnek, mert „hátha lesz rá pályázat”, és akkor nem a saját pénzt szükséges költeni. Harmadrészt, a vállalkozás eredményességét alapvetően rontja, ha inproduktív eszközökbe ruháznak be, így ezek az energiahatékonysági tételek szoktak a leggyorsabban lekerülni a CAPEX táblázatokból, amikor a jövő évet tervezik.
Csak egy példa ennek megerősítésére: az általunk vizsgált épületgépészeti rendszerekben dolgozó, földgáztüzelésű gázkazánok átlagos életkora 15,6 év.
„Hitéleti” viták
Mosolyogtatónak hathat ennek a közcímnek a megfogalmazása, pedig nem az: Magyarországon ma számos épületüzemeltető esetében értetlenséggel találkozik a szakember, amikor a földgázról, mint kiváltásra javasolt energiahordozóról beszél, legalábbis azokon a területeken, ahol nem feltétlenül szükséges földgázt alkalmazni. Miért írjuk, hogy ez „hitéleti vita”? Magyarországon messze nem fedezik az ország szükségletét földgázból a meglévő készletek és a kitermelés, távhőt, geotermikus energiát, hulladékhőt, elektromos energiára alapozott hőtermelő működést viszont helyi források bevonásával is lehet alkalmazni, kiszolgáltatottság nélkül. Ha felütjük a legutoljára 2023-ban aktualizált „Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve” című dokumentumot, akkor abból egyértelműen kiolvasható, hogy Magyarország törekszik a földgáz szerepének csökkentésére és részben a fűtési rendszerek elektrifikációjára. Egy átfogó stratégia részeként tehát az inspektornak nemcsak hogy olyan javaslatot szükséges tennie, hogy „tessenek nyílászárót cserélni”, meg hogy „a termosztatikus radiátorszelepet jó lenne, ha tényleg használnák”, hanem értelmezésünk szerint konkrét olyan javaslatok is szükségesek, amelyek a klímapolitikai célok elérését segítik. Ha valaki felülvizsgálóként megelégszik azzal, hogy „minden ponthoz írtunk valamit”, akkor alapvetően igazolja vissza azt a gyakran a fejünkhöz vágott, rosszindulatú megjegyzést, hogy a felülvizsgálati kötelezettség csak egy újabb „lehúzás”, aminek az égvilágon semmi értelme nincs.
Fűtési és hűtési szivattyúk aránya a vizsgált rendszerekben
A szabályozásra adott pontszámok aránya a vizsgált rendszerekben. Huszonöt százalék feletti a nullák aránya, vagyis ahol semmiféle szabályozás nem található
Csőlátás
Ezzel azt a fajta attitűdöt kívántuk leírni, ami az alapvetően problémaorientált megoldási módszertant jellemzi, és nem pedig a lehetőségorientált megoldást. Gyakorlati példa: egy épületben fűteni és meleg vizet készíteni szükséges. Erre egy épületgépész tervező betervez egy földgáztüzelésű kazánt, amely fűt egy használati melegvízkészítő tartályt. Elkészül a terv, a terv megvalósítását követően kész a rendszer, a tervező és kivitelező elvégezte a dolgát, tessék használni. Ehhez képest egy másik, akár energetikai vagy létesítményüzemeltetési tapasztalattal, megfelelő rálátással rendelkező szakember észre is veheti, hogy az adott helyen technológiai szükségletként sűrített levegős kompresszorokat üzemeltetnek, kompresszoros technológiai hűtést végeznek, jelentős hőtartalommal bíró elszívást szükséges üzemeltetni, etc., etc., ez alapján a fűtési/melegvíz készítési igények forrása akár helyben is fedezhető részben vagy akár teljes egészében, földgáz nélkül.
A felsoroltak együttes hatásaként a felülvizsgálatok során rendszeresen azonosítható számottevő megtakarítási potenciál. Saját számaink feldolgozását követően el tudjuk mondani, hogy átlagosan 27,5%-os energiafogyasztás-csökkentési potenciált sikerült feltárnunk.
Különösen fontos, hogy ezek az eredmények sok esetben nem is beruházási, hanem üzemeltetési és szabályozási problémákra vezethetőek vissza. Vagyis a megtakarítás egy része viszonylag rövid időn belül, ráfordítás nélkül, vagy alacsony ráfordítással is realizálható lenne, ha a feltárt hiányosságok ténylegesen javításra kerülnének.
Éves energiafelhasználás és megtakarítási potenciál a vizsgált rendszerekben
Meglévő szén-dioxid-kibocsátás és megtakarítási potenciál a vizsgált rendszerekben
Záró gondolatok
A tapasztalatok alapján egy jól elvégzett felülvizsgálat nemcsak egy kötelezettség teljesítését jelenti, hanem egy olyan diagnózist is, amely kézzelfogható megtakarítási lehetőségeket tár fel. Azoknál az üzemeltetőknél, ahol ezek a javaslatok ténylegesen megvalósulnak, rövid időn belül érzékelhető eredmények jelentkeznek mind energiafogyasztásban, mind üzemeltetési költségekben.
A közelmúltban lezajlott magyar választások után az új kurzus nagy reményeket fűz az európai uniós források gyors hazahozatalához. Kimondott cél, hogy az energiahatékonysági területen ezermilliárd(!) forintos forrásokat tervez elkölteni az állam, amelyhez elengedhetetlenül fontos lesz a célok elérhetősége érdekében az alátámasztó számítások, vizsgálatok megléte is.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legnagyobb veszteségek sokszor nem láthatók első ránézésre – viszont egy jól felépített vizsgálattal gyorsan feltárhatók és kezelhetők. Ha egy létesítményben még nem történt meg a felülvizsgálat, vagy a meglévő rendszer működésével kapcsolatban bizonytalanság merül fel, érdemes szakértő bevonásával átfogó képet kapni a jelenlegi állapotról és a lehetséges fejlesztési irányokról. Ehhez jó eséllyel forrás is fog a közeli jövőben a házhoz állni.
Összességében a kötelező energetikai felülvizsgálatok rendszere szakmailag megalapozott és szükséges eszköz, amely képes feltárni a rejtett veszteségeket és fejlesztési lehetőségeket. A valódi kérdés azonban nem az, hogy van-e megtakarítási potenciál – mert az egyértelműen van –, hanem az, hogy a feltárt problémák milyen arányban fordulnak át konkrét, megvalósult korszerűsítésekbe.
