Vízellátás

Lépni kell!

Az ólommentes ivóvíz a gyermekintézményekben nem várhat 2029-ig

2026/6. lapszám | Azari Katalin |  680 |

A gyermekintézményi ivóvíz ólomkockázata nem új probléma. A szakmai tudás jelentős része rendelkezésre áll: vannak kockázati szempontok, mintavételi és értékelési útmutatók, laboratóriumi kapacitások, valamint azonnal alkalmazható átmeneti műszaki megoldások. Ami hiányzik, az nem elsősorban még egy tájékoztató, hanem a végrehajtási döntés. „A határidő” nem ugyanaz, mint a „ráérünk”.

A WHO álláspontja egyértelmű: gyermekek esetében nincs ismert biztonságos vérólomkoncentráció. A hatályos magyar ivóvízszabályozás már nevesíti a házi vízelosztó rendszerek kockázatát, és az ólomra 10 µg/L határértéket, valamint 5 µg/L célértéket tartalmaz. Egyes módszertani és adatszolgáltatási kötelezettségek 2027-re, illetve 2029-re esnek, az 5 µg/L célérték pedig 2036. január 12. után válik határértékké az elsőbbségi intézményekben.

Csakhogy a gyermekek idegrendszeri fejlődése nem igazodik rendeleti ütemtervekhez. A ma óvodába járó gyermek ma iszik vizet. A ma iskolában ebédelő gyermek ma tölti meg a poharát. A kockázat tehát nem 2029-ben kezdődik, és nem 2036-ban válik valóságossá.

A kockázat a fogyasztási ponton dől el

A közüzemi ivóvízellátás ellenőrzöttsége fontos, de önmagában nem ad választ arra, hogy egy adott óvodai vagy iskolai csapból milyen víz kerül a pohárba. Az ólomkockázat szempontjából döntő lehet az épületen belüli hálózat, egy régi szerelvény, a fogyasztási ponton lévő kifolyó, de akár még a víz tárolására szolgáló edényzet is.

Ezért félrevezető általános ivóvízminőségi kérdésként kezelni a gyermekintézmények problémáját. Itt nem az a fő kérdés, hogy „általában jó-e a vezetékes víz”, hanem az, hogy az adott épület adott csapjánál mi folyik a pohárba. A gyermek-egészségvédelmi döntés a csapnál válik konkréttá.

ivóvízólom

---