Figylem! Ez a cikk 24 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Fűtésienergia-megtakarítás, különböző szabályzások együttműködése, szobatermosztátok elhelyezésének kérdései, a jövő termosztátjai.
Az 1. ábrán két létező típus azonos körülmények között végzett tesztelésének eredménye látható. A kék jelleggörbe egy fűtőellenállással szerelt „tekerős” termosztát eredménye, míg a piros egy digitális PI szabályzó szabályzási jellegét mutatja. Az ábrán jól látható, milyen jelentős lehet a különbség két – a maga nemében – kiváló minőségű, de különböző működési elvű készülék között. Míg a fűtőellenállással szerelt termosztát által tartott hőmérséklet 19,5 °C és 21 °C között ingadozott, addig a PI szabályzó hőmérséklet-ingadozása 0,5 °C-on belül maradt.
1. ábra. 17°C-ról 20,5°C-ra állított fűtőellenállásos szobatermosztát, illetve PI szabályzó jelleggörbéje
Az ábrán nyomon követhető a PI szabályzók egy másik jellemzője, a felfűtési túllendülés. Ez egy kompromisszum eredménye, melynek célja a kedvező szabályzási jelleg és a gyors felfűtés egyidejű megvalósítása. Ez a túllendülés akkor jelentős, ha a beállított hőmérsékletet nagymértékben módosítjuk (pl. 17°C-ról 21°C-ra).
Fűtési energia-megtakarítás
Cikkünk elején említettük, hogy napjainkban igen fontos elvárás egy fűtési rendszer gazdaságos üzeme. Szobatermosztátok alkalmazásával magasabb komfortérzet mellett, gazdaságosabban üzemeltethetjük fűtési rendszerünket. Elkerülhető a túlfűtés, lehetővé válik a fűtéscsökkentés akár éjszakára, akár napközben. Itt is különbséget kell tenni a „tekerős” és a programozható digitális szabályzó között. A különbség ebben a megvilágításban a komfortfokozatban rejlik. „Tekerős” termosztát használatakor vagy alacsonyabb hőmérséklet beállításával, vagy az éjszakai kapcsoló átkapcsolásával érhető el automatikus fűtéscsökkentés. Ennek az eljárásnak két hátránya van: a műveletet minden esetben manuálisan kell végrehajtani, ám ez a reggeli sietségben, elalváskor akár kellemetlen kötelességgé is válhat. Jelentősebb negatívum viszont az, hogy helyiségeink hőmérséklete biztosan hazaérkezésünk/felkelésünk után kezd el emelkedni, amely tényező gyakran sarkallja a felhasználókat arra, hogy ne alkalmazzák a fűtéscsökkentést.
Programozható termosztátokkal mindezek elkerülhetők, hiszen típustól függően akár a hét minden napjára más-más fűtési menetrendet állíthatunk be. Egyes készülékeknél tapasztalatunkra kell hagyatkoznunk abban a tekintetben, hogy mikor kell bekapcsoltatni a fűtést ahhoz, hogy mire hazaérünk meleg legyen, más típusokat felruháztak olyan algoritmussal, amely ezt automatikusan megvalósítja. Így a funkció kihasználásával nem azt állítjuk be, hogy mikor kezdjen el fűteni a szabályzó, hanem azt, mikorra érje el a kívánt hőmérsékletszintet.
További kényelmi funkciókat is beépítenek a gyártók készülékeikbe kihasználva a mikroprocesszorok alkalmazási lehetőségeit. Ezek, a hétköznapitól eltérő élethelyzetek egyszerű kezelését teszik lehetővé.
Különböző szabályzások együttműködése
Számos esetben előfordul, hogy egy helyiségben vegyes fűtési rendszer van, ez legtöbbször padlófűtés és radiátoros fűtés kombinációját jelenti. Alapvető szabály, hogy ha több rendszer üzemel ugyanabban a helyiségben, azokat ne ugyanarra a jellemzőre szabályozzuk, tehát ne szabályozzuk mind a padlófűtési, mind a radiátoros kört például helyiség-hőmérsékletre. Ez esetben megoldás lehet a padlófűtés előremenő, vagy visszatérő hőmérsékletre való szabályzása mellett a radiátoros fűtést helyiség-hőmérsékletre szabályozni.
Termosztatikus szelepek és szobatermosztát együttműködése esetén ügyelni kell arra, hogy abban a helyiségben, ahol a szobatermosztát van, ne szereljük fel a termosztatikus szelepfejeket. Ez a megoldás kétféle problémát eredményezhet. Az egyik, hogy a termosztatikus szelepek korábban zárják le a radiátorokat és ezért a termosztát folyamatosan működteti a kazánt. A másik, hogy a termosztatikus szelepek magasabb hőmérsékletre vannak állítva, ekkor a mintavételi helyiség nagy vízárammal gyorsan felfűt, mikor is a szobatermosztát lekapcsolja a kazánt, így a többi helyiségbe nem jut megfelelő hőmennyiség. A legjobb megoldás az, ha a referencia-helyiségben kézikerékkel szerelt szelepeket használunk és a radiátorokat úgy fojtjuk, hogy a szoba később érje el a kívánt hőmérsékletet, mint a többi, termosztatikus szeleppel szerelt helyiség. Zónaszelepes szabályozásnál is hasonlóan kell eljárni.
Szobatermosztátok elhelyezésének kérdései
Igen fontos a szobatermosztát helyének megválasztása a helyiségen belül, hiszen többnyire a készülékben kap helyet a hőmérsékletérzékelő, amelyet különböző zavaró hatások érnek. Ilyen lehet például a huzat, a napsugárzás, egyéb hőforrások (elektromos készülékek, emberi tevékenység, vasalás…). Ugyancsak zavaró hatásnak nevezhetjük az olyan elhelyezéseket, amikor a készülék szekrény mögé, polcok közé kerül. Ilyen esetben bár fenti hatások nem érik a szobatermosztátot, az mégsem érzékelheti a helyiség tényleges hőfokát, hiszen a hőmérséklet jelet pangó légtérből veszi. Sajnos sok olyan esettel találkozhatunk, amikor a termosztát helyét a kazánvezérlő villamos vezetékek behúzásakor „határozzák” meg. Praktikusan ilyenkor a villanykapcsoló alá kerül a készülék, ami legtöbb esetben az ajtó közelében helyezkedik el. Az ajtó nyitogatásával huzat keletkezhet, amely befolyásolja a szobatermosztát környezetének a hőmérsékletét, így az nem a helyiség valós állapotát tükrözi, szabályzása nem lesz pontos, a kazán többet fog üzemelni a szükségesnél. Hasonlóan az sem javasolt, hogy a szobatermosztátot olyan helyre szereljük, ahol a nap bármely szakában direkt napsugárzás érheti.
Ez ugyancsak befolyásolja a hőmérsékletérzékelést, ekkor azonban a kazán kevesebbet fog üzemelni a szükségesnél. A készülékekhez adott leírásban a gyártók ajánlásokat közölnek a termosztát helyének megválasztásához. Általában mellmagasságban javasolják elhelyezni a készülékeket a fenti megfontolások egyidejű alkalmazása mellett. Egy érdekes eredményről tájékoztatott minket egy kísérletező kedvű felhasználó, aki a szobatermosztát helyét időről-időre változtatva figyelte a szabályzási pontosságot és az energiafelhasználás mértékét. Eredményül arra jutott, hogy a helyiségben a készülék számára legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb hely közt csupán másfél méter volt. Ezen kísérlet eredménye is alátámasztja, hogy nagy figyelemmel kell megválasztani a szobatermosztát helyét. A legjobb megoldás az, ha a berendezés helyét már a villanyszerelési munkálatok folyamán fűtésszerelő szakember határozza meg.
A jövő termosztátjai
Fenti elhelyezésbeli problémák megoldására egyes gyártók piacra dobták rádiófrekvenciás készülékeiket, amelyek vezeték nélkül, rádiójelekkel utasítják a kazán mellé telepített kapcsolóegységet. Ezeknél a készülékeknél ügyelni kell arra, hogy a megvásárolandó típus rendelkezzen a szükséges frekvenciaengedéllyel. A rádiófrekvenciás készülékek helyét a helyiségen belül szinte bármikor meg lehet változtatni, így azokat szerelési megkötöttségek nélkül az optimális helyre lehet telepíteni.
Jövő a jelenben a szobatermosztátok új generációja, amelyek már nemcsak a fűtés szabályzására képesek, hanem széleskörű szolgáltatásaikkal az épület fűtési, hűtési, biztonságtechnikai és kényelmi funkcióit egyaránt vezérlik, szabályozzák. Ezek a készülékek szinte minden a felhasználó által megálmodott feladatot képesek megvalósítani, a távirányítós napellenzőktől a jelenlét-szimulálásig, a radiátorok egyedi program szerinti vezérlésétől a riasztórendszer üzemeltetéséig. Ezek a berendezések akár telefonon, akár az Interneten keresztül távolról utasíthatók a programozott paraméterek megváltoztathatók, így az sem gond többé, ha korábbra tervezzük hazaérkezésünket. Ezen eszközök hazai elterjedésére azonban még várnunk kell, nem utolsó sorban azért, mert a jórészt rádiófrekvenciás készülékek hazai engedélyeztetése jelentősen megemeli árukat. Talán a közeljövőben néhány frekvenciasáv liberalizálásával ezeket a berendezéseket hazánkban is egyre szélesebb körben alkalmazzák majd.
