VGF&HKL szaklap

Gyűjtőkémény, avagy meddig ketyeg még az időzített bomba

2008. június 10. | Hrobár Balázs Kocsis Krisztián |  7384 | |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Magyarországon a 30-as években honosodott meg az ún. egycsatornás gyűjtőkémény. Az egyszerűbbnek vélt építési mód, a takarékosabb megoldásokra, illetve gazdaságosabb helykihasználásra való törekvés érdekében a többszintes lakóépületekben egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni cserépkályhák és fürdőhengerek égéstermék-elvezeté-sére. A mai szóhasználattal élve ez a megoldás háromhéjúnak nevezhető, hiszen a beton anyagú köpenyhéj és a kürtő közötti légrést hőszigetelésként kovafölddel töltötték ki. Ezeket a gyűjtőkéményeket még - tekintettel a szerkezetre és hőtechnikai adottságokra - ún. termofor kéményeknek nevezték.

Egy kis gyűjtő- kémény-történelem

A kivitelezést megnehezítette a betonelemek nagy súlya, valamint nehézséget okozott a gyártástechnológia, szállítás, tárolás is. Működési zavarok, üzemeltetési anomáliák még nem léptek fel, hiszen a rákötött tüzelőberendezések távozó füstgázhőmérséklete relatíve nagy volt, felesleges hígító levegő a kéménybe nem távozott. A huzathatás megbízhatóan kielégítő volt, még a nagy áramlási ellenállást jelentő "lengyel-járatú" cserépkályhák esetében is. A problémát legtöbbször az okozta, ha kontár módon - a héjak szakszerűtlen megvésésével - egy új bekötési helyen a cserépkályhás "mester" módosítani akart. Ilyenkor az elemek sérültek, megrepedtek, melynek következtében a kovaföld a kéménykürtőbe kifolyt.

Gyakran tapasztalható volt a korosabb (20-30 éves) kéményeknél az összeborult belső kürtőhéj, a kovaföld hiánya stb. A gyártástechnológia, a kivitelezés egyszerűsítése érdekében a 60-as évek elején kifejlesztették az ún. könnyűbeton elemekből épített egyesített falú egycsatornás gyűjtőkéményeket. Az egyesített falú, könnyűbeton elemekből épített kéményekre az Építésügyi Minisztérium 1963-ban kiadta az IME 60-63 jelű ideiglenes műszaki előírást, melyet 16 éven keresztül senki sem mert véglegesíteni, hiszen feltehetően mindenki tisztában volt a gyűjtőkémények - különösen a gázenergia-ellátás egyre inkább felgyorsuló, intenzív terjedésével összefüggésben - labilis üzemvitelével. A műszaki előírás javarészt a szilárd és cseppfolyós tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezésekre vonatkozott, de már megjelentek benne a gázüzemű tüzelőberendezésekre vonatkozó előírások is. Az ideiglenes műszaki előírás egy közös kürtőbe nyolc, egymás fölötti szinten elhelyezett készülék bekötését tette lehetővé. Az 1960-as évek végétől - a gázprogram beindulását követően - mind nagyobb számban váltották ki a szilárd tüzelésű kályhákat huzatmegszakítóval ellátott gázüzemű tüzelőberendezésekre. A gázkészülékek névleges hőterhelése nagyobb volt, mint a korábban alkalmazott, szilárd tüzelőanyaggal működő berendezéseké. A keletkezett égéstermék tömegáramát a huzatmegszakítón keresztül beáramló levegő tovább növelte, ami így 2-3-szorosa is lehetett egy szilárd tüzelésű kályháénak. A megváltozott körülmények hatására az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1979-ben kiadta az MSZ-04.82/3-79 számú, "Lakó- és közösségi épületek kéményei - Egycsatornás gyűjtőkémények egyesített falú könnyűbeton elemekből" című ágazati szabványt, mely már csak öt, egymás feletti szinten elhelyezett lakás készülékeinek bekötését engedélyezte.

Az 1980-as években a Beton és Vasbeton Ipari Művek licencet vásárolt az emelet-szintmagasságú, könnyűbeton anyagú, mellékcsatornás gyűjtőkémények gyártására. Ezekből a gyűjtőkéményekből viszonylag kevés épült az időközben megváltozott építési elvárások következtében. A házgyári technológiával készült épületek megjelenéséig a többszintes lakóépületekben gyakorlatilag csak kettősfalú, illetőleg egyesített falú egycsatornás gyűjtőkéményeket építettek. A kémények nem megfelelő huzatviszonyai és egyéb kivitelezési hibák miatt nagy számban jelentkezett a lakásokban égéstermék-visszaáramlás.

Az ország gyűjtőkémény-állományának általános felülvizsgálatára már 1978-ban sor került, amikor is egy gyűjtőkémény működési zavara miatt szén-monoxid-mérgezés történt Debrecenben. Az anyagi lehetőségek szabta határok között több ezer - jellemzően termofor - gyűjtőkémény kiváltására került sor az ÉVM szakirányítása és a megyei, városi tanácsok elsőfokú építési hatóságai operatív részvételével, a kéményseprő-ipar közreműködésével. Ezek után a 80-as években ismét fellángolt a "gyűjtőkémény-ügy". A problémák ellenére 1985 végéig építettek ilyen kéményeket, építésüket csak az ÉVM akkor kiadott közleménye tiltotta meg. A gyűjtőkémények állapota az elmúlt évtizedekben csak tovább romlott. A baleseti statisztikai adatok emelkedése a 90-es évek elejétől napjainkig a szakmai érveken túl politikai kezdeményezéseket is eredményezett.

1992-ben Szalay Gábor és Dr. Szigethy Ferenc a "Kéményekről, gázkészülékekről, valamint Szent Flóriánról" címmel interpellációt nyújtottak be az ipari, kereskedelmi miniszterhez, valamint a belügyminiszterhez. 1994-ben a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium intézett felhívást az önkormányzatokhoz a gázüzemű tüzelőberendezések égéstermékeinek elvezetésére szolgáló egycsatornás gyűjtőkémények biztonságos működése megteremtésének elősegítésére. 2003-ban Lenkovics Barnabás, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa folytatott vizsgálatot az egycsatornás gyűjtőkéményekkel kapcsolatban, melynek során az alábbi fontos megállapítást tette:

"A vizsgálat eredményeként megállapítottam, hogy az élethez, valamint a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogokat közvetlenül veszélyezteti az állam, ha nem nyújt hathatós anyagi támogatást a lakosság részére annak érdekében, hogy az egycsatornás gyűjtőkémények kiváltása lehetővé váljon."

Műszaki problémák - mi a baj a gyűjtőkéményekkel Ismereteink szerint a fővárosban 28 800 db, (ebből 16 000 db működő), országosan 92 000 db gyűjtőkémény van. Napjainkig a lakások csupán 5-10%-ában oldották meg a gyűjtőkémények kiváltását, érdemi javítását.

A szabvány előírása szerint gáztüzelés esetén csak egyféle használatú és szakaszos üzemű (huzatmegszakítóval ellátott átfolyó rendszerű háztartási gázvízmelegítő) készülék égésterméke vezethető a gyűjtőkéménybe. Kivételt képeznek a fürdőszobai és konyhai fali fűtőkészülékek (falifűtők). Kéménybe köthető gázkonvektor, a lakás fűtésére szolgáló gázkazán (fali "cirko") égésterméke gyűjtőkéménybe nem vezethető be. Megfelelő komfortfokozatot biztosító, gazdaságosan, jó hatásfokkal üzemeltethető központi fűtőberendezések ezekben a lakásokban nem létesíthetők. A jelenleg üzemelő oldalfali kivezetésű gázkonvektorok rendkívül kis hatásfokkal és alacsony komfortfokozattal üzemelnek, a mai kor műszaki elvárásainak semmiképp sem felelnek meg. Az üzemi tapasztalatok és az égéstermék-mérgezésből szár-mazó balesetek azt bizonyítják, hogy a gyűjtőkéményekkel legtöbb esetben a szabályos kialakítású, engedélyezett, huzatmegszakítóval ellátott gázüzemű tüzelőberendezések égéstermék-elvezetése sem oldható meg kielégítő biztonsággal.

A gyűjtőkémények túlnyomó többsége bizonytalan üzemű, gyakran előforduló jelenség az égéstermék-visszaáramlás és az ebből adódó, CO okozta mérgezéses balesetek. A hibák konstrukciós, kivitelezési, tervezési, bizonyos esetekben üzemeltetési okokra vezethetők vissza. Több esetben elő-fordult, hogy gondosan megépített, a szabvány előírásának megfelelően kialakított és szakszerűen üzemeltett kémény esetében is jelentkezett égéstermék-visszaáramlás, ami ugyancsak a konstrukció instabil voltát bizonyítja. Az egycsatornás gyűjtőkémények bizonytalan működése a következő főbb okokra vezethető vissza:

 

Konstrukciós, méretezési hibák

A kéménykonstrukció gázüzemű tüzelőberendezések alacsony hőmérsékletű és nagy mennyiségű higított égéstermékének elvezetésére nem szerencsés. A szükségesnél kisebb keresztmetszet áramlási ellenállás-növekedést okoz, ami a kémény huzatviszonyait rontja. Meg kell jegyezzük, hogy a "jól működő" gyűjtőkémények esetében is csak 1,0-5,0 Pa "huzat" mérhető, ami a környezet vagy az üzemeltetés legkisebb megváltozása esetén is túlnyomásba (égéstermék-visszaáramlásba) fordulhat át.

 

Kivitelezési hibák

Gyakran előfordult, hogy a kivitelezés során a tervezett adatokat figyelmen kívül hagyva, az előírtnál kisebb átmérőjű betonelemek felhasználásával építették fel a kéményt. Az építkezések során a gyorsabb munkavégzés miatt olykor a helyszínen készített, nem megfelelő belső keresztmetszetű elemeket építettek be. A kémény tömörtelen. A beépített könnyűbeton elemek sok esetben már a raktározás, szállítás során megrepedtek, károsodtak. A betonelemek összeillesztéséhez használt habarcsot nem egyenletesen vitték fel, a kéményeket sokszor utólagosan megvésték, a korábbi bekötést szakszerűtlenül állították helyre. A kémény belső felületének kiképzése nem megfelelő (habarcs- kitüremkedések, kürtőbe belógó füstcsőhüvelyek, a szelvénybe belógó betonvasak, szakszerűtlenül, excentrikusan elhelyezett kéményelemek). (1., 2., 3., 4. ábra.)

 

Tervezési hibák

A kéményekre szintenként ellentétes tájolású helyiségekből kötöttek be készülékeket. Ez a kialakítás főleg szeles időben idézhet elő égéstermék-visszaáramlást. Az épületek túlnyomó többsége lapostetős, a legfelső bekötés felett gyakran nincs meg a szabványban előírt legkisebb hatásos kéménymagasság.

 

Üzemeltetési hibák

A kéményre kötött tüzelőberendezések nagy többsége rossz műszaki állapotú, gyakran évek, évtizedek óta műszaki felülvizsgálat, szerviz nélkül működik. A hőcserélő eltömődött, deformálódott, ami jelentős többlet ellenállást jelent az égéstermék-elvezetés áramlási körében. A lakásfelújítások, karbantartások során sok esetben figyelmen kívül hagyják az égési levegő utánpótlásának a megoldását. A lakások - rosszul és átgondolatlanul kommunikált, energiatakarékossági célokat hirdető - nyílászáró- cseréi, melyek a tüzelőberendezések levegő-utánpótlását figyelmen kívül hagyva tömegesen okoznak életveszélyes helyzeteket, és állítják egyre komolyabb feladat elé az amúgy is működési bizonytalanságokkal küzdő gyűjtőkéményeket. Ezen túlmenően sok esetben mesterséges elszívást (depressziót) biztosító szagelszívót és páraelszívót építenek be a lakásokba (5. és 6. ábra). A nem megfelelő égésilevegő-ellátás tökéletlen égést okoz, ami öngerjesztő folyamatként az égéstermék-mérgezés leggyakoribb okozójának, a szén-monoxidnak a keletkezését és a visszaáramlás veszélyének fokozódását idézi elő. Az égésilevegő-utánpótlást máskor a helyiségek összeszellőztető nyílásainak letakarásával akadályozzák meg, ami hasonló problémákhoz vezethet. A készülékek füstcsövei gyakran rossz állapotúak, szakszerűtlenül szereltek. A füstcsőelhúzást kerülni kell, szükség esetén legfeljebb 1 méterig engedhető meg. A készülékek deflektora után az előírt "3D" hosszúságú függőleges és egyenes füstcsőszakasz biztosítását sok helyen figyelmen kívül hagyták.

 

Pályázati lehetőség, amivel élni kell!

Az illetékes minisztériumok, a BM, majd az ÖTM 2004-től pályázati lehetőséget nyújtanak a gyűjtőkémények felújítására és kiváltására. A 2008-ban kiírt pályázattal kapcsolatos legfontosabb információk a következők. A pályázat címe: Az egycsatornás gyűjtőkémények felújításának támogatása. A pályázat kódszáma: LFP-2008-LA-7. A pályázati felhívás és pályázati útmutató és mellékletei a minisztérium (www.otm.gov.hu) és az ÉMI Kht. (www.emi.hu) internetes honlapjáról tölthetők le.

Pályázni lehet legalább 8 lakással rendelkező lakóépületekben lévő kettősfalú, illetve egyesített falú gyűjtőkémények, valamint az ezekhez kapcsolódó füstcsövezés olyan felújítási munkálataira, amelynek eredményeként biztosítható a tüzelőberendezések által előállított égéstermékek biztonságos elvezetése vagy a termofor kémények teljes kiváltása. Pályázhatnak a társasházak és lakásszövetkezetek saját tulajdonú épületeik, valamint a helyi önkormányzatok saját tulajdonú bérházaik kéményeinek felújítására. A pályázat fontos kitétele, hogy a felújítás során az épületben lévő valamennyi használatban lévő termofor kéményt fel kell újítani. A pályázat tárgya csak teljes épület vagy dilatációval határolt épület-rész lehet. A költségmegosztás a támogatás szempontjából elismerhető bekerülési költség vonatkozásában jelenleg a következő: az állami támogatás legfeljebb a bekerülési költség 40%-a, de nem haladhatja meg a 80 000 Ft/lakás összeget; önkormányzati támogatás és a pályázó saját ereje együtt legalább a bekerülési költség 60%-a. Az önkormányzat, mint támogató - az adott épület, épületrész esetében - a pályázó kedvezményezettől részben vagy egészben átvállalhatja a pályázót terhelő saját részt. Ahol az önkormányzat nem biztosít támogatást, a pályázó kedvezményezettnek kell vállalnia a bekerülési költség legalább 60%-ának biztosítását saját erőként.

 

Egycsatornás gyűjtő- kémények kiváltási, javítási megoldásai

A gyűjtőkémények javítási megoldásai közül csak azokra lehet pályázni, melyekkel biztosítható a véglegesnek tekinthető hosszútávú megoldás. A gyűjtőkémények problémaköre semmiféleképpen sem orvosolható a homlokzati égéstermék-kivezetésű tüzelőberen-dezések megtartásával. Emlékezzünk vissza az átgondolatlan gázosítási dömping által eredményezett "parapet konvektorok" telepítési időszakára. Jóérzésű műszaki ember 30-40 év után fölnézve az épület homlokzatára, és látva a málladozó, elszíneződött vakolatot, nem gondolhatja, hogy újra teret lehet engedni ezen megoldásoknak, mindamellett, hogy az OTÉK 74-es paragrafusa is kimondja, hogy az égésterméket minden lehetséges módon a tetőhéjazat fölé kell vezetni.

Gyűjtőkémény elemek teljes visszabontásából adódó födémnyílásokon át, gravitációs (huzathatása alatt álló) egyedi szerelt vagy mesterséges (túlnyomás alatt álló), "cső a csőben" rendszerű égéstermék-elvezetők kialakítása szintenként, a meglévő tüzelőberendezések megtartásával, illetve zárt égésterű tüzelőberendezésre történő cseréjükkel.
- A felújítás első lépésként a kéményre csatlakoztatott üzemelő tüzelőberendezések ideiglenes eltávolítására kerül sor, amit gázszerelő szakember bevonásával szükséges elvégezni. Ahhoz, hogy a beépítendő béléscsövek elférjenek a meglévő aknában, ki kell bontani a termofor kémény elemeit, hiszen előfordul, hogy 8-10 új kéményt kell elhelyezni.
- Egyedi kémény céljára csak minősítéssel és gyártói vagy szállítói megfelelőségi nyilatkozattal rendelkező rendszer építhető be.

Gyűjtőkémény-elemek teljes visszabontásából adódó födémnyílásokon át, LAS zárt, kiegyenlített, gyűjtőrendszerű épített vagy szerelt égéstermék- elvezető berendezés kialakítása, zárt égésterű gáztüzelő-berendezések telepítésével. Az LAS gyűjtőkémények méreteit az alkalmazott tüzelőberendezések adatait és a helyi építészeti adottságokat figyelembe véve méretezéssel kell meghatározni. A készülékek égésilevegő-ellátását szétválasztott rendszerben vagy a gyűjtőkémény elburkolásával létrehozott F90 tűzállósági határértékű aknából lehet beszívni. Ennél a megoldásnál lényeges szempont, hogy a deflektoros tüzelőberendezések zárt égésterűre történő cseréjét minden lakásban meg kell oldani. A gyűjtőkémény kiváltásnak munkafolyamata megegyezik az egyedi égéstermék-elvezető rendszerekre történő kiváltásnál leírtakkal.

Gravitációs, egyedi szellőzőkürtő felhasználásával, gravitációs (huzat hatása alatt álló) vagy mesterséges (túlnyomás hatása alatt álló), egyedi szerelt "cső" vagy "cső a csőben" héjszerkezet-rendszerű égéstermék-elvezető berendezés kialakítása szintenként, a meglévő tüzelőberendezés megtartásával és átkötésével, illetve zárt égésterű gáztüzelő-berendezés telepítésével.

A meglévő egycsatornás gyűjtőkémény szilikát anyagú bélelési technológiával vagy hőre keményedő kompozit anyagú béléscsővel történő tömörségbiztosítása mellett, mesterséges elszívást biztosító kéményfej-ventilátor alkalmazásával való kialakítása, a meglévő gáztüzelő- berendezések megtartásával vagy fali kombi készülékek felszerelésével, kellő statikai állapot esetén, a szükséges szabályozó és zárószerkezetekkel, reteszekkel.

 

Összegzés

A kéményjavítási eljárások kiválasztása minden esetben egyedi elbírálást igényel. A legmegfelelőbb módszer megválasztása (műszaki célszerűség és gazdaságossági szempontok szerint) épületgépész, építész és kéményseprő szakember bevonásával lehetséges. Javasoljuk, hogy a kivitelezést csak az ÉMI Kht. által minősített, megfelelő referenciákkal rendelkező kivitelezők végezzék. Az egycsatornás gyűjtőkémények tragikus állapota emberek százezreit érinti kedvezőtlenül. A gazdaságtalanul üzemeltetett lakások tömegei évről-évre jelentős nemzetgazdasági károkat okoznak. Szakmánk egyik legfontosabb és valódi kéményjobbítást igénylő feladata minél előbb megszüntetni az életveszélyes állapotokat, elősegíteni a korszerű és gazdaságos égéstermék-elvezetési eljárások terjedését. A feladat nagysága megköveteli, hogy az utóbbi időben megszokottá váló civódások helyett a kéményes civil szervezetek és szakmai érdekszövetségek is fokozzák lobbitevékenységüket, és egységes fellépésükkel segítsék a döntéshozó állami szervek figyelmét ráirányítani a pályázati lehetőségek bővítésének fontosságára, mert a "bomba tovább ketyeg."!


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem