Kocsis Krisztián
818 | |
1998-ban végezett a Kossuth Lajos Tudományegyetem Műszaki Főiskolai Épületgépész Karán, mint épületgépész-mérnök. 1998. szeptember 1-től a Főkétüsz Fővárosi Kéményseprő-ipari Kft.-nél dolgozik. 2001-ben végeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MBA szakán, Menedzsment szakirányon. 1998-tól a Főkétsz Kft. műszaki fejlesztőmérnökévé, majd 2004. évtől a cég műszeres szolgáltatási osztályvezetőjévé nevezték ki, amely beosztásban jelenleg is dolgozik. Rendszeresen részt vesz az ország kéményseprőiparának képzési, továbbképzési munkájában, annak szervezésében, oktatóként is. Több szakkönyv szerzője, illetve szerzőtársa. Szakmai publikációi jelentek meg különböző műszaki folyóiratokban. Tagja volt az 1991-ben átalakult ÉTE Gázellátás- Égéstermékelvezetés, Vízellátás- Csatornázás Szakosztálynak. A Magyar Mérnöki Kamara tagja.
Kocsis Krisztián cikkei
Gyűjtőkéményekről a kéményseprő szemével
2021. március 3. |
199
2 4.5 (2)
Az elmúlt évek, különösen az elmúlt hónapok történései, kinyilatkoztatásai, továbbá a kéményseprők tapasztalatai a gyűjtő jellegű égéstermék-elvezetők kéménytechnikai piacán szükségessé teszik az alábbi gondolatok megfogalmazását.
Új jogszabályok a kéményseprő-ipari közszolgáltatás vonatkozásában
2013. március 10. |
424
Az új jogszabályok célja egyrészt a kéményseprő-ipari közszolgáltatás egységesítése, másrészt a műszaki feladatok egyértelműsítése, fogalmak tisztázása, valamint az új feladatkörökkel és az eljárásrendek korszerűsítésével az „értelmetlen” CO-mérgezések, halálesetek megelőzése. Szintén téma a szilárdtüzelés arányának növekedésével a preventív tűzvédelem jelentőségének megerősítése, illetve a hatósági felügyelet (Katasztrófavédelem), az új jogi, eljárásrendi alapokon nyugvó közszolgáltatás megteremtése.
Gyűjtőkémény, avagy meddig ketyeg még az időzített bomba
2008. június 10. |
8035
Társszerző: Hrobár Balázs
1
Magyarországon a 30-as években honosodott meg az ún. egycsatornás gyűjtőkémény. Az egyszerűbbnek vélt építési mód, a takarékosabb megoldásokra, illetve gazdaságosabb helykihasználásra való törekvés érdekében a többszintes lakóépületekben egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni cserépkályhák és fürdőhengerek égéstermék-elvezeté-sére. A mai szóhasználattal élve ez a megoldás háromhéjúnak nevezhető, hiszen a beton anyagú köpenyhéj és a kürtő közötti légrést hőszigetelésként kovafölddel töltötték ki. Ezeket a gyűjtőkéményeket még - tekintettel a szerkezetre és hőtechnikai adottságokra - ún. termofor kéményeknek nevezték.
