Amióta kijöttek az új rezsiszabályok, rengetegen próbálnak valamilyen hőszivattyús megoldással szabadulni a gáztól. Vannak köztük, akik soha nem hallották a korábbi alapvetést, hogy „radiátoros rendszerre nem illesztünk hőszivattyút”, így kétely nélkül csapnak le az első elérhető levegő-víz hőszivattyúra a boltban, mások pedig hallották, és készpénznek veszik azt. Holott, ha egy viszonylag új, kis vízterű, lemezradiátoros rendszerről van szó, egyáltalán nem ördögtől való egy hőszivattyút is beállítani a gázkazán mellé.
Egy levegő-víz hőszivattyú akkor működik a leghatékonyabban, ha alacsony hőmérsékletű fűtővízzel dolgozik. Ennek a hatékonyságnak a fokmérője az úgynevezett COP-érték, amely azt mutatja meg, hogy adott külső feltételek mellett a berendezés egy kilowattóra villamosenergia felhasználásával hány kilowattórányi hőenergiát állít elő. Egy korszerű hőszivattyú például 7 Celsius-fokos külső hőmérséklet mellett, 35 Celsius-fokos előremenő és 30 Celsius-fokos visszatérő vízhőmérséklet mellett akár 3,8-as COP-vel is üzemelhet. Minél magasabbra emeljük az előremenő víz hőmérsékletét, a COP-érték annál kisebb lesz. A jóságfokot természetesen a külső hőmérséklet csökkenése is rontja, de ebbe most nem mennénk bele. Az alacsony előremenő hőmérséklet határozza meg ugyanis, hogy milyen hőleadó felület mellett éri meg igazán hőszivattyút használni. Mivel alacsony a vízhőmérsékletünk, nagy felületen kell azt leadnunk, hogy megfelelő belső hőmérsékletet kapjunk. Vagyis leginkább a padló-, fal-, vagy mennyezetfűtési rendszerek használata javasolt.
Radiátor tényleg nem jöhet szóba?
Ha nem is szakmai konszenzus, de legalábbis erős többségi álláspont alakult ki a fentiek miatt azzal kapcsolatban, hogy radiátoros fűtési rendszer mellé nem használunk hőszivattyús hőtermelést. Miért? Mert a radiátorok felülete kicsi, tehát magas előremenővíz-hőmérséklet mellett képesek csak befűteni a lakást. Csakhogy az elmúlt évtizedekben sokat változott a gépészet, és a ’90-es évek óta alig-alig épülnek nagy vízterű, kétcollos csöveket használó, vasraditáros rendszerek. Versits Tamás, épületgépész tervező és mérnök, lapunk rendszeres szerzője azt mondja, hogy látatlanban nem szabad kijelenteni egy radiátoros fűtési rendszerről, hogy az nem alkalmas hőszivattyú fogadására. Mielőtt bármit is mondanánk, meg kell vizsgálni, hogy milyen az a rendszer, és milyen energetikai tulajdonságokkal rendelkezik maga az épület, amelyben a rendszer dolgozik. Számításai szerint egy utólagosan hőszigetelt, régebbi építésű ingatlanban is szóba jöhet a hőszivattyú rendszerbe illesztése, ha a keringtetett vízmennyiség nem túl tetemes, és a radiátorok képesek a megfelelő hőleadásra – vagyis ez előremenő és visszatérő vízhőfok különbsége (Δt) megfelelő. Az újabb, lemezes radiátorok, amelyek 45, legfeljebb 50 Celsius-fokos előremenő vízzel működnek, így hőszivattyús hőtermelő mellett is alkalmasak lehetnek a szükséges fűtésre.
Ne dobjuk ki a régi kazánt!
Ezzel kapcsolatban Verits Tamás arra is felhívta a figyelmet, hogy bármivel fűtsünk is, az épületünk hőigénye attól nem fog megváltozni. Vagyis a hővel így nem spórolunk, csupán megváltoztatjuk a hőtermeléshez szükséges energia forrását, s a jelenlegi tarifaszerkezet mellett leszoríthatjuk a kiadásainkat. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy ne álljunk át teljes hőszivattyús fűtésre, hanem tartsuk meg a régi gázkazánt, és mellé, párhuzamos üzemre tervezzük be az új hőleadót. – Egy utólagosan hőszigetelt, radiátoros épületben így -2, -3 ℃ külső hőmérséklet mellett a hőszivattyú lehet az elsődleges hőforrás. Ilyenkor a COP-érték 2 körülire csökken, az ehhez szükséges villamosenergia ára pedig nagyjából egy szintre kerül a földgáz – rezsicsökkentett! – árával. Ha a COP-érték még tovább esik, az az optimális, ha nem a hőszivattyúba beépített vagy utólag elhelyezett elektromos fűtőpatron kapcsol be, hanem a gázkazán. Egy ilyen rendszert megfelelően megtervezni és szabályozni mérnöki feladat, de megoldható, és okos, a hőforrásokat váltogató használat mellett elérhető, hogy a gázfogyasztás ne lépje át a támogatott árú mennyiséget – fejtette ki a szakember.
Hőszivattyú és kondenzációs kazán egy rendszerben való működtetésének rajza
Ez a párhuzamos működés azt is lehetővé teszi, hogy jóval kisebb teljesítményű hőszivattyút vásároljunk annál, mint ami az egész ingatlan képes lenne magában is kifűteni. Mivel a régebbi időkben a gázkazánokat szinte ökölszabályszerűen túlméretezték, elegendő a kazánteljesítmény felére képes hőszivattyút beszereznünk. Egy kisebb teljesítményű gép pedig, túl azon, hogy eleve olcsóbb, mint a nagyobbak, villamosoldalon is kedvezőbb árú beruházást – hálózatbővítést – igényel.
H-tarifa
Amikor tervezünk és számolunk, ne felejtsük el, hogy az előírásoknak megfelelő hőszivattyúk üzemeltetésére fűtési időszakban, vagyis október és április 15-e között kedvezményes, 23 forintos kilowattóránkénti áron vásárolhatunk villamos energiát. Fűtési idényen kívül már csak a hagyományos A-tarifán nyílik mód a vételezésre, de radiátoros rendszerről lévén szó, erre nincs mód. Hűteni ugyanis, noha a hőszivattyú képes hideg víz előállítása, lehetetlen hagyományos radiátorokkal.
A VGF&HKL egy havi megjelenésű épületgépészeti szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alkalommal jelenik meg. A lap cikkei a fűtéstechnika, gázellátás, vízkezelés területei mellett a hűtés-, klíma- és légtechnika témaköreit tárgyalja. A VGF elsődlegesen az épületgépészeti kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, társasházkezelők, beruházók, ingatlantulajdonosok és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, problémái és megoldásai iránt.
A VGF&HKL előfizetési díja egy évre 9990 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 22 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
