VGF&HKL szaklap

Szennyvíz a lakásban

2009/4. lapszám | Szemán Róbert Fülöp Miklós |  4178 | |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

E havi tanulságos történetünk szorosan kapcsolódik a március számunkban megjelent visszatorlás-gátlóval foglalkozó cikkhez, akár annak a folytatása is lehetne, rávilágítva az említett szerelvény fontosságára.  Főhősünk éppen lakásvásárláson töri a fejét. A választás végül egy régi építésű XI. kerületi sorházi lakásra esett, amely ugyan elég drága volt, de kitűnő fekvése és a jó környék kárpótolták a házaspárt a magas vételárért.

A történet a ’90-es évek elején kezdődik

 A pince nélküli földszinti lakás a kerület alacsonyabban fekvő részén helyezkedett el, és utcai, valamint kertkapcsolattal rendelkezett. A költséges beruházás után, melynek során a lakás tejesen felújításra került, a család boldogan vette birtokba az új fészket.

Nagyjából másfél év telhetett el, mikor egy hatalmas felhőszakadást követően a hazaérkező tulajdonost szörnyű látvány fogadta: a lakás összes helyiségében félméteres magasságban, a csatornahálózatból a WC-n keresztül beömlő, majd a csatorna terheltségének megszűnésével távozó, esővízzel kevert szennyvíz nyomai, hordalékai borították az ingatlant. Természetesen a második felújítást, fertőtlenítést, festést, berendezési tárgyak cseréjét nem kerülhették el a tulajdonosok, akik a helyreállítás után egy épületgépész szakemberrel konzultáltak. A helyszínre kihívott mérnök akna építését, valamint visszaáramlás-gátló szerelvény beépítését javasolta, amely a szennyvízvezetékek túlterheltsége esetén megakadályozza a csatornából a szennyvíz vagy esővíz lakásba történő visszaáramlását. A költséges helyreállítás után a visszatorlás-gátló beépítése nem történt meg, részben a magasnak vélt telepítési költségek, részben „ugyanabba a fába kétszer nem üt a mennykő” mondásunk igazságában bízva.

Mondanom sem kell, hogy a gépészet és a fizikai törvényeire a legritkábban igazak a népi mondások, és még abban az évszakban bekövetkezett az újabb baleset. Elhúzódó esős napok jöttek, amelyek során egy-egy heves zivatar tovább csökkentette az amúgy is terhelt csatornahálózat kapacitását, így a csatornavíz elindult a védtelen pincék, alagsori helyiségek és lakások felé. A második alkalommal bekövetkező káreset alkalmával a család otthon tartózkodott, mikor a fürdőszoba irányából csobogó víz zajára lettek figyelmesek. A fokozódó rosszérzésük, amely a zaj észlelésekor keletkezett, a fürdőszobába benyitva öltött testet a WC-ből másfél méter magasra feltörő, szennyvízzel kevert esővíz-gejzír formájában. A döbbenet másodperceit követően törölközőkkel, rongyokkal, minden kézre eső eszközzel próbálták a szörnyű vízfolyamnak útját állni, kevés sikerrel.

Természetesen a lakásra ismét felújítás várt, rövid időn belül harmadszor. Joggal gondolhatnánk, hogy a többszörösen megfizetett tanulópénz után, immáron a visszaáramlás-gátló szerelvény beépítése a legelső és legfontosabb teendők egyikévé vált, ám nem így történt. A lakás az eset és a szükséges helyreállítási munkák után eladásra került, újabb jóhiszemű vevőknek, és így továbbra is időzített bombaként ketyeg az ott lakók alatt. A történetnek itt vége szakad, ám akár folytatódhatna is, hiszen a rejtett hibával továbbadott ingatlan könnyedén „utánanyúlhatna” főhőseinknek, hiszen az ily módon eltitkolt problémáknak komoly jogi következményei lehetnek.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem