Csapokról egyszerűen
2011/4. lapszám | Piskóty Miklós | 13 987 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Tudjuk-e, hogy a jó csap a háztartás egyik legtovább szolgáló műszaki cikke? Egy minőségi csap 10-15 év elteltével is kifogástalanul működik, sőt gondos bánásmód és megfelelő tisztítószer alkalmazása esetén szépségéből is alig veszít. A magabiztos gyártók ezért nyugodtan vállalhatnak 5 éves „garanciát” a termékeikre. A vízcsap mindennapi életünk néma, észrevétlen, de nélkülözhetetlen szereplője, mellyel naponta legalább hat-nyolcszor kapcsolatba kerülünk. Rendkívül fontos tehát, hogy a hosszú időre lakótársunkká szegődő armatúrák kiválasztására és ápolására nagy figyelmet fordítsunk!
A csap a vízellátó rendszer szerves része, s a legjobb csap is csak a rendszer többi eleme által megszabott színvonalon működhet. Megfordítva, a szakszerűen megtervezett és kivitelezett rendszer teljesítményét is tönkreteheti egy oda nem illő, például kizárólag az esztétikai szempontok vagy éppen a pillanatnyi, szűkös anyagi lehetőségek miatt kiválasztott csap. Egy háztartás vízellátó rendszerének kifogástalan működéséhez tiszta, egészséges vízre, megfelelő – a hideg és a meleg oldalon lehetőleg közel azonos – csatlakozási nyomásra, az igényeknek megfelelő kapacitású melegvíz-termelő/tároló berendezésre, jól méretezett csőhálózatra és cirkulációs rendszerre, valamint, nem utolsósorban gondosan megválasztott csapokra van, lenne szükség.
A csapok egyik legfontosabb jellemzője a vízátbocsátás. A több mint tíz éve hatályos uniós szabványok a csapokat a 3 bar nyomáson kifolyó víz térfogatárama alapján betűkkel jelölt kifolyási osztályokba sorolják. A mosdó-, mosogató- és bidécsapok általában az „A” osztályba tartoznak, és az elvárható 3 bar csatlakozási nyomáson percenként 12-15 liter vizet bocsátanak ki. A környezettudatos gyártók felismerték, hogy ez az érték a mosdók és bidék esetében, a kielégítő kényelem biztosítása mellett is lényegesen csökkenthető. Ezért a gyártók egy része a víz- és energiatakarékosság, valamint a környezetvédelem érdekében a mosdócsapokból 3 bar nyomáson kifolyó víz térfogatáramát 8 l/ min (Z osztály), illetve legújabban már 5 l/ min-ra korlátozzák. A legtakarékosabb csapoknak még nincs osztályuk. A kevesebb vízből a rafinált sugárrendezőkkel látszatra és érzetre bő, lágy, levegővel dúsított vízsugarat varázsolhatunk, így a használó csak a pénztárcáján érzékeli a turpisságot. A különleges sugárrendezők a nyomás hatására deformálódó O-gyűrűjüknek köszönhetően a nyomás emelkedése esetén sem növelik a kibocsátott víz mennyiségét. A meglévő perlátort csökkentett vízátbocsátású sugárrendezőre cserélve a felhasznált vízmennyiséget akár felére is csökkenthetjük.
A kádaknál egészen más a helyzet!
Akkor járunk el okosan, ha a lehűlési veszteség csökkentése érdekében nagy, 20-35 l/min (B, C, D osztály) átbocsátású csappal, gyorsan töltjük meg a kádat. A kád/zuhanycsapok általában BB osztályúak, ami azt jelenti, hogy úgy a kád, mint a zuhany felé percenként 20-25 l vizet képesek szállítani. A 2. képen bemutatott kád/zuhanycsap több újítást is megtestesít. A hagyományos csap karja alatt található váltógomb nehezen hozzáférhető. A test hátsó részére száműzött váltó jobban kezelhető. Gombját nem húzni, hanem nyomni kell, ami hosszabb élettartamot eredményez, az átváltás egyszerűbb és könnyebben végrehajtható. A hagyományos armatúráknál a kiömlőhöz közel elhelyezkedő gégecső akadályozza a kézmosást. Az újszerű kialakítás a hátratolt csatlakozójával és ferde kifolyócsövével ezt a problémát is megoldja.
A zuhanyozás nagyon csalóka művelet!
Ha a zuhanyt a kádhoz hasonlóan élvezeti, wellness célból használjuk, akkor a divatos, hatalmas kézi- és fejzuhanyokból négy-öt perc alatt egy normálméretű kád megtöltéséhez elegendő vizet folyatunk ki. És melyik hölgy elégszik meg egy ilyen rövid kényeztetéssel? Egy nagyobb kád és egy nagyobb vízigényű vagy hosszabb ideig használt zuhany esetében a szükséges hatalmas mennyiségű meleg víz biztosítása önmagában is komoly problémát jelenthet! A higiéniai célú zuhanyozás valóban takarékos művelet, hiszen egy jó zuhany nem igényel 5-9 l/min-nál több vizet, és ezt a vízmennyiséget levegő beszívásával látszatra többszörösére növelhetjük. A kísértés elkerülés érdekében a kézizuhany és a gégecső közé egy O-gyűrűs mennyiségkorlátozót is be lehet építeni. A mosdókba és mosogatókba utólag beszerelhető, takarékos perlátorok és a zuhanyokhoz való mennyiségkorlátozó elemek már több hazai cég kínálatában is megtalálhatók.
Kialakítás és szerkezet
Kialakítás és szerkezet szempontjából többféle armatúrát különböztetünk meg. Leggyakrabban kétfogantyús és egykaros keverőcsapokat használunk. Ez nem is annyira természetes, hiszen például Angliában a keverőcsap helyett a legelegánsabb, régi szállodákban többnyire ma is két kifolyószelepet találunk a mosdón. Az idősebb korosztálynak nosztalgikus okokból, a fiatalabbak egy részének a retro irányzat hatására esik a választása egy-egy kétség kívül elegáns, klasszikus vonalú, kétfogantyús armatúrára. A nagyon drága, csodásan kidolgozott armatúrák mellett a legolcsóbb csapok is ebbe a kategóriába tartoznak.
A kétfogantyús csapok
előnye az egyszerű felépítésben és javíthatóságban, valamint a finom „szabályozhatóság”-ban rejlik. Hátrány a lassú beállítás, az abból eredő veszteségek és a túlhúzhatóság. A szerelvények egy része a hagyományos szelepfelsőrész helyett gyorsabban beállítható, 90 és 180°-os elfordítású, tárcsás záróelemekkel kerülnek forgalomba. Az egyszerűbb, átfolyó rendszerű vízmelegítők begyulladásához a meleg oldalt szinte teljesen ki kell nyitni, és a kívánt hőfokot a hideg víz finom adagolásával lehet beállítani. Erre a műveletre leginkább a kétfogantyús csap alkalmas.
Az egykaros csapokról
csak felsőfokban lehet beszélni, feltéve, ha olyan rendszerhez kapcsolódnak, melynél a meleg víz nagyjából azonos hőfokon, az armatúra teljes működési tartományában rendelkezésre áll. Gyakorlatiasabban fogalmazva akkor, ha például a BB osztályú kádcsap karját ütközésig felemelve és balra fordítva 20-25 l/min mennyiségű, kb. 50-60 °C tápvíz-hőfokú vizet képes szolgáltatni. E feltételnek maradéktalanul csak az optimális térfogatú melegvíztárolóval és kapacitásuk erejéig a tárolóval kiegészített, gázfűtésű, kombi készülékkel működő armatúrák tesznek eleget. Az egyszerűbb gáz-vízmelegítők elrontják az egykaros csap logikus működését. Ennek okait és következményeit a VGF 2010 július-augusztusi számában megjelent „A melegvíz-termelő és a csap kapcsolata” c. cikkem részletesen tárgyalja, ezért itt erre nem térünk ki.
Mit nevezünk „logikus” működésnek?
Az ideális körülmények között működő csap karjának emelésekor csak a víz térfogatáramát, elfordításakor csak a hőfokát változtatja. Minden karálláshoz egy hőfok/térfogatáram értékpár tartozik, és a kar helyzetéből ezek az értékek ki is olvashatók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csap nyitás-beállítása egy kis tapasztalatszerzés után egy mozdulattal, gyorsan és biztonságosan végrehajtható, s így a feleslegesen elfolyó víz mennyisége is csökkenthető.
A gyors zárás-nyitás
arra is lehetőséget kínál, hogy a borotválkozás és fogmosás vagy az alapos kézmosás azon szakaszaiban, amikor nincs szükség vízre, a csapot könnyedén, egy ujjal el lehessen zárni, és a művelet egy ellentétes irányú mozdulattal, azonos hőfokú vízzel folytatható. Az egykaros csapok kevés kivétellel házilag beállítható hőfok- és mennyiségkorlátozóval is el vannak látva. A hőfokkorlátozó nem csak a leforrázás ellen nyújt védelmet, hanem a mennyiségkorlátozóval együtt a víz- és energiatakarékosságnak is hatásos eszköze. Röviden: az egykaros csap könnyen és gyorsan kezelhető, és felkínálja a takarékos, környezetkímélő használat lehetőségét.
A 7. képen bemutatott színes, ferdén álló, sajátos filozófia mentén szerkesztett csap a takarékosság tekintetében különleges erényeket mutat fel. A gyártó a víz- és energiatakarékosság gondolatát egyenesen kényszerítő körülménnyé alakította, mondván: „ha túl sok vagy túl meleg vizet akarsz, akkor dolgozz meg érte!” A csap rövid karocskáját magunk felé húzva nyit, de félúton megakad. Több víz csapolásához a kart egy rúgó ellenében tovább kell húzni, és mindaddig, amíg sok vizet szeretnénk nyerni, ebben a helyzetben kell tartani. Egy másik csapnál a balra történő elfordításnál is ugyanez történik. A kar a kb. 43 °C-nak megfelelő állásban megakad, és forró vizet csak további erőltetés és a kar megtartása árán kapunk. A hőfokkorlátozó a leforrázástól is megóv. A mennyiség- és hőfokkorlátozó működésbe lépésének értéke állítható. Az egykaros armatúrák szemléltetésére szándékosan két, színes példányt választottunk, annak sejtetésére, hogy a csillogó króm évtizedes egyeduralmát előbb-utóbb élénk színekben pompázó, akár fluoreszkáló bevonatok válthatják fel.
Bár e cikknek nem célja a drága, különleges csapok bemutatása, de ha az egykaros szerelvényekről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk ki az egykaros csapok kevésbé ismert, „joystick” változatát sem. A 6. képen bemutatott, kétségkívül elegáns csapról első pillanatra megállapíthatjuk, hogy nem az átlagos fürdőszobák díszítésére készült. A csap teste mögé rejtett kar azt is elárulja, hogy megtervezésénél nem a könnyű kezelhetőség volt az elsődleges szempont. Az ilyen fantáziacsapok a kezelési kényelem, víz- és energiatakarékosság rovására a külső megjelenési formát helyezik előtérbe. A joystick csap karja egy körcikket jár be, és a víz térfogatáramát sugárirányú, a hőfokot oldalirányú mozgatásával változtatja. Azonos vízmennyiség mellett a hőfok változtatásához a kart egy körív mentén kellene mozgatni, ezért beállítása – hacsak nem teljesen nyitott, eleve pazarló állásban végezzük – nagy ügyességet vagy több mozdulatot és időt igényel.
A joystick kartus nem rendelkezik sem hőfok-, sem mennyiségkorlátozóval. A bemutatott csap a vízsugár rendezéséről és levegővel való feldúsításáról is lemond, kiömlője a vízsugarat a futó divatnak megfelelően természetes vízeséshez hasonlatosra formálja. A gyönyörű, végletekig leegyszerűsített, minimál stílusú armatúra vásárlóit nyilvánvalóan nem a műszaki és ergonómiai szempontok motiválják. Ez bizony egy divatos design-csap! Ha nem különleges igények vezérelnek, akkor maradjunk a kiváló tulajdonságokkal felruházott, hagyományos, jó minőségű egykaros csapoknál.
Essék szó a termosztátos csapokról is.
A termosztátos armatúrák a nyomás- és mennyiségváltozásoktól függetlenül 1-1,5 °C-os eltéréssel tartják a beállított hőfokot. Használatuk ott indokolt, ahol a hőfokingadozás komoly kellemetlenséget okozhat, vagyis elsősorban a zuhanyoknál és bidéknél célszerű őket beépíteni. Mindkét helyen sokszor látatlanban kényszerülünk állítgatni az armatúrát, ezért a termosztátos csapokat különleges biztonsági és takarékossági elemekkel kell ellátni. A túl nagy hőfok akaratlan beállításától egy 38 °C-ra beállított retesz óvja a zuhanyozót, s ennél nagyobb értéket csak a reteszgomb benyomásával lehet elérni. A meglepetések elkerülése végett a beállított hőfok egy skálán le is olvasható. A retesz a biztonsági szerepe mellett az energiatakarékosságra is figyelmeztet. A termosztátok leforrázás-gátló funkcióval is fel vannak vértezve, azaz a hideg víz kimaradása esetén, néhány fokos növekedés után a csap teljes lezárásával akadályozzák meg a forró víz kiáramlását. Az armatúra másik oldalán található gomb a zárás-nyitásra és a kifolyó víz térfogatáramának beállítására szolgál. Ezen az elemen a reteszgomb takarékosságra ösztönöz, és az 50%-os vízmennyiségnél lép működésbe.
