A hamburger bűzlik?
Vagy valami más?
2012/12. lapszám | Fábián Attila Bokor András | 12 155 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Közel tíz éve kerültek piacra a vízöblítés nélküli piszoárok, melyek hazánkban is egyre elterjedtebbek. A magyarországi forgalmazók a leghigiénikusabb és legtakarékosabb megoldásként hirdetik víznélküli vizeldéiket, de hogy ez mennyire felel meg a valóságnak, arról már megoszlanak a vélemények a szakemberek körében.
Az egyik legnépszerűbb gyorsétteremben sokszor kellemetlen szag várja a mellékhelyiségbe betérőket, de hasonlókat tapasztalhatunk egyes budapesti plázákban is, ahol víznélküli vizeldék működnek. Mondhatnánk, hogy a szag csak a kérdés egyik aspektusa, ha mellette ott a megtakarítás, de nem csak anyagiak, hanem komfortérzet is van a világon. Ez annak fényében különösen lényeges, hogy a víznélküli piszoárt forgalmazó cégek szinte kivétel nélkül úgy hirdetik magukat, hogy termékeik szagtalanok, mivel a bűzt a vizeletnek a vízzel való érintkezése idézi elő. Plusz vonzerő a nulla vízfogyasztás, a hosszú távú kifogástalan működés.
Alternatíva a tengerentúlról
Egy amerikai cég a 2000-es évek elején jelentkezett a piacon új találmányával, a vízöblítés nélküli piszoárral. A cég szerint az új eljárás jelentősen csökkenti a szagképződést, megakadályozza a baktériumok terjedését, és nem utolsósorban nagy mennyiségű vizet spórol meg. A szerkezet külsőre ugyanolyan, mint a hagyományos, öblítéssel működő vizeldék. A piszoárt a lefolyócsóbe szerelhető speciális szűrőbetéttel árusítják, amely betét a vizeletet továbbengedve megköti a szagokat, és egyben minimálisra csökkenti a baktériumok továbbterjedését. A gyártók szerint a filtert természetesen időnként cserélni kell, egy ilyen eszköz – minőségtől függően – 1000-7000 használatra elegendő. A rendszert világszabadalom védi, viszont mint minden más típusú piszoárt, a vízmentest is naponta kell tisztítani. Takarításuk gyors és könnyű a gyártók brosúrái szerint, mert az egyedi tervezés miatt nincsenek belső szélek, rejtett mélyedések, ahol a vizelet összegyűlhet. Tisztítószer elvileg nem szükséges, de a piszoárokban lévő speciális és minden márka esetében egyedi bűzzáró folyadékot 5000-15 000 használat után cserélni kell. Vannak gyártók, akik biológiailag lebomló anyagból készítik a bűzzáró folyadékot, így az környezetbarát. A különleges megoldás miatt a karbantartó személy nem érintkezik a vizelettel.
Kitérő válaszok, saját számítások
Németh Ákos, az Urimat víznélküli vizeldéket gyártó Trend-papír Kft. szervizvezetője szerint cégük már közel 3000 készüléket szerelt fel Magyarországon. Ahol odafigyelnek, és az üzemeltetők betartják a cég által javasolt takarítást, szifoncserét, ott elégedettek a működéssel. Németh úr szerint a szenzoros készülékekkel összehasonlítva az Urimat víznélküli piszoárjainak üzemeltetései költsége ⅓-ával csökken a hagyományosokhoz képest. A szervizvezető hozzátette, hogy a kivitelezésnél van néhány fontos, betartandó szabály, ilyen például, hogy 50-es csővezetéket kell használni, és direktbe a függőleges csőbe kell ezt belekötni. Továbbá a csővezeték csatorna-összefolyóba semmiképp ne legyen bekötve, Az Urimatnak vannak világítós készülékei, és mivel a cég szlogenje „A tiszta megoldás, Víz, vegyszer és áram nélkül”, rákérdeztünk arra is, hogy ez milyen pluszkiadásokat jelent. Németh úr szerint ez egy választható lehetőség , ami nem kötelező , a cégnek nem is ez a fő profilja, ezt mutatja, hogy ebből a termékböl három év alatt mindössze 100 darabot értékesítettek, Ebbe a rendszerbe 12 V-os átalakító van beépítve, így minimális a fogyasztása, A szervizvezető kikerülte a kellemetlen szagokra vonatkozó kérdésünket, így ennél a márkánál is csak a tapasztalatainkra hagyatkozhatunk.
Mennyi az annyi?
Amikor megtakarításról esik szó, az alatt a víznélküli piszoárok gyártói elsősorban a vízmegtakarítást értik. A hagyományos vizeldék gyártói ezzel szemben más szempontokat is figyelembe vesznek, mint például a beszerzési és beszerelési ár, a közömbösítő tisztítófolyadékok ára, vagy például a betét cseréjének az értéke.
Mindent összevetve több olyan cég, amely hagyományos vizeldéket gyárt, arra a következtetésre jutott, hogy hosszú távon a víznélküli piszoárok sokkal többe kerülnek mint hagyományos társaik. A vélemények nyilván egymásnak ellentmondók, ahogy a számítások is. Van olyan víznélküli vizelderendszer, ami napi 150 használattal számolva másfél évre teszi a megtérülés idejét, de egy hagyományos vizeldéket gyártó cég hasonló számítása, mely napi 200 használatot tételezett fel, egy szifonos víznélküli és egy hagyományos vizelde összehasonlításakor a különbséget közel 700 ezer forintra tette a hagyományos vizelde javára, ötéves viszonylatban.
Összehasonlítás: teljes éves költség forintban, áfa nélkül
„Víz nélküli” betétrendszerű vizelde „Víz nélküli” szifonos, folyadékos vizelde D. elektronikus öblítésű vizelde D. 7 mp-es öblítésű nyomógombos vizelde D. 3 mp-es öblítésű nyomógombos vizelde vizeldecsésze 140 000 180 000 20 000 20 000 20 000 csapszerelvény 0 0 115 000 14 000 14 000 szerelés 6000 6000 10 000 10 000 10 000 beszerzés + beszerelés 146 000 186 000 145 000 44 000 44 000 vízigény * 3500 3500 17 000 40 000 17 000 betét 1/7000 használat = 10/év 200 000 0 0 0 0 tisztítófolyadék
6 l/év33 000 33 000 0 0 0 közömbösítő folyadék
2 l/10 000 használat = 14 I/év0 150 000 0 0 0 éves üzemeltetési költség 236 500 186 500 17 000 40 000 17 000 TELJES KÖLTSÉG
az 1. évtől382 500 372 500 162 000 84 000 61 000 TELJES KÖLTSÉG
5 év után1 328 500 1 118 500 230 000 244 000 129 000 TELJES KÖLTSÉG
10 év után2 511 000 2 051 000 315 000 444 000 214 000 Napi 200 használat × 365 nap/év. Közületi víz- és csatornadíj: nettó 520 Ft (Budapest). Az elektronikus és a 3 mp-es nyomógombos vizeldeöblító fogyasztása 0,45 liter, a 7 mp-es nyomógombos vizeldeöblítő fogyasztása 1,05 liter.
* A vízöblítés nélküli piszoárok tisztán tartásához a gyártók 2 óránkénti öblítést ajánlanak, ez napi kb. 6 öblítést jelent; azaz 6×3 litert piszoáronként. (A helyzet tisztázása végett: táblázatunk forrása egy „vizes” piszoárokat forgalmazó cég.)
Tegyünk-e különbséget?
Taigiszer Csaba, az Uridan Kft. ügyvezetője beszélgetésünk elején rögtön elhatárolódott a többi víznélküli piszoáros cégtől, mondván, az ő vizeldéik valóban büdösek, és hozzátette, hogy ezekkel a kérdéseimmel forduljak az ügyben érintett gyártókhoz, forgalmazókhoz. Az ügyvezető szerint nem szerencsés összemosni a különböző víznélküli technológiákat, mégpedig egyetlen tényező miatt: van, amelyik büdös, és van, amelyik nem. Az ún. világszabadaImi eljárással készült szifonos termékek a forgalmazó szerint nem büdösek, de nem szereti, ha termékét „szifonos”-nak nevezzük, mivel több víznélküli vizeldével foglalkozó cég is használja az elnevezést. (Az Urimat víznélküli piszoár is világszabadalommal rendelkezik, és van „szifonos” vizeldéje.)
A bűz több szakértő szerint is egyértelműen technológiai problémára vezethető vissza, nem pedig az üzemeltetésre, mondta Taigiszer úr.
Valószínű, hogy a gumis vagy egyéb megoldással létrehozott szagzárás csak addig igaz, míg a gyűrűre vagy egyéb csereaikatrészekre, peremekre kiülő, majd „megkövesedő” vizelet a tökéletes zárást meg nem akadályozza, óhatatlanul utat engedve a szagoknak. Más technológiáknál nagy valószínűséggel egy bízonyos idő után megjelenhetnek a nem kívánt szagok. Ebből következik, hogy innentől azon vízmentes piszoárok „felújítása” valóban felemésztheti a megtakarításokat.
A cég a magyarországi forgalmazást csak nemrég, pár éve kezdte, de Taigiszer úr úgy látja, hogy ennek ellenére sokan érdeklődnek az ő technológiájuk után, mivel üzemeltetése más vízmentesekhez képest is olcsóbb, vagy igen „gyér” használat mellett azonos, viszont a szagmentesség óriási előny. Többen rádöbbentek, hogy nem biztos, hogy a rövidtávú spórolás megfelelő választás volt, zárta az ügyvezető.
A felsorolt érvek ellenére, több épületgépész szakember véleménye szerint a víznélküli vizeldék takarékossága megkérdőjelezhető, mivel az üzemben tartás és a karbantartás költségei jóval drágábbak, mint egy hagyományos vizeldénél, emiatt a költségek valójában azonosak.
Elzárkóznak a válaszok elől
Próbáltunk megfelelő információt kapni az üzemeltetési tapasztalatokról az egyik legnagyobb gyorséttermi lánc képviselőitől, hiszen ezekben szinte kivétel nélkül víznélküli vizeldék működnek. Katona Gergely, a McDonald′s képviseletében elzárkózott kérdéseinktől, és írásos válaszában mindössze annyit közölt, hogy „éttermeink üzemeltetési, gépészeti kérdéseiről nem folytatunk sajtókommunikációt, a szakmédiában sem.” A Magyarországon jelenlévő és víznélküli piszoárokat forgalmazó gyártóknak egyre több referenciamunkája található szerte az országban. Szerettünk volna más cégeket is megkérdezni az üzemeltetési tapasztalataikról, de eddig egyiküktől sem kaptunk választ a feltett kérdésekre, pedig a megkérdezettek között volt pláza, hotel és étterem is.
Egy tervezői vélemény
Másfél éve a frankfurti ISH-n megkerestünk két víznélküli vizeldéket gyártó céget, akik kiokosítottak minket, azaz „agymosáson mentünk át”. Csak a szépet és jót mondták el, de amíg magyarázták, egyre jobban ráébredtem, hogy ez egy rossz megoldás.
A cikkben is van téves állítás, miszerint: „a bűzt a vizeletnek a vízzel való érintkezése idézi elő”. Ez nem igaz. A gyártó elmondta, hogy amíg meleg a vizelet, addig nem büdös, ezért kell gondoskodni arról, hogy rendkívül gyorsan lefolyjon a vizelet a csészéről, és ezért egy nagyon finom, sima belső felületű csészét kell gyártaniuk, mely ennél fogva drága is lesz. Javaslom, hogy aki kísérletező kedvű, éjjel vizeljen az ágyba, ahol nincs víz, és várja meg, míg a felesége reggel felébred, és megkérdezi: Apukám, mi ez a húgyszag? Nos, ha nem kérdezné meg, akkor az nem azt jelentené, hogy nem szagos víz nélkül a vizelet, hanem csak azt, hogy fül-orr-gégészetre kell vinni az asszonyt. (Nos, mielőtt még felmerülne, én nem próbáltam ki az előbb említett tesztet, mert meg vagyok győződve az igazamról.) A hagyományos piszoároknál is, sőt a szabványban is elő van írva, hogy „a csővezeték csatorna-összefolyóba semmiképp ne legyen bekötve”, tehát ez nem csak a vízöblítés nélküliekre igaz! Sok egyéb ok is van, ami miatt nem tartom jó megoldásnak (a cikkben egyébként ezek jól fel vannak sorolva):
- a filtert természetesen időnként cserélni kell,
- közömbösítő folyadék, szifonbetét költsége nem kevés, melyen szeretnek spórolni az üzemeltetők, és ezért olyan magyaros a dolog: bemész az étterembe, ahol nem a jó sült hús szagát érzed, hanem a WC-ből kiáramló húgyszagot,
- bizony, a felhasználandó kemikáliák vagy azok előállítása szennyezi a környezetet,
- és nem utolsó sorban: amit az embereknek ellenőrizniük, karbantartaniuk kell, az vagy trehányságból, vagy spórolásból, vagy hozzá nem értésből , de mindenképpen hibaforrás, melynek eredménye a bűz,
- és akkor még nem is beszélt senki sem a munkaerő díjazásáról. Nyilván egy-két WC esetében a karbantartó nyakába akaszthatjuk még ezt a problémát (melyet jól, de leginkább rosszul fog elvégezni), de ha sok ilyen felesleges karbantartással bízzuk meg, akkor már új munkaerőről kell gondoskodnunk, amely szintén pénzbe kerül.
Bokor András
A gyakorlatban
Az alábbiakban az egyik nagy budapesti pláza üzemeltetési vezetőjével beszélgetünk, érthető okokból név nélkül.
– Milyen régóta vannak az épületben beszerelve víz nélküli piszoárok?
– 3 és fél éve.
– Miért választották ezt a rendszert?
– A víztakarékossága miatt, mert az előzetes felmérések alapján környezet- és költségbarát.
– Mik a tapasztalataik?
– Az előzetes várakozásokat az első évben hozta, majd a használt vegyszerek ára oly mértékben elszaladt (megjegyzem, a havi javasolt mennyiség nálunk egy hét alatt elfogyott), hogy a takarékosságáról szóló gyártói előrejelzés nem lett igaz. Ugyanakkor a húgykövesedés a teljes vezetékszakaszon olyan mértékú, hogy három év használat után a teljes csatornaszakaszt cserélni kellett. A garanciával a kezdeti időszakban nem volt gond, de a forgalmazóval később gondok voltak.
– Mennyit tudtak spórolni?
– Több éves távlatban semennyit, a járulékos költségek miatt.
– Sokan azt tapasztalják, hogy az olyan mellékhelyiségekben, ahol víznélküli piszoárok vannak felszerelve, több a kellemetlen szag, mint a hagyományos vizeldék esetében. Mi a véleményük erről?
– Nagy igénybevételnél igaz.
– Önök szerint ezek a piszoárok jobbak a hagyományos vizeldéknél?
– Nagy igénybevételre semmiképpen.
– Mi a következő lépésük?
– 3 év után kicseréljük, azaz nem vagyunk vele megelégedve. Egy kisebb forgalmú helyen beválhat.
Erős marketing, rossz üzemeltetési tapasztalatok
A víznélküli vizeldéknek rendkívül erős a marketingje, kezdte név nélkül az egyik „vizes” vizeldéket gyártó cég épületgépész mérnöke. Nagyon sok helyen szerelnek be ilyen vizeldéket, de az üzemeltetési tapasztalatok nem túl jók. Egyrészt nem igaz az, hogy ezek semmi vizet nem használnak, mert ezeket is kell takarítani. (A hagyományos vizeldék öblítésenként egy liter vizet használnak.) Másrészt rengeteg a járulékos költség (közömbösítő folyadék, szifonbetét), amelyek hosszú távon sokkal több pluszköltséget jelentenek, mint egy hagyományos vizelde üzemeltetése. További probléma, hogy rendkívül nehéz számon tartani pontosan, hogy mennyien használják az adott vizeldét naponta, és mikor kell szifont cserélni. „Én nem állítom, hogy maga a készülék nem jó, az is lehetséges, hogy az üzemeltetéskor történnek hiányosságok” – szólt a konklúzió.
Hasonló volt a véleménye egy szintén hagyományos vizeldéket gyártó és neve elhallgatását kérő épületgépésznek. „Megítélésem szerint a vízöblítés nélküli vizeldék marketingje nagyon jó, hiszen arról szól, hogy nem fogyasztanak vizet, így rendkívül környezettudatosak. Csak épp a felhasználandó kemikáliák vagy azok előállítása vajon nem szennyezi-e a környezetet? Nem beszélve az alkatrészek cseréjének és a speciális folyadékok alkalmazásának gyakoriságáról, illetve azok költségeiről.” Nem mindegy, hogy egy vízöblítéses piszoár esetén milyen minőségű szerelvény van beépítve, folytatta. Nagy a ráfordítási költség, ha olcsó a szerelvény, és ha olcsó a szerelvény, akkor az vélhetően hamar tönkremegy és cserélni kell, valamint minden bizonnyal nagy az áteresztőképessége, így tényleg sok vizet fogyaszt. Jóval többet, mint kellene. Több épületgépész kolléga szerint néhány gyorsétteremben, ahol víznélküli piszoárok vannak, rendkívül erős, kellemetlen szag tapasztalható. Volt olyan épületgépész szakember, aki miután az egyik nagyforgalmú gyorsétteremben azt tapasztalta, hogy nagyon büdös van a vízöblítés nélküli vizeldével működő mellékhelyiségben, megkérdezte a karbantartókat a jelenségről. Azt a választ kapta, hogy a nagy forgalom miatt gyakrabban kéne cserélni a szifont, azonban ez nagyon költséges. A szifon gyakori cseréje jelentős többletköltséget okoz.
Nehéz tisztán látni
A megkérdezett épületgépészek lehetségesnek tartják, hogy irodai környezetben optimális a víznélküli piszoárok üzemeltetési költsége, de általában a nagy forgalmú létesítményekben is több a negatív a tapasztalat, ami annak fényében meglepő, hogy éppen ide javasolják előszeretettel a gyártók ezen termékeiket. Hogy az épületgépész szakmában mennyire ellentmondásos a víznélküli piszoárok megítélése, és a szakemberek mennyire ódzkodnak ettől, azt jól mutatja az a történet, amikor az egyik épületgépész tervező csak úgy volt hajlandó betervezni egy nagy bevásárlóközpont vízöblítés nélküli piszoárjait, hogy berajzolta a vízvezetéki csőrendszert minden piszoár mellé, a biztonság kedvéért. Itt kell hangsúlyozni, hogy a víznélküli piszoárok alkalmazása tervezői felelősség – jól gondolják meg a kollégák, hogy mihez adják a nevüket.
