Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Hamis biztonságérzet több fokozatban I.

2013/1-2. lapszám | Veresegyházi Béla |  2323 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A régi szép időkben még hittünk a tekintélynek; tisztelettel elfogadtuk, amit az orvos mondott, lelkesen hallgattuk a különböző szakik monológjait, amikor építkeztünk, és tudtuk, éreztük, hogy sportolóink nem doppingolnak, és így nyerik az olimpiai aranyakat. Ma már nem hiszünk szinte senkinek bizonyítékok nélkül. Cikkünk arra keresi a választ, hogy mennyire bízunk a szén-monoxid-riasztókban. Minden ott kezdődik, hogy egyáltalán elfogadjuk-e a CO-riasztó szükségességét. Ne gondoljunk „extrém biztonságos” esetre, maradjunk annál az alaphelyzetnél, hogy nyílt égésterű falikazánunk működik a fürdőszobában. Mit gondol az átlagmagyar, kell-e neki CO-érzékelő? Hogy kissé nagyobb biztonsággal választhassunk, szaklapunk, összefogva a Stieber Levegőtisztaság-védelmi Bt.-vel, aki akkreditált mérőlaborral rendelkezik, megvásárolja a ma-gyar piacon kapható CO-érzékelőket, tesz-teljük őket, és az eredményeket következő lapszámunkban publikáljuk.

Első bizalmi szint

Minden ott kezdődik, hogy egyáltalán elfogadjuk-e a CO-riasztó szükségességét. Ne gondoljunk „extrém biztonságos” esetre, maradjunk annál az alaphelyzetnél, hogy nyílt égésterű falikazánunk működik a fürdőszobában. Mit gondol az átlagmagyar, kell-e neki CO-érzékelő?

Nos, a kommunikáció időszakos hullámhegyei (például idén télen, amikor szinte minden nap meghalt valaki CO-mérgezésben, szinte a csapból is a téma folyt, és minden alkalommal fel is hívták a figyelmet a CO-riasztó fontosságára) és a hazai, EU-s átlagban magas-nak mondható tudatosság ellenére is csak a lakások mintegy 5%-ában van CO-érzékelő. Rendkívül alacsony szám, ami nem indokolható anyagi megfontolásokkal, hiszen akár pár ezer forintért is kaphatunk berendezést – más kérdés, hogy azt inkább ne akarjuk megvenni.

Miért gondolják úgy hazánkfiai, hogy nem kell nekik CO-érzékelő? E kérdés megvála-szolásához talán inkább szociológus vagy néprajzos kellene, de két dolgot azért érdemes megemlíteni.

A kazángyártók – tisztelet a kivételnek – bizony nem favorizálják a CO-érzékelők alkal-mazását, mivel szerintük a modern gáz-készülékek olyan biztonsági reteszeléssel, visz-szaáramlás-gátlóval vannak felszerelve, amely tökéletes biztonságot nyújt. Ezt természetesen kommunikálják is, és hát ugye először kazánt vesz az ember…

E tétel igazságtartalma, általánosítva, minden gázkazánra vonatkoztatva, megkérdőjelezhető. Nem fogadta el például a brit gázszolgáltató, a British Gas sem, mikor leszerződött az egyik nagy CO-érzékelő gyártójával, melynek készülékeit a gázos szakemberek minden alkalommal ajánlják a fogyasztóknak. Pedig ott már jó ideje csak kondenzációs kazánt lehet beépíteni… Talán nem meglepő, hogy a brit szigeteken a mi 5%-unkkal szemben, sokkal modernebb gázkészülékpark mellett is 15%-os a CO-érzékelők aránya.

Második bizalmi szint

Továbblépve, azaz ha már eldöntöttük, hogy a CO-érzékelő kell, jön a kérdés, hogy hihetünk-e a CO-érzékelőnknek?
Bizony, sok ember kételkedik a CO-riasztók pontosságában, megbízhatóságában, ezért inkább lemond a használatáról.

Igazuk van? Sajnos, sok esetben igen. A felhasználók másik csoportja viszont éppen hogy átesve a ló túlsó oldalára, teljes, ám hamis biztonságérzetbe ringatja magát. És nekik is igazuk van, hiszen ha vettem egy készüléket, amit úgy kínáltak, hogy CO-visszaáramlás esetén időben riaszt, akkor bátran úgy gondolhatom, hogy azt is teszi. Szóljunk tehát néhány szót arról, hogy mennyire megbízhatók ezek a berendezések.

Úgy hiszem, ha végiglátogatnám a különböző barkács- és egyéb nagyáruházakat, több tucat típussal is találkoznék. Ennek tudatában megdöbbentő, hogy a világon írd és mondd öt (5) gyártó rendelkezik EU-akkreditált laboratóriumban bevizsgált, az európai szabvány szerint gyártott termékkel! Miért nincs a többinek? Mert jelenleg az európai forgalmazáshoz elég egy CE jelzet, amely meg-szerzésének, lássuk be, nincsenek kény-szerítően komoly feltételei, így lehet jó olcsón gyártani. Itt is vannak tehát szintek: 1. szabvány szerint készült és bevizsgált; 2. szabvány szerint készült, de be nem vizsgált; 3. köze sincs hozzá, de rányomtatják a szabvány számát; 4. ez alatti kategória…

Ezek alapján nem meglepő, hogy a tapasztalatok alapján rengeteg gyártmány nem teljesíti a feladatát; vagy nem riaszt, vagy túl korán, épp ezért jó sokszor riaszt, netán csöndben kimúlik. Biztonságot az 5 fent említett gyártón kívül más nem tud garantálni, ha nem az ő készüléküket vesszük, akkor lutri az egész.

Tesztelünk

Hogy kissé nagyobb biztonsággal választhassunk, szaklapunk, összefogva a Stieber Levegőtisztaság-védelmi Bt.-vel, aki akkreditált mérőlaborral rendelkezik, megvásárolja a ma-gyar piacon kapható CO-érzékelőket, tesz-teljük őket, és az eredményeket következő lapszámunkban publikáljuk.

COCO-érzékelő


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem