Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Horganyzott acélcsövek

2014/9. lapszám | Szemán Róbert Fábián Attila |  13 918 |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Kétségbeesett egyéni vállalkozó kereste meg szerkesztőségünket történetével, egy olyan kolléga, akinek egész egzisztenciája veszélybe került egy bírósági döntés után, amely több tízmillió forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Mi aztán több hasonló esetre is fényt derítettünk.

Horganyzott acélcsövek korróziója

Az utóbbi években megszaporodtak az elkorrodált horganyzott acélcsövekről szóló „rémtörténetek”, amelyekben lyukadások, meghibásodások hatalmas károkat okoztak beruházóknak, kivitelezőknek egyaránt. Többfajta hibaokot szoktak felsorolni, kezdve az acélcső minőségétől a meleg víz üzemi hőmérsékletén át a réz és ötvözeteinek, valamint ezek korróziós termékeinek hatásáig. Utánajártunk a kérdésnek, és a megvizsgált esetekből és a szakértők meglátásai alapján az derült ki, hogy sok esetben a rossz, silány minőségű, a tanúsítványnak nem megfelelő acélcsövek voltak hibásak – azonban alkalmanként a kivitelező (tervező) jobban tette volna (és tenné a jövőben is), ha alapvetően más anyagot választ.

Pár hónapja Kaszab Gergely a VGF hasábjain (A vízvezetékek tervezési, szerelési kérdései, csőválasztás, 2004. március) részletesen bemutatta és ismertette az ivóvíz- és a HMV-nyomóvezetékeket tervezők és szerelők három nagy csoportját. Eszerint vannak a horganyzott acélcső-pártiak, a többrétegű csöveket favorizálók, valamint a mindkét anyagot használók. Utóbbiak már csak ritkán használnak horganyzott csövet, a vízvezetékhez előszeretettel alkalmaznak polipropilén csőrendszert, míg a fűtést többrétegű csövekkel oldják meg. A szerző összes meglátására nem térnék ki részletesen, csak a horganyzott csövekkel kapcsolatos, megfontolandó gondolataira.

Előnyök és hátrányok

Eszerint a horganyzott acélcső előnyös vízvezetékekbe építve, kicsi hosszirányú hőtágulásoknál (HMV) és falon kívüli szereléseknél. Tűzzel szembeni ellenálló képességének köszönhetően van, ahol más szóba se jöhet. A technikákat a szerelők jól ismerik, így kevesebb a szerelési hiba. Ennek ugyan ellentmondott egy másik tervezői meglátás, miszerint ma már kevesen tudnak horganyzott acélcsővel dolgozni, mivel sok vele a macera, és egyre kevesebben tudnak menetet vágni vagy kócolni, de most elfogadjuk Kaszab úr megállapítását.

A hátrány a másik két rendszerhez képest a korrózió, ami kívül és belül is megjelenik a fémcsöveken. Ez az, amiről már elég sokan tudunk, és itt értünk el cikkünk kiindulópontjához. Akkor mi is van a horganyzott acélcsövekkel? Megkérdeztük a tervezőket, kivitelezőket, vegyészmérnököket, hogy látják a kérdést.

Silány minőség, olcsó kínai csövek

A tervezőként és igazságügyi szakértőként is dolgozó Bokor András szerint ez egyre nagyobb probléma országszerte. Több ilyen esethez kérték fel a fővárosban, főleg XIII. kerületben lévő, újonnan épült társasházakhoz, de számos olyan wellness-szállodai esetről is tud, ahol hasonlóan jártak nagyjából 2-3 év üzemelés után. Mi volt ezeknek az oka?

Bokor úr összetettnek látja a kérdést, de a fő ok mégis a rossz minőség. Szerinte előfordult olyan is, hogy a Kínából érkezett és eredetileg „maximum kerítéscsőnek” használható csöveket kezdték el beépíteni a kivitelezők. Ezek vékonyabbak voltak a kelleténél, és rossz minőségűek. Emellett Bokor úr kitért még egy másik aspektusra is, ez pedig a legionella fertőzés. Bár régebben is használtak horganyzott acélcsövet, akkor még nem kellett a legionella miatt fertőt- leníteni a rendszert, és nem mosták át azt kb. 70 °C-on, ami a vékonyabb csövek esetében már gondot jelentett. Akkor felírták, hogy pár ember meghalt tüdőgyulladásban, és ezzel le volt tudva az ügy, folytatta a tervező. Csak később derült ki, hogy ezek valószínűleg legionella fertőzésben haltak meg. A probléma persze ma is létezik.

Összességében Bokor úr a gondot ott látja, hogy szabvány nem tiltja a horganyzott acélcső ivóvíz-vezetékekben, társasházakban való használatát, a szakmai érdekképviselet pedig rendkívül gyenge, emiatt nehéz a jelenség ellen fellépni.

Egy kicsit a vízről is

Bár az ivóvíz pH-értéke területenként változó, de mindenhol fertőtlenítőszereket tartalmaz. A vízben lévő kloridok még a rozsdamentes acélt is kikezdik, a szulfátok a horganyzott acélt korrodálják jelentősen, míg a nitrátok a rézvezetékekben okoznak komoly problémát. A folyamatos korrózió eredménye a cső falának elvékonyodása, leváló fémdarabok vízbe kerülése.

Az elektrokémiai korrózió a különböző fémtermékek összeépítésénél lép fel, és súlyos következményekkel jár. Még nagyobb gondot okoz, hogy a fémcsövek belső felületén könnyen megtapad a „vízkő”, így különösen ott, ahol kemény vízzel találkozunk (Pécs, Mátra). Néhány évvel a szerelés után jelentős nyomásveszteség, keresztmetszet-szűkülés és később eltömődés tapasztalható. Ahol nem kell a kemény víz hatásával számolni, ott a folyamat lassabb, de a rendszer élettartama ott is a műanyagcsövekének a harmada.” – fogalmazta meg Kaszab Gergely. Az acélcső hővezető-képessége 42 W/m°C (réz: 320 W/m°C, polipropilén: 0,24 W/m°C), így drasztikusan vastagabb hőszigetelést igényel, mint műanyag versenytársai. Az acélcső jelentősebb hőszigetelési igénye mellett a víz vezetése során fellépő zajszint problémájával is meg kell küzdenünk. Az acélcső szerelésénél az idomok és a szükséges segédanyagok árát is figyelembe kell vennünk. A szereléshez szükséges munkaidő a többszöröse a műanyagrendszerek összerakási idejének. Amennyiben valaki ár-összehasonlító táblázatot készít, kalkuláljon idomos árat, segédanyagokat (vágókorong, menetmetsző, kenderkóc, teflonzsinór stb.) is hozzászámolva, és a szükséges szerelési időt a saját rezsióradíjával mellé kalkulálva.

Ezzel nagyjából egybevág az ÁNTSZ véleménye. Dr. Vargha Márta, az Országos Környezetegészségügyi Intézet Vízhigiénés Osztályának osztályvezetője elmondta, hogy a kutatások szerint a horganyzott acélcsövekben nagyobb a biofilm-képződés kockázata, mint más anyagok (pl. műanyagvezetékek) esetén. A biofilm főleg poliszaharid anyagú nyálkából álló élőbevonat, ami megtapad a vason, ami tápanyagul, a korrózió miatt érdessé vált felület pedig élőhelyül szolgál számára. Amikor a vas reakcióba lép az ivóvízben található maradék fertőtlenítőszerrel, akkor csökkenti a fertőtlenítés hatékonyságát. Az ivóvízminőségi paraméterek közül ezt a jelenséget a telepszám megnövekedése, esetenként coliform baktériumok megjelenése jelzi. Bár a telepszám-vizsgálat során kimutatott baktériumok többsége az egészségre ártalmatlan, a biofilmben potenciálisan kórokozó mikroorganizmusok (vírusok, baktériumok és egysejtűek) is megtelepedhetnek, és ott rejtőzködve védetté válnak a fertőtlenítéssel szemben. A melegvíz-rendszerekben az egyik legnagyobb kockázatot a legionella baktérium jelenti, amely a szennyezett vízcseppekkel (pl. zuhanyozáskor) a szervezetbe jutva súlyos tüdőgyulladást okozhat. A legionella előfordulása is egyértelmű összefüggést mutat a víz oldott vastartalmával.

Hasonlóan rosszak a tapasztalatai Pavlics György és Virág Zoltán tervezőknek is. Virág Zoltán elmondta, hogy volt egy olyan időszak, amikor ez a probléma igencsak életszerű volt, elterjedtek a rossz minőségű csövek, és sok wellness-szállodában pontkorróziós lyukadások keletkeztek. Pavlics és Virág úr is úgy látja, hogy az utóbbi években beterítették a piacot a Kínából érkezett, silány minőségű csövek, és egyre több a negatív tapasztalat. „Csak jómagam tudok 4-5 kivitelezésről, ahol belefutottak ilyenbe a cirkulációs melegvíz-hálózatoknál. Ahogy én látom, a szakma a saját kárán tanul, és sokan átálltak a műanyagcsövekre.” – mondta Pavlics úr. A fenti véleményekhez csatlakozva egy fiatal tervező elmondta, hogy ő sosem tervez ilyen rendszert a korrózió lehetősége miatt. Úgy látja, hogy előbb vagy utóbb megtalálja a helyet a korrózió, ahonnan ki tud indulni, ha máshol nem, hát a kötéseknél, a vágott, megmunkált részeknél.

Megtörtént esetek

Egy több mint hat éve készült szakértői vélemény szerint egy 2006-ban átadott XIII. kerületi társasházban a horganyzott acélcsőből készült meleg víz- és cirkulációs vezetékhálózaton kb. egy-másfél év után korróziós hibák jelentkeztek. Emiatt elszámolási vita alakult ki a résztvevők között, az ügy több évig elhúzódott. A többször is elvégzett vizsgálatok megállapították a horganyzott acélcsövek gyári minőségének nem megfelelőségét, silányságát. (A kivitelező nem hibázott.)

Egy másik hasonló esetben szintén Budapesten, a VII. kerületben, egy társasház használati melegvíz-rendszerében 3,5 év üzemidő után észlelték a lyukadásokat az alsó szintek 6/4"-os és kisebb átmérőjű horganyzott acélcső-vezetékeiben. Valószínűleg azért csak itt, mert a felsőbb szinteken műanyag csőrendszer volt.

A lyukadások a vízszintes csőszakaszon jelentkeztek. Az esetről itt is szakértői vélemény és laboratóriumi vizsgálatok készültek. A szakértő arra véleményre jutott, hogy több egyedi és kölcsönhatás eredménye volt a gyors korrózió. A fő tényezők a csőanyag minősége, állapota (pl. menetes végek), a vízkémiai jellemzők (pH, Cu-tartalom, Cl-ion), mikrobiológiai korrózió és a meleg víz hőmérséklete voltak. A szemléltetésként felhozott harmadik esetben szintén egy fővárosi, XIII. kerületi társasházban történtek meghibásodások. Az igazságügyi szakértő által végzett szemle után kiszerelték a csöveket, a mintát ezt követően az ÁEF Kft. szállította el áprilisban, és erről vizsgálati jelentés készült. A kirendelt szakértő a következő megállapításokat hozta: a horganyréteg vastagsága csak 33 μm volt a szabványban meghatározott 55 μm helyett. Az épületek horganyzott acélcsőből készült vízvezeték-hálózatának igen gyors ütemű korróziós károsodását mindhárom esetben a beépített gyenge minőségű csövek okozták, és a hibák mindannyiszor központi cirkulációs vezetékkel szerelt használati melegvíz-hálózatokban alakultak ki!

Tehát a tervezők nagyjából egyetértenek a kérdésben, és meglátásaikban inkább a silány minőséget okolják.

Összességében Bokor úr a gondot ott látja, hogy szabvány nem tiltja a horganyzott acélcső ivóvízvezetékekben, társasházakban való használatát, a szakmai érdekképviselet pedig rendkívül gyenge, emiatt nehéz a jelenség ellen fellépni.

Ezzel nagyjából összefügg Fischer Tamás igazságügyi szakértő véleménye, aki a Műszaki Ellenőr újságban írt a kérdésről. Fischer Tamás úgy látja, hogy az ezredforduló környékén a horganyzott acélcsövek alkalmazásában problémák merültek fel, mégpedig akkor, amikor az alternatív csőanyagokat együtt kezdték alkalmazni a horganyzott acélcsövekkel. A szakember szerint a rézcsövek horganyzott acélcsövekkel történő párosítása csak kellő körültekintéssel, a szakmai szabályok maradéktalan betartásával lehetséges, amiről gyakran megfeledkeznek. A műszaki ellenőr és igazságügyi szakértő a hatályos szabványokat figyelembe véve úgy véli, hogy a horganyzott acélcsöveket csak akkor szabad alkalmazni a vízrendszerben, ha annak feltételeit biztosítják; többek között a megfelelő pH-értéket, valamint a minimális klórtartalmat és lebegőanyag-szennyeződést. Fischer úr szerint ezek csak megfelelő és gondos vízkezeléssel tarthatók be, viszont a klórtartalom csökkentése szinte lehetetlen, mivel így növekedne a víz későbbi elfertőződésének veszélye. A szakértő összességében úgy látja, hogy a megfelelő minőségbiztosítással gyártott és hitelt érdemlően dokumentált, a vonatkozó Euronorm szabványoknak megfelelő horganyzott csövek ivóvízrendszerben történő alkalmazása – a fenti feltételek szem előtt tartásával – közegészségügyileg elfogadható, megszokott, megengedett.

Persze lehet mondani, hogy a tervezők és az igazságügyi szakértők nem látják jól a dolgokat, de itt vannak a kivitelezők, akik napi szinten találkoznak ezzel a problémával. Megkerestük őket is.

Anyagminőség vagy hőmérséklet?

Juhász Péter szerint először a meleg és cirkulációs résznél mennek tönkre a csövek, de úgy látja, hogy ez nem a hőmérséklettől, hanem a nagyobb arányú felhasználás miatt van, ezért mennek tönkre például a wellness-szállók. A kivitelező elmondta, hogy a problémával megkerestek már csőgyártókat is, például az ATTA jogutódját, de nem voltak túl segítőkészek, és hárították a felelősséget. Más csövekkel sem jobb a helyzet, folytatta. Szerinte például a Thyssen márka horganyzott acélcsöveit sem szabad beépíteni (pedig ez egy jó nevű német gyártó).

Összefoglalva, Juhász úr úgy látja, hogy a horganyzott acélcsövek kérdése egyértelműen alkalmazástechnikai probléma, mivel semmit sem csinálnak másképp, mint 20 éve, de hozzátette, hogy annak ellenére, hogy ő szinte biztos abban, hogy ez minőségprobléma, és nem hőmérséklet kérdése, mégis letiltotta a saját cégénél már két éve, hogy bárki horganyzott acélcsővel szereljen. Helyette műanyagot vagy préskötésű rozsdamentes csövet használnak, de inkább azért, mert a tűzoltóság nem minden esetben engedélyezi a műanyagcsöveket.

Juhász úr annyit még elmesélt, hogy mielőtt kiadta volna, hogy tilos horganyzott csővel szerelni, is csak európai gyártól rendeltek, de sajnos ott is kiderült, hogy az európai név mögött valójában ázsiai termék volt. A vállalkozó szerint lépnie kellene a szakmának, de a gyilkos árverseny miatt, amikor mindenki nyomja az árakat, ez nem egyszerű.

A szabályok szerint nincs akadály

Szabó József, a Szabványügyi Testület főosztályvezetője elmondta, hogy a horganyzott acélcsövek alkalmazására vannak szabványok, azok betartása kötelező, és ha minden figyelembe van véve, a csövek aligha fognak kilyukadni.

A főosztályvezető ott látja a problémát, hogy a horganyzott acélcsövek felhasználásakor sérülhet a védőbevonat, megbontva annak homogenitását (pl. hegesztési varratok illesztésekor), és előfordulhat, hogy a tervezés és a kivitelezés sem történik kellő körültekintéssel. Az MSZT munkatársa szerint vannak érvek a felhasználás mellett, hiszen léteznek a technológiának előnyei, így nem szabad leegyszerűsítve azt mondani, hogy ez egy elavult dolog, amit mindenképpen ki kell vezetni a piacról.

A horganyzott csövek használatát többek között az MSZ EN 10240, a DIN 50930-3, az épületeken belüli ivóvíz-minőség követelményeit taglaló MSZ EN 806 vagy a vízelosztó és -tároló rendszerekben előforduló korrózió valószínűségének becslésére vonatkozó MSZ EN 12502 szabályozza.

Egy másik megkérdezett kivitelező szerint a horganyzott acélcsöveknek minősíthetetlen az anyagminősége: menetvágás közben behorpad, vagy nem is lehet rajta menetet vágni, annyira vékony. Nem alkalmas arra, hogy rendeltetésszerűen alkalmazzák. Emiatt gyakori a lyukadás, ami főleg az ukrán, indiai és kínai importtermékekre jellemző. A kivitelező szerint 6-8 éve van terítéken ez az ügy, különösen a melegvíz-oldalon, és főleg konyhák esetében. A vállalkozó azt nyilatkozta, hogy ők első körben megpróbálják kiváltani, már ahol lehet, de ő is úgy látja, hogy az irgalmatlan árverseny miatt ez egyre nehezebb az építőiparban. Hozzátette, hogy szerinte nem csak az épületgépészeté ez a probléma, hanem hasonló a helyzet az építőiparban is, például a téglákkal. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön: nem azért porlik a tégla, mert a kivitelező reggel összeveszett a feleségével, és emiatt durvábban vés, hanem mert szimplán sz.. a minősége. Összességében a kolléga úgy látja, hogy van, ahol nem lehet a horganyzott acélcsövet kiváltani, így egyszerűen ki kell erőszakolni a jobb minőséget.

Ez csak műanyaglobbi

Egy név nélkül nyilatkozó épületgépész kivitelező forrásunk szerint viszont a horganyzott acélcsövek jelenleg nem helyettesíthetők mással nagy beruházásoknál. Ők rendszeresen használnak horganyzott acélcsövet, annak ellenére, hogy van olyan általuk kivitelezett társasház, ahol nagyjából 2 év alatt lyukadt ki a cső. Ez a nagy számok törvénye – mondta az épületgépész-mérnök, majd hozzátette, hogy ez nem nagy arány ahhoz viszonyítva, hogy hány folyóméter horganyzott csövet szerelnek be napi szinten. „Verseny van, mindenki nyomott árakon dolgozik, egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy mondjuk egy kórház gépészeténél ne horganyzott csövet használjunk. Kisebb társasházaknál persze megoldható műanyaggal, de nem mindenhol. Én úgy látom, hogy ez inkább a műanyaglobbi ereje, de rossz kapukat döngetnek, mert egyrészt túl drága, tehát nem piacképes, másrészt a magyar műanyagcsöves piac sincs felkészülve arra, hogy most vagy a közeljövőben átálljanak a kivitelezők rájuk – főleg a nagy átmérőjű csöveknél.” A mérnök példaként hozott fel egy kivitelezést, ahol nehéz volt annyi műanyagidomot beszerezni, amennyire szükség volt, továbbá a tartószerkezet installálása is bonyolultabb és költségesebb hozzá. A kivitelező elmondta, hogy ők is attól a 3-4 csőforgalmazótól szerzik be a csöveket, akitől a nagykereskedők is. Az elmúlt 5 évben több helyen is előfordult korrózió okozta lyukadás, mondta Juhász Péter egri kivitelező, majd hozzátette, „Mi úgy látjuk, hogy 99 százalékban anyaghiba okozza a lyukadásokat. Persze volt olyan eset is, amikor az acélcső is szennyezett volt, meg volt olyan is, hogy tűhegynyi nagyságú pontkorrózió jött létre”.

Miért követhetetlen a műbizonylatok útja?

A gyakorlatban az történik, hogy az importőr, illetve nagykereskedő rendel 3-10 ezer darab fémcsövet. A gyártótól kap egy darab műbizonylatot, erről másolatokat készít, ezeket a másolatokat adja tovább a kiskereskedőnek. Természetesen a kiskereskedő (a vevő kérésére) a másolatot lemásolja, és ezt adja a vevőnek.

Rövid idő után követhetetlen a folyamat, mert a már fogyóban, de még raktáron lévő, azonosíthatatlan készlet mellé újabb csőszállítmány érkezik egy újabb műbizonylattal. A szabályozatlanság következtében sem a disztribútor, sem a nagy-, sem a kiskereskedő nem fordít túl nagy gondot a műbizonylatok és az eladott csövek közötti összefüggésre. A legtöbb esetben a gyakorlatban, ha egy szolgáltató (gázmű, vízmű stb.) műbizonylatot kér a kivitelezőtől, a szolgáltató ellenőrének nincs módja összevetni a műbizonylatot az azonosíthatatlan csövekkel, ezért megelégedéssel nyugtázza a műbizonylat-másolat másolatát, eltekintve azoktól az esetektől, amikor a csöveket egyértelmű jelöléssel látja el a gyártó, és ez a műbizonylaton is követhető.

Vigyázni a rézzel

Arany Norbert, a BWT Magyarország vegyészmérnökének véleménye összefügg Fischer úr, illetve azon tervezők és kivitelezők meglátásával, akik az acélcsövek korróziójáért legtöbbször a hibás, rossz anyagminőséget teszik felelőssé. Szerinte sok acélcsőnek nincs meg a tanúsítványban szereplő 55 μm vastagsága. Ellenben a rézzel való szerelés kérdését kicsit árnyaltabban látja. Szerinte a rossz anyagminőség mellett legalább ilyen káros lehet a réz és a horganyzott acélcsövek nem megfelelő párosítása. A réz jelenléte abban az esetben nem problémás, ha a beépített anyagok közül az az utolsó anyag. Viszont ha valamelyik közbülső vagy első anyag a réz, vagy cirkulációs rendszerről beszélünk, akkor a víz szállítani fogja a rézionokat, ami elektrokémiai korróziót fog okozni, leoldva az acélcsőről a cinkréteget. Külön figyelmet igényel Arany Norbert szerint a horganyzott acélcsövek és a réz öszszekapcsolása – ezeket csak műanyag szigetelőanyaggal lehet összekötni.

„A horganyzott acélcsőnek belülről nem szabadna elkorrodálnia, de mégis ez történik vele 50 fok feletti vízhasználatkor."

Tehát a tervezők, kivitelezők mellett a vegyészek is hasonlóan látják a kérdést. Hogy a horganyzott acélcsövek alapvetően miért kezdenek korrodálódni, az már jóval bonyolultabb és ennek a cikknek a kereteit meghaladó probléma. „Kérem, az egy rendkívül izgalmas kérdés, és a helyzet az, hogy nincs rá válasz.”– kezdte Bajnóczy Gábor egyetemi docens, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának professzora. „A szakirodalom alapján nem tudok választ adni arra, hogy miért van így, de így van” – folytatta. A horganyzott acélcsőnek belülről nem szabadna elkorrodálnia, de mégis ez történik vele 50 fok feletti vízhasználatkor.”


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem