Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Extrém eső, visszatorlódás, és kész a baj

2015/7-8. lapszám | Lantos Tivadar |  2078 |

Az alábbi tartalom archív, 6 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Extrém eső, visszatorlódás, és kész a baj

Akár a tervezésről, akár a kivitelezési munkálatokról legyen is szó, előrelátónak kell lenni. Néha ki kell tekintenünk a szabványok útvesztőiből, az íróasztal mögül, és gyakorlatiasabban kell egy felmerülő problémát megoldani. Egy pesti bérlakás pincéje a heves esőzést követően megtelt szennyvízzel, milliós károkat okozva az ott lakóknak. A probléma kellő körültekintéssel, odafigyeléssel, csekély beruházással elkerülhető lett volna. Tanulságos történetünk ezúttal a műszaki intuíció fontosságáról szól.

Derékig állt a szenny a pincében

Történetünk egy hatemeletes pesti bérház pincéjében játszódott, ahol a heves esőzéseknek is köszönhetően visszaáramlott a szennyvíz. Egy nagy nyári záport követően a -2. emeleten mintegy másfél méter magasságban hömpölygött a szenny, amelynek romboló munkája 15 millió forintos kárt okozott az épületben. A biztosító a havária után keletkezett kárt a lakóknak megfizette ugyan, de vissza akarja követelni pénzét attól, aki a mulasztást elkövette, ezért bírósághoz fordult.

Ki hibázott, ki a felelős? – vetődik fel azonnal a kérdés. Perelik a tervezőt, a generálkivitelezőt, valamint annak alvállalkozóját. A kérdés eldöntését bízzuk a bíróságra, számunkra viszont több szempontból is hordoz tanulságokat a történet. A pesti városrészben – főként a sűrűn lakott kerületekben – egyesített rendszerű a közcsatorna, azaz nemcsak a szennyvíz kerül oda, hanem a csapadékvíz is. A szabvány rendelkezik arról, hogy milyen csapadékmennyiséget kell figyelembe venni a vízelvezető rendszer tervezésekor, azonban soha nem zárható ki egy extrém, a sok éves átlagot jóval meghaladó esőzés sem. Az OTÉK és az MSZ-04-134-1991 Épületek csatornázása – Építésügyi Ágazati Szabvány utasítja mind a tervezőt, mind a kivitelezőt és a beruházót, hogy úgy alakítsa ki a csatornahálózatot, hogy az épületrészekbe visszaáramlás ne történhessen meg, még akkor sem, ha szélsőséges az időjárás. Éppen ezért kell fokozottan résen lennie az építőnek, és előre gondolkodni, felkészülni minden eshetőségre.

Az események láncolata

A társasház pincéjének elöntéséhez – Bokor András igazságügyi szakértő szerint – több egyidejű szerencsétlen eseménynek kellett bekövetkeznie egyszerre. Először is, a tervező és a kivitelező nem vette figyelembe, hogy mélyebben van a pince, mint az utcai járdaszint. Pedig a Fővárosi Csatornázási Művek az elvi engedélyében, a kiviteli tervek jóváhagyásánál, valamint a használatbavételi engedély kiadásakor is felhívta a figyelmét, hogy védekezni kell az esetleges visszatorlódás ellen. Igaz, a dokumentumokba csak a maga sablonszövegét fogalmazta bele az FCSM – mely szerint a beruházónak gondoskodnia kell arról, hogy visszafolyás az épületben ne keletkezzék –, de ez is lehetett volna intő, figyelmeztető jel. Csatornarendszer esetén ugyanis egy „közlekedő edényről” van szó, és ha olyan nagy mennyiségű a csapadékvíz, ami a szabványban foglaltakat meghaladja, akkor mindenképpen meg kellett volna védeni a csatornarendszert a visszatorlódástól. A járdaszintig a víz vissza tud folyni a padló- összefolyókon, szifonokon keresztül, ha a pincét gravitációsan kötötték be a csatornahálózatba. A társasház földszinti lakásának padlóösszefolyója viszont jóval feljebb van (50 cm-rel), mint az utcai járdaszint. Így elvileg visszatorlódásgátló csappantyú nélkül sem áramolhatna vissza a szennyvíz. Ennek ellenére a pincét mégis elárasztotta a szennyvíz.

A falon viszont kis ívben fordul rá a csatorna a hálózatra. A könyökidomra a visszaáramlott szennyvíz olyan erővel hatott, amely képes volt leszakítani azt. Sajnos a tokos kötésű csatornacsövek még a sokkal kisebb erőhatásnak sem tudtak volna gond nélkül ellenállni. Ellenben ha hegesztett kötéssel szerelték volna a szennyvíz-elvezető csatornákat, abban az esetben talán nem történt volna meg a baleset. Így valóban nem lett volna szükség visszatorlódásgátló csappantyúra.

​Voltak intő jelek

Másodszor, valóban szélsőségesen nagy mennyiségű csapadék hullott le néhány perc leforgása alatt. Tudjuk a meteorológiai jelentésekből, hogy mekkora volt az eső mennyisége. Ennek értelmében kétszer akkora volt a csapadékvíz, mint a szabványban rögzített érték, amire méretezni kell, így a közcsatornában telt szelvény alakult ki, az nem bírta elszállítani a teljes csapadékvizet. Feltételezések szerint a közcsatorna félig el is volt dugulva. Bár ennek a ténynek bizonyítása két év időtávlatából visszanézve szinte lehetetlen feladat, de erre utaló jel lehet az, hogy építés közben is történt már egy visszaáramlás, amit az alvállalkozó jelzett is a megbízójának. Ugyanilyen módon a szennyvíz elöntötte a pincét, ezért az alvállalkozó utasítást kért a generálkivitelezőtől a további teendőkre nézve. És akkor itt jön a katasztrófához vezető harmadik esemény. Abban az esetben, ha az alvállalkozó a hibát bejegyezte a saját építési naplójába, a metódus az, hogy az építési napló másodpéldányát átadják a generálkivitelezőnek, aki átmásolja a generál építési naplóba azokat a bejegyzéseket, hibákat, észrevételeket, amiket az alvállalkozó beír a sajátjába. Itt ezt elfelejtették megtenni! Így a szükséges utasítások elmaradtak, senki nem törődött az intő jellel, ami egy későbbi probléma „melegágya” lett. Mi lett volna, ha… – tehetnénk fel a történelmietlen kérdést. Be lehetett volna vonni a tervezőt vagy akár a műszaki ellenőrt, hogy az újabb katasztrófát elkerüljék. A határidő azonban egyre inkább szorította az alvállalkozót, aki nem kapott utasítást a megoldásra, ellenben a generálkivitelező fenyegetőzött, hogy minden kötbért rá fog „verni”, ha nem lesz időre kész a beruházás. Ezért az alvállalkozó terv szerint befejezte a munkát.

Elmaradt csappantyú

A negyedik hiba, hogy a tervező elfelejtett védelmet biztosítani. A Csatornázási Művek ugyan leírja – tesszük hozzá, nem elég korrekten ebben a tekintetben –, hogy a beruházó feladata a védelem. Viszont akik egy kicsit is jártasak az építőiparban, nagyon jól tudják, hogy a beruházó egy-két kivételtől eltekintve laikus. Nem is érti a felmerülő építési problémákat, ezért szakszerű megoldás sem várható el tőle. A tervezőmérnöktől, akit azért bíztak meg a munkával, hogy ne legyen probléma, már annál inkább számon kérhető az előregondolkodás. A tervezőnek ugyan nem kell jósnak lennie, hogy kitalálja, lesz-e a következő ötven esztendőben nagy erejű zápor, vagy sem, de előrelátóan kell terveznie. Egy ekkora épületet olyan szakembert kíván, aki kellő rutinnal rendelkezik ahhoz, hogy a szabvány mögé lásson, és számoljon a nagy mennyiségű csapadék hatásával is. Elvileg visszáramlásgátló csappantyú behelyezésével már elejét lehetett volna venni a problémának.

A Csatornázási Művek megadta, hogy mekkora a közcsatorna mérete, 80/120-as tojásszelvény, amely betonból készült. A szóban forgó pesti bérház bekötő csatornájának átmérője 300 mm, amelyen keresztül telt szelvénnyel dőlt be a szennyvíz. A tervező ugyan mind a mai napig vitatja, hogy visszaáramlás miatt történt a havária, szerinte a garázslehajtón keresztül áramlott befelé az utcai csapadékvíz. Az előző tényt viszont fotók is szemléltetik, valamint a józan műszaki szemléletű meggondolás is megerősíti az utóbbi állítás helytelenségét.

Átépítették, de hibásan

Azóta beépítettek egy visszatorlódásgátló csappantyút is, és ugyan nem volt baleset, de a megvalósítás most is hibás. A magyar szabvány még nem rendelkezik a csappantyú beépítéséről, helyette az osztrák vagy a német megoldás lehet az irányadó. Ennek értelmében, ha meg akarjuk óvni a házat a visszatorlódástól, a szennyvízvezetékbe kell beépíteni a visszatorlódásgátló csappantyút, a csapadékvíz-elvezető ág szabadon maradhat. Az esővíz ugyanis a házak tetejéig ki van vezetve, közlekedőedény módjára odáig nem tud feltorlódni a szennyvíz. Jelenleg a javítási munkálatok során a közös ágba építették be a visszatorlódásgátló csappantyút, ami a visszaáramlás hatására lezár, de az esőzés, csapadékellátás továbbra sem szűnt meg, az csak jön és jön. Így az eső feltöltheti a belső csatornahálózatot, ami a visszatorlódásgátló csappantyú miatt képtelen elfolyni. A csapadékoldalon, ahogy említettük, nincs probléma, mert a tetőig kellene töltődnie, hogy ott kifolyjon. Mivel az épületen belüli egyesített szakaszba került beépítésre a csappantyú, a csatornarendszer belső szennyvízágán visszaáramlik a csapadékvíz. Kiszámítható a teljes belső csatornarendszer térfogata, ami pufferelhető nagymennyiségű csapadék esetén. Ha ennél több esik, akkor az már viszsza fog áramolni a földszinten lakók padlóösszefolyó rendszerébe, vécéjébe. Az adatok szerint pár perc leforgása alatt a bérház alsó lakóit elönti a szennyvíz, ha a közös ágban marad a csappantyú.

Ebből az a tanulság, hogy bizony a visz-szatorlódásgátló behelyezését is alaposan át kell gondolni. Csak a szennyvízágba kell beépíteni, majd utána a rendszert közösíteni a csapadékvízzel, és így vezetendő el a szennyvíz a közcsatornára. Így, ha visszatorlódás van, csak a szennyvízág záródik le, a csapadékvíz viszont közlekedőedény módjára – mivel a csapadékvízzel feltöltődött a rendszer, az ejtővezetékben a geodétikus nyomása nagyobb, mint a visszatorlódási szint (utcai járdamagasság) –, lassan kifolyik a ház csapadékvize az utcai közcsatornába. De itt is szigorúan hegesztett kötésű szennyvízelvezető rendszert kell kialakítani, mert a tokos kötés nem fogja bírni a víznyomást.

Figyelem! Épületen belül csak akkor szabad egyesíteni a szennyvizet és a csapadékvizet, ha az épületünk falsíkja a telekhatáron van. Kertes beépítésű épület esetén külön kell kivezetni a csapadék- és szennyvizet, és csak a telekhatáron lévő aknában szabad egyesíteni a kettőt.

​Nem csak a tervező hibázott

De ne verjük rá az egész felelősséget a tervezőre. A Csatornázási Művek ugyanis a terveket jóváhagyta, úgy, hogy előzetesen figyelmeztetett a visszatorlódás megakadályozására. A terveken nem szerepelt a visszatorlódásgátló csappantyú. Éppen ezért, ha a Csatornázási Műveknek van jogosultsága, és beleszólhat a tervekbe, akkor tegye meg ott, ahol hiba van. A terven felül van egy műszaki átvétel, itt is jelezhette volna a hibát, de ezen a „rostán” is átment a csatornarendszer. Több lehetősége lett volna az intézménynek, hogy a használatbavételi engedély kiadását megtagadják. Itt tehát történt valamiféle hanyagság.

Való igaz, hogy Nyugat-Európában a „gázszakmában” nincs tervjóváhagyás, minden a tervező felelőssége. Bokor András szerint nem biztos, hogy ez a megfelelő és követendő példa, mert tudjuk azt, hogy Magyar-országon mennyire jól és biztonságosan működik a gázművek ellenőrző rendszere. Nehéz jóváhagyatni a gáztervet, de ez a tervezők érdekét is szolgálja. Minden apróságot alaposan átvizsgálnak, mire az engedély megszületik. Célszerű lenne a Csatornázási Műveknek is ezt megközelítő alapossággal eljárnia, bár a felelősséget ettől függetlenül a tervezőnek és a kivitelezőnek kell vállalnia a munkája után.


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem