VGF&HKL szaklap

Égéstermék-elvezetők gáztömörség-vizsgálata

2015. március 2. | Lantos Tivadar |  3717 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Égéstermék-elvezetők gáztömörség-vizsgálata

A tüzelőberendezések biztonságos és szakszerű üzemeltetéséhez elengedhetetlen az égéstermék-elvezetők tömörségi mérése. Lapunk annak járt utána, hogyan zajlik a vizsgálat, és az égéstermék-elvezetők-nek milyen szabványban előírt értékeknek kell megfelelniük.

Mielőtt kimennénk a terepre az egyik kéményseprő munkatárssal, és elvégeznénk a szóban forgó mérést, nézzük át, hogy miről is szól a vizsgálat. Oláh Csaba főmérnök avatott be az MSZ EN 1443:2003 kéményszabványban szereplő, a gáztömörségre vonatkozó mérés rejtelmeibe. Régebben érvényben lévő szabványról van szó, amely jócskán megelőzte a 2010-es új magyar kéményszabványt, többek között általános előírásokat is tartalmaz az égéstermék-elvezetőkkel kapcsolatban. Ennek egy része a tömörségi értékekre is meghatároz előírásokat, valamint a tömörségi osztályba való besorolást is megadja.

1. kép Képeink Budapesten, a belvárosban készültek, ahol kihívás – legalábbis riporterünknek – kimászni a tetőre.Égéstermék-elvezetők besorolása

Alapvetően hat osztály létezik a minősítésnek megfelelően, az N1, N2, P1, P2, H1, H2. Az 1-es és a 2-es megkülönböztetés az épületen belül futó – melyekre szigorúbbak az előírások –, illetve az épületen kívüli égéstermék-elvezetőkre vonatkozik. Az N csoportba tartoznak azok az égéstermék-elvezetők, melyeket a huzat működtet, vagy szívóhatás alatt állnak. A huzat hatása alatt álló égéstermék-elvezetők a legelterjedtebbek. Tüzelőberendezéseik lehetnek gázkészülékek, szilárdtüzelésű berendezések, vaskályhák, fali fűtő konvektorok, de ide tartozhatnak több száz kilowattos kazánok is. Szívás hatása alatt álló égéstermék-elvezetők lényegesen ritkábban fordulnak elő. Ezeket főleg abban az esetben telepítik, ha az égéstermék-elvezető huzathatása nem kielégítő – ilyenkor ventilátoros rásegítést szoktak alkalmazni –, vagy csak irreálisan nagy méretekben kivitelezhető az égéstermék-elvezető. Az N1 kategóriában, épületen belüli kéményeknél a túlnyomás 40 Pa, míg épületen kívül N2 kategóriában csak 20 Pa a túlnyomás értéke. Az érdekesség az, hogy hiába depresszió működteti ezeket az égéstermék-elvezetőket, azt ettől függetlenül túlnyomással vizsgálják, és a szabvány erre ad meg értékeket.

A szabvány szerint a H, illetve a P nyomásosztályba tartoznak a túlnyomás alatt álló égéstermék-elvezetők. Egyre több ilyen rendszerrel találkozni manapság a gyakorlatban, köszönhetően annak, hogy a nyílt égésterű kazánokat a lakóterekből megpróbálják kiszorítani, üzemeltetésüket ellehetetleníteni. Jellemzően a P nyomásosztály van jelen többségében a háztartásokban. A különbség a két kategória között, hogy a P 200 Pa túlnyomásig, a H pedig 5000 Pa túlnyomásig van minősítve. Oláh Csaba főmérnök szerint érdekes, hogy vannak olyan háztartási méretű tüzelőberendezések, amelyek H nyomásosztályba sorolható égéstermék-elvezőt igényelnek, továbbá vannak olyan jellemzően saválló műanyagcső- (PPs) rendszerek, amelyek H nyomásosztályú minősítéssel rendelkeznek. Ezt ránézésre nem lehet megállapítani, csak a teljesítménynyilatkozatból látható.

Fém rendszereknél ezt már kevésbé lehet összekeverni, mert a P rendszerek kéményeinek gumigyűrűs a tömítése, ami 200 Pa-ig működőképes, míg a nagyobb, 5000 Pa nyomásértékeken a tömítések már kúpos tokosak. Az ilyen minősítésű kéményeket elsősorban gázmotoros tüzelőberendezéseknél használják. Bár léteznek olyan kondenzációs kazánok is, melyek égéstermék-elvezetőiben a nyomás 200 Pa fölé is kúszhat, itt figyelni kell, hogy ne P, hanem H kategóriás égéstermék-elvezetők kerüljenek beépítésre. Telepítés előtt mindenképpen tájékozódni kell a tüzelőberendezések minősítésére vonatkozó adatokból, amit egy szabályosan, kereskedő által eladott készülék biztosan tartalmaz. A használt, feketén vásárolt berendezéseknél a gépkönyvek, műszaki leírások bizony hiányoznak.

Szivárgási értékek

Az adott égéstermék-elvezetőre bizonyos szivárgási értékek megengedettek, melyeket a csőpalást felületének négyzetméterével számolnak, mégpedig aszerint, hogy az égéstermék-elvezető hány liternyi levegőt enged egy másodperc alatt egy négyzetméternyi felületre vonatkoztatva. Ennek az értéknek tehát nem kell zérusnak lennie, a szabvány által előírt érték felett nem megfelelő az égéstermék-elvezető. Ha jók az anyagok, és a gumigyűrűs tömítéseket jól rakják össze, akkor az égéstermék-elvezetőben nem lesz szivárgás. Természetesen idővel az öregedés hatására a táguló gumigyűrűk elenyésző mértékben ereszteni fognak, ezért van szükség az időszakos felülvizsgálatra. De ha az összeillesztéseknél a megfelelő síkosító anyagot használták, a gumigyűrűt nem csípték be, nem hagyták ki, nem lehet probléma, mondta el lapunknak Oláh Csaba.

A tömörségi vizsgálat korlátai

A tömörségvizsgálatnak is vannak technikai korlátai, elsősorban a műszer szab gátat a mérésnek, amelylyel a túlnyomást lehet létrehozni. Túlságosan nagy méretű égéstermék-elvezetőknél nem használható megfelelően ez az eljárás. Az égéstermék-elvezetőt a mérés során a bekötőnyílásnál és a kivezetésnél le kell zárni. Turbós rendszereknél a lezárás egyik pontja annál a tisztítóajtónál lesz, amelyik a legközelebb van a csonkhoz, valamint a végpontban. A reteszelés felfújható gumilabdával történik. Amikor a készülék a kémény típusának megfelelő vizsgálati nyomást eléri, akkor ezt a nyomásértéket kell tartani. A készülékben van egy nagyon finoman szabályozható levegőszivattyú, amely néhány ezred l/s szivárgási értéket is mérni tud. Ha szivárgás van, és esik a nyomás, a mérőműszer mindig annyit plusz levegőt nyom rá a rendszerre, hogy az adott értéket tartani tudja. Így meghatározható a szivárgásérték.

Oláh Csaba főmérnök szerint azt nem lehet megmondani ezzel a méréssel, hogy az égéstermék-elvezető hol ereszt. Ha van egy hosszabb égéstermék-elvezető, melyet merevfalú csövekből állítottak össze, sok tömítéssel, illesztéssel, nem derül ki, hogy melyiknél van a probléma. Ha nem megfelelő értékek adódnak a mérés során, akkor az egész égéstermék-elvezetőt szét kell szedni. Sajnos előfordul az is a kéményseprő-gyakorlatban, hogy a kollégák olyan gyengébb minőségű csövekkel találkoznak, amelyek önmagukban is eresztenek. Egy külső falon, alpintechnikával összeállított, húsz-, harmincméteres csőrendszernél elég nehéz kiszakaszolni, hogy melyik gumigyűrű lett rosszul összeillesztve, vagy éppen nem ereszt-e a cső önmagában is. A szerelőknek nagy a felelősségük, hogy jó munkát végezzenek, jó anyagokat építsenek be.

 

elég egy kis rés

Vizsgálólaboratóriumban végeztek kísérletet egy 14 cm átmérőjű kerámiacsővel. Légtömörségi vizsgálat során 200 Pa nyomáson a vizsgált cső teljesen tömörnek mutatkozott. Ezután fúrtak bele 3 mm-es lyukat. Ennek hatására a nyomásérték nem érte el a 200 Pa-t, csak 140 Pa-on tudta tartani az értéket. Egy-egy gumigyűrű becsípődésnél 1-2 mm-es hézagok könnyen kialakulhatnak, ezért fontos a pontos illesztés. Nem lenne szabad idegen anyaggal tömíteni a szabvány szerint, ennek ellenére a kivitelezők használnak különféle tömítőpasztákat, ragasztószalagokat is. Így ugyan elérhető a kívánt nyomásérték, de a szivárgás értéke kétszeres, háromszoros is lehet. Ennek köszönhetően megállapítható, hogy valamilyen hiba van, de nem derül ki, hogy pontosan hol.

 

Füsttömörség-vizsgálat

A füsttömörség-vizsgálat látványosabb módszer az égéstermék-elvezetők ellenőrzésére. Oláh Csaba szerint hagyományos füstképző patronnal is megvizsgálhatnák a túlnyomásos égéstermék-elvezetőket, így fény derülne arra, hogy az hol ereszt. Túlnyomásos rendszereknél ezt a módszert a gyakorlatban azonban nem használják. A kéményseprők csak elvégzik a légtömörség-vizsgálatot, és minősítik az égéstermék-elvezetőt. A füstpatronos vizsgálat esetleg segíthet a kivitelezőknek feltárni a problémákat, ha egyénileg felvállalják az alkalmazását.

Az N csoportba tartozó égéstermék-elvezetők tekintetében, ha megmérnénk a régi béléscsöveket, falazott téglakéményeket, sok „csodával” lehetne találkozni, hogy mennyire nem voltak ezek a kémények karbantartva. A legtöbbjük megbukna a légtömörség-vizsgálaton. Akkoriban nem vizsgálták ilyen szempontból ezeket a kéményseprők. A hagyományos kéményeknél, ha azok túlzottan rossz minőségűek, a tömörtelenség nem azt okozza, hogy kiáramlik az égéstermék, hanem hogy fals levegőt szív, ami rontja a huzatot. A fugahiányos kéményeken például sok a beáramló hígító levegő, ha pedig szél következtében torlódás van, akkor a megforduló füstgáz kiáramlik ezeken a réseken, fugahézagokon, repedéseken, melyek legtöbbször szabad szemmel nem láthatók.

Égéstermék-elvezető kivitelezési hibák

A csőrendszereket a kivitelezők nagy többsége megtanulja jól és gondosan összeállítani. Oláh Csaba főmérnök szerint az utóbbi időben már egyre kevesebb problémával találkoznak a kéményseprők, inkább az esztétikai megoldások hagynak kívánnivalót maguk után. Elegáns házaknál is találkozni átlátszó PPS csőrendszerekkel olyan helyeken, amelyek szem előtt vannak – nem járt volna többletköltséggel, ha a kivitelező inkább szinterezett csövet választ. Szerencsére csak elvétve találkozni drasztikus hibákkal, amelyeknek a kivitelezőit szakembernek nevezni a legnagyobb jóindulattal sem lehet. A probléma sokkal inkább az, hogy a kivitelezők az MSZ 845-ös kéményszabványt nem ismerik átfogóan, ennek következtében a legtöbb esetben nincsenek meg a megfelelő védőtávolságok a kéményeket illetően. A létező szabványok ellenére is nagyon sokan megpróbálják lespórolni a kéményidomokat, például a tisztító, ellenőrző idomokat, tetőkibúvót, kitorkollás-megközelítést. Ezek a kivitelezési munkák többletköltséggel járnak, másrészt a látvány sem tetszik a megrendelőknek, ennek ellenére kötelezők lennének. Az egész szabvány 45 oldalas, rá kell szánni az időt, átnézni.

4. kép A kéményseprés régi vágású kézműves szakma – fontos a rugalmasság, mind időbeosztás, mind emberi hozzáállás szempontjából.​Feketén beszerzett készülékek

A gázkazánok esetében rengeteg az illegális készülékcsere. Oláh Csaba szerint ezeknek a nagy részét nem a tulajdonosok szervezik, hanem készülékszerelők, akik persze semmit nem mondanak el a vonatkozó jogszabályokról, kötelezettségekről. Nem egyszer keresik meg ingerülten a kéményseprő vállalatokat, hogy őket nem tájékoztatták megfelelően a gázkészülék-cserét illetően. Sajnos, ha feketén végeztetik a tüzelőberendezések cseréjét, telepítését, akkor a legtöbb esetben az építtető tulajdonost terheli a felelősség – olyan, mintha ő hajtotta volna végre az illegális készülékcserét. Ez igaz az égéstermék-elvezető telepítésére is.

A legtöbb esetben azonban rejtve maradnak a feketemunkák. Csak a különböző felülvizsgálatoknál bukhatnak meg – jóformán egy szerencsés véletlennek köszönhetően – az illegális üzemeltetők. A kéményseprő vállalatok nem rendelkeznek hatósági jogosultsággal, mert ahhoz más, szélesebb körű felkészültségre lenne szükség. Így azonban korlátozottabbak a lehetőségek is. Sajnos ma még nincs komoly nyilvántartási rendszere sem a gázszolgáltatóknak, sem a kéményseprőknek, melyben a készülékek, tüzelőberendezések rendesen lajstromba lennének véve. A sormunka-tanúsítványokban például csak a tüzelőberendezések teljesítményére, illetve a fajtájára (fűtő, kombi, vízmelegítő) vonatkozóan vannak adatok. Ez azt jelenti, ha a kéményseprő kiszáll a helyszínre, ahol tavaly volt egy gázkészülék, amely 24 kW-os, B kategóriás, kombi volt, de közbe lecserélték a készüléket egy más, 28 kW-os kombira, nem fogja észrevenni a változást. Holott a jogszabály szerint ez tervköteles csere lett volna. Éppen ezért az illegális készülékcseréket kiszűrni szinte lehetetlen.

Oláh Csaba szerint a különböző kéménykonferenciákon, előadásokon hangzottak el a Magyar Gázipari Vállalkozók Szövetségétől megdöbbentő adatok. Becslések szerint 60-80% közötti az illegális gázkészülékcsere aránya. Pontos adatokat nem tudnak a szakemberek, ám volt egy olyan kezdeményezés, hogy megpróbálták a különböző forgalmazóktól megtudni, hogy mennyi készüléket adtak el, és ezt összehasonlították a gázszolgáltatóktól, kéményseprőktől kapott adatokkal, hogy ők mit láttak, tapasztaltak a helyszíneken. A forgalmazói oldalon megbukott a kísérlet, mert többen nem akarták kiadni az adataikat arról, hogy mennyit adtak el. Amelyik forgalmazó saját üzembe helyezőkkel dolgoztat, az meg tudja becsülni, hogy az ő területén mekkora lehet a feketepiac, de azt számszerűsíteni egyenlőre senkinek nem áll módjában, érdekében.

 

ki a kéményseprő?

Régi probléma, amely a kéményseprő szaknapokon, konferenciákon rendszeresen visszatér, hogy ki építhet égéstermék-elvezetőt. Nem kell hozzá külön jogosultság, olyan értelemben, mint a kamarai akkreditáció. Sőt, a kéményseprő cégekhez beérkező e-mailek, kérdések tömkelegéből az is kiviláglik, hogy sokan házilag szeretnék összebarkácsolni az égéstermék-elvezetőt.

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem