Horganyzott acélcsövek vízhálózatokban
2015/3. lapszám | Kaszab Gergely | 8234 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az első kérdés, ami egy vízhálózatnál felmerül, lehet az csaptelep, fitting, szerelvény vagy cső, hogy az ÁNTSZ engedélye rendben van-e? Magyar-országon az ivóvíz- vagy HMV hálózatokban a vízzel érintkezésbe lépő részekben tilos ÁNTSZ engedély nélküli termékeket alkalmazni.
Hiába a neves német gyártó méregdrága csaptelepe szigorú német, svájci vagy osztrák engedélyekkel, mert hazánkban a magyar bevizsgálás a döntő, és kizárólag ezzel lehet megfelelni szabályainknak.
2015. február 1-ig mindössze egy gyári képviselet két horganyzott acélcső-rendszere rendelkezik ÁNTSZ engedéllyel, azok is csak 30 °C-ig. Ebből következően ezen csőrendszerek sem használhatók a HMV hálózatokhoz, csak ivóvízhez. A jelenleg is beépített horganyzott acélcsövek csak kis része felel meg a hidegvíz-hálózatokhoz, míg a HMV területre egynek sincs hazai engedélye. Az ÁNTSZ engedélyek nyilvántartása 2004-ig megtekinthető az internetes felületükön. Ezen 11 év alatt hány kilométer csövet terveztek és építettek be engedélyek nélkül a hazai vízhálózatokba?! Hogyan kerülhette el ez a hiányosság a precíz projektvezetők figyelmét, akik legtöbbször a munka megkezdése előtt begyűjtik a beszerzendő anyagok szükséges papírjait?
1. kép: Horganyzott acélcső korróziója
Hallottunk már olyan esetekről, amikor a műszaki ellenőrök más anyagú csöveket kicseréltettek, visszabontattak a kivitelezővel, csak azért, mert a betervezett 20 baros verzió helyett 16 barost épített be. Az engedély nélküli horganyzott acélcsövek a hagyományok miatt meddig lesznek érinthetetlenek? A helyzet furcsaságát egy 2012. decemberi példa is bizonyítja. Egy jó nevű osztrák cég PP-R csövének magyarországi bevizsgálása folyt augusztus óta az ÁNTSZ számára a feladatot elvégző OKI-nál.
Annak ellenére, hogy ez a csőtípus Ausztriában és Németországban higiéniai szempontból is engedéllyel bír ivóvízrendszerekhez, a bevizsgálás során nem csak a csöveket tesztelték, hanem a csőgyártás alapanyagául szolgáló granulátum beszállítójától is bekérték a pontos összetételt (mivel ez egy bizalmas adat, ezt kizárólag titoktartási dokumentummal adták meg). Az így elhúzódó engedélyeztetés vége felé egy több millió forintos megrendelést nyert meg a magyar képviselet egy vidéki nagyvárosban. A kivitelező természetesen előre kérte az engedélyeket (az ÉME engedélyt meg is kaphatta), s hiába állított ki a bevizsgáló szerv (OKI) egy dokumentumot arról, hogy vizsgálatait befejezte, és a PP-R vezeték 80 °C-on is megfelelt a magyarországi higiéniai követelményeknek, nem merték beépíteni a termékeket. Kérdem én: mindeközben hány kilométer horganyzott acélcső került beépítésre a vízhálózatokba hazánkban, mindenféle higiéniai engedély nélkül?!
Hogyan szabályozzák a horganyzott acélcsövek vízrendszerekben való használatát Ausztriában?
2. kép: Hor- ganyzott acél alapvezeték cseréje PP-R- re a Bethesda kórházban
Az ÖNORM B5019 szabvány gyakorlatilag MEGTILTJA (kevés lényegtelen kivétellel, amikre kitérek) a horganyzott acélcsövek használatát a HMV rendszerekben. Kezdjük a kiindulóponttól. Ausztriában az ivóvíz- és HMV rendszerek tervezését, használatba helyezését, működési feltételeit, üzemeltetését, karbantartását és a felmerülő problémák megoldását az ÖNORM B2531 szabvány határozza meg. Ez az összefoglaló szabvány a különböző részterületekre egyéb nevesített szabványokat tesz kötelezővé. A központi HMV rendszerekről például a 14. oldalán a 4.9-es pontban rendelkezik, és kötelezően betartandónak a fent már említett ÖNORM B5019 szabványt határozza meg. Ez a szabvány a központi HMV rendszerek higiéniai tervezési, kivitelezési, üzemeltetési, ellenőrzési szabályait írja le. Ezt a szabványt kötelező alkalmazni minden központi HMV rendszernél, néhány kivételtől eltekintve. A kivételek közé a kizárólag egy lakást kiszolgáló vízmelegítő berendezések (pl. átfolyós vízmelegítők), az egy-, maximum kétlakásos családi házban lévő vízmelegítők magáncélú alkalmazása, és néhány olyan külön eset tartozik, amelyek nem részei a központi HMV rendszernek (pl. fogászati kezelőegység). Amint látszik, a kivételek nem képviselnek jelentős súlyt az összes beruházáshoz képest.
A szabvány célja, hogy a felmelegített víz okozta fertőzések kialakulását megakadályozza. Az épületek típusait a fertőzés veszélye szerint rizikócsoportokra osztja a szabályzat. A legveszélyeztettebb csoportba a kórházak, időseket ellátó intézmények tartoznak. Pont azon épületcsoport, amiből egy előző lapszámban név nélkül nyilatkozó hazai kivitelező elképzelhetetlennek tartotta a horganyzott acélcsövek kihagyását. Természetesen ő a magyar gyakorlatról beszélt, ahol egy most induló pécsi kórházberuházás terveiben is horganyzott acélcsöveket találhatunk. Az osztrák szabvány nem csak a kórházakat, hanem a fürdőktől, wellness létesítményektől kezdve a hoteleken, közösségi intézményeken át a lakóépületekig mindent besorol, és a fent felsorolt kivételektől eltekintve, mindegyik épülettípust ezen szabály hatálya alá von. A csővezeték anyagára vonatkozóan a szabvány a 10. oldalán, az 5.2 pontban egyértelműen fogalmaz: „Új berendezéseknél és nagy kiterjedésű bővítéseknél nem szabad horganyzott acélvezetéket használni a felmelegített víz szállítására szolgáló vezetékekhez.”
3. kép: Vízkőlerakódás horganyzott acélcsőben
Az osztrák szabvány egy átfogó, 2011-ben megújított szabályozása a területnek, 50 oldalban. Mindenképpen ajánlom az illetékeseknek a tanulmányozását, integrálását a magyar szabványba, és leginkább a szigorú betartatását. Annál is inkább, mivel a magyar OKI Vízhigiéniás Osztályának vezetője, Dr. Vargha Márta is így fogalmazott a VGF szeptemberi számában: „…a horganyzott acélcsövekben nagyobb a biofilm-képződés kockázata, mint más anyagok (pl. műanyagvezetékek) esetén. A biofilm egy élő bevonat, ami megtapad a vason, ami tápanyagul, a korrózió miatt érdessé vált felület pedig élőhelyül szolgál számára…, a biofilmben potenciálisan kórokozó mikroorganizmusok is megtelepedhetnek, és ott rejtőzködve védetté válnak a fertőtlenítéssel szemben. A melegvíz-rendszerekben az egyik legnagyobb kockázatot a legionella baktérium jelenti, amely a szennyezett vízcseppekkel (pl. zuhanyozáskor) a szervezetbe jutva súlyos tüdőgyulladást okozhat. A legionella előfordulása is egyértelmű összefüggést mutat a víz oldott vastartalmával.”
Az ÁNTSZ engedélyek hiánya, úgy tűnik, nem véletlen. Megfelelő tájékoztatással a tervezők, kivitelezők, műszaki ellenőrök felé, egy új hazai szabvánnyal, és persze következetes ellenőrzéssel gyors változás lenne elérhető a területen.
További cikkek a témában:
- A polipropilén csőrendszerek közötti különbségek
- A polipropilén csőrendszerek hosszirányú hőtágulásának ellensúlyozása és szerelésének kérdései
- Ötrétegű csövek idomainak szerelése szerszámok és kockázatok nélkül
