VGF szaklap

Hiába, mérni tudni kell!

2019. június 4. | Lantos Tivadar |  151 | |

Hiába, mérni tudni kell!

A méréstechnika külön tudomány, a mérnököknek, a technikusoknak, a szerelőknek a megfelelő szinteken tanítják. Nagy a jelentősége, hogy tudjuk, mit mérünk, milyen műszerekkel, hol és mikor, mekkora hibával, hiszen minden műszernek, mérésnek van pontatlansága. Soron következő tanulságos történetünk egy társasház melegvíz-fogyasztásmérésének problematikájára világít rá.

Bokor András okleveles gépészmérnök, igazságügyi szakértő rovata

Igazán impozáns, 7 lakásos, két-három éve épült társasház történetét dolgozzuk fel, ahol már az első néhány hónap vízfogyasztási adataiból kitűnt, hogy a vízméréssel bizony súlyos problémák vannak. Az épület tervezője – több hasonló társasházat is tervezett, rendelkezik tehát a kellő rutinnal – kijelentette, ha az ő hibája miatt rossz a vízmérés a társasházban, akkor teljes egészében vállalja az átalakítással járó költségeket. A tervekből azonnal látszanak a problémák: a gépésztervező azzal a tudattal tervezte az épületet, hogy a lakásokba a vízóra-leolvasók nem tudnak majd bejutni, elvégezni a feladatukat. Így a vízfogyasztást mérő órákat a földszinten, egy közös helyiségben helyezték el. Ez a megoldás azonban több szempontból sem jó. A hét lakásba külön-külön, három-három vezeték indul fel (a hideg, a meleg és a cirkulációs vezeték), így összesen 21 darab csővel kell számolni. Sokkal elegánsabb és költségkímélőbb lett volna csak három vezetéket elindítani, és minden lakáshoz külön-külön beállni a felszálló ágról. A lakásokig a cirkulációs strangot meg lehet keringtetni, azonban a mérőt csak az ágvezetékbe kell beépíteni, amit már nem cirkuláltatunk. A lakásokban ugyanis viszonylag rövidek az ágak, nincs szükség keringtetésre.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

Bokor AndrásTanulságos