Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Még egyszer a korrózióról

2020/4. lapszám | Erdősi Csaba Lantos Tivadar |  317 |

Még egyszer a korrózióról

Korróziónak nevezzük a valamely szerkezeti anyag felületéről a környezettel való érintkezés hatására kiinduló, számunkra kedvezőtlen elváltozást. A korrózió a természetben negatív szabadentalpia-változással járó, tehát önmagától végbemenő folyamat. Ezt a szerkezeti anyagot felhasználók számára káros folyamatot teljesen nem lehet megszüntetni, csak a sebességét csökkenteni. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a korróziós folyamatok lényegét megértsük.

A korróziónak alapvetően három nagy csoportja van. Beszélhetünk kémiai, elektrokémiai, és fizikai korrózióról. Kémiai korrózió esetén az anyagveszteség magas hőmérsékleten történik, például egy olajtüzelésű öntöttvas kazánt a fűtőolaj vanádiumtartalma károsíthat.

Ha az anyagveszteség potenciálkülönbség (feszültség) hatására jön létre, akkor elektrokémiai, másképpen galvánkorrózióról beszélünk. Minden elektrokémiai korrózió valamilyen nemkívánatos galvánelem-képződésből származik. Amennyiben galvánelemet akarunk készíteni, igyekszünk a lehető legkedvezőbb körülményeket kialakítani a minél nagyobb galvánfeszültség és áramsűrűség elérése céljából. A galvánelem- és akkumulátorgyártástól eltekintve minden technológia kialakításánál és a fém alkatrészeket tartalmazó termékek gyártásánál kötelező megvizsgálni, hogy a technológiai berendezésekben és a termékeken a környezettel való kölcsönhatások során nem alakulhatnak-e ki mikro-, vagy makrogalvánelemek.

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, .
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés