Fűtéstechnika

Kazánok fejlődéstörténete

A technológiaváltás elengedhetetlen

2020/3. lapszám | Lantos Tivadar |  9022 |

A gázkazánok szinte évről évre változnak, azonban sokan nem veszik ezt tudomásul. Még mindig tákolgatják a 30-40 éves tüzelőberendezésüket a csere helyett. A gyártók újabb és újabb technológiával készítik az alkatrészeket, és a fejlesztéseknek köszönhetően a változás sebessége egyre gyorsabb. Vajon az élettartamuk is változott? Az újabb készülékek valóban nem bírják úgy a terhelést, mint a régi, robosztus kazánok? Nézzük át, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változtak a gázkészülékek.

A hagyományos, kéményes kazán égésterét nem zárja el semmi. Közvetlen környezetéből, a felállítási térből veszi el az égéshez szükséges oxigént. Az égéstermék-elvezetés kéményen keresztül történik. A megfelelő kéményhuzat elérése érdekében viszonylag magas a távozó égéstermék hőmérséklete, emiatt a hatásfok már nem teljesíti a kor kívánalmait. Ami húsz, harminc évvel ezelőtt a technika csúcsának számított, az ma már muzeális darab. A régi, szabályozatlan, egyfokozatú gázkazánokat valamikor még úgy tervezték – biztos, ami biztos alapon –, hogy jóval nagyobb teljesítményűek legyenek, mint maga a fűtési hálózat. A tapasztalatok szerint nem volt ritka a 30–40 százalékos túlbiztosítás sem, hiszen akkoriban kevésbé számítottak az energiaárak, és a jóval nagyobb kazán sem került lényegesen többe, mint a pontosan megfelelő. Ezért ezek a berendezések rendkívül pazarlóak voltak, jó esetben éves szinten 60 százalékos hatásfokkal működtek, de némelyike mind a mai napig üzemel. Az elavult berendezések cseréje, a korszerűsítés nem egyszerű, nem olcsó feladat, néha még a kazánház – kialakításából adódóan – is megközelíthetetlen, az új berendezést pedig csak jelentős építészeti változtatásokkal lehet telepíteni.

Fűtési rendszerKazánKondenzációs kazán

Kapcsolódó

---