A magyar Országház az átadása idején még rendkívül újszerűnek számító távfűtési rendszerrel épült meg. A hőtermelők az idők folyamán persze folyamatosan változtak a technika fejlődésével párhuzamosan. Mi most ennek a változásnak az egyik időszeletébe pillantunk bele.
A magyar országgyűlés saját épületének gondolata már a 19. század első felében felmerült. Az 1881-ben indított tervpályázaton Steindl Imre neogótikus hatású épületterve kapta az egyik díjat az eredményhirdetéskor. Az építkezés 1885-ben kezdődött, a millennium évében volt a még épülő házban az Országgyűlés első ülése.
A 268 m hosszú, 123 m széles és 96 méter magas, 17 745 m² alapterületű épület Európa egyik első távfűtött háza, a kazánház a Balassi Bálint utca 1–5. alatt 1899-ben készült el. Steindl ezzel biztosította, hogy „a kokszfűtés ne szennyezhesse a házat és a palotán ne jelenjen meg a látványt, a csodás arányokat rontó kémény”.
Az 1970-es évek elején váltották fel a kokszkazánokat azok a magyar gyártmányú gőzkazánok, melyek hőtermelését Weishaupt gázégők biztosították. S hogy a Tisztelt Ház munkájában semmilyen fennakadás ne lehessen, az égők olajtüzelésre is alkalmasak voltak.
GL típusú, olajtüzelésre is alkalmas gázégő
A gőz a Parlament legtöbb helyiségében elhelyezett öntöttvas radiátorokba az alagútrendszerbeli csővezetéken keresztül jut el. Az üléstermek hőellátását a két légkúton beszívott levegőnek gőzös hőcserélőkön való felmelegítése, majd a meleg levegő az üléstermek padozatán keresztül történő bejuttatása adja. A meleg levegő a termek tetején kialakított kiszellőzőkön keresztül távozik a szabadba, hasonlóan a nyári hűtött levegőhöz. A hűtéshez 1994-ig jeget használtak, mely jég csúszdákon került a légkútba.
De térjünk vissza a fűtési rendszerhez, melyhez a hőt az akkor üzembe helyezett GL típusú tüzelőberendezések indították. A folyamatos szabályzású tüzelőberendezéseken a tüzelőanyag és az égéslevegő arányát ívpálya határozta meg – s hála a rendszeres és gondos karbantartásnak, mindig megbízhatóan.
A tüzelőanyag és az égéslevegő arányát ívpálya határozta meg
A berendezések kialakítása a gyártó évtizedes konstrukciós és gyártási filozófiáját is tükrözi. Olyan berendezést szabad csak gyártani, amely felszerelésre és üzembe helyezésre alkalmasak anélkül, hogy a kivitelező alkatrészek, tápegységek után szaladgáljon. Ezért az olajszivattyú az égőn van, hajtását a ventilátormotor adja. S hogy gázüzemben az olaj felesleges cirkuláltatása ne következzen be, elektromágneses tengelykapcsoló választja szét a hajtást tüzelőanyagváltáskor.
A GL-égők több évtizedes szolgálat, 2002 őszén adták át helyüket a legkorszerűbb mikroprocesszoros vezérlésű, elektronikus tüzelőanyag/levegő-arányszabályzású utódaiknak. Leszerelés után a technikusok szétszedték és az égőházakat visszaküldték a gyárba. Néhány héttel később a teljesen újrafestett öntvényházakba visszakerültek az eredeti, sokezer órát üzemelt elemek (torlasztótárcsa, gyújtórendszer, levegőmotor, csappantyúk stb. Az egyik összeszerelt az Épületgépészeti Múzeumba került, így minden generációnak tudja bizonyítani, hogy tartós, megbízható, a mindenkori hőigényekhez igazodó hőszolgáltatáshoz megfelelő égőt kell választani és beépíteni. A megfelelő háttérszolgáltatással együtt. A másik 3 db égőt a BME, a Pécsi és a Debreceni Egyetem kapta.
A szerző az Épületgépészeti Múzeum igazgatósági tagja.
