Az Épületgépészeti Múzeum kincseit bemutató sorozatunkban rendszerint olyasmit tárunk olvasóink elé, amelyet a kiállítóhelyen is megcsodálhatnak. Nos, kéményseprőt persze nem fognak ott találni, de a gépészek és a kéményseprők kapcsolata olyan régre nyúlik vissza, hogy mindenképp indokolt a témaválasztás, amelyet szerzőnk a tőle megszokott, nem éppen szokványos formában dolgozott fel.
Egy hat év körüli gyerek vidáman ugrándozta körül az Erzsébet királynő-szobrot, és közben azt skandálta, hogy „Kéményseprőt látok, szerencsét találok!”. Nem is figyelt a többi gyerekre, akik megpróbáltak felmászni az emlékműre, persze nem sok sikerrel. A tér szélén valóban igyekezett egy mester a következő ház irányába, hogy ott is elvégezze a szükséges teendőket, ami pedig nem is volt kevés. Egyik kémény a másik után meredezett az ég felé, amelyek ilyenkor dél felé még nem is nagyon üzemeltek, bár az esték már hűvösebbre fordultak, amikor az apukáknak már be kellett gyújtani a kályhákba, hogy felfűtsék a lakásokat. Most még csak a konyhai sparheltek voltak üzemben, hiszen el kellett készíteni a déli ebédet.
Balra: Szent Flórián, a tűzoltók és kéményseprők védőszentje
Jobbra: kéményseprőbaba, sok szerszámmal
A gyerek persze kérdezgetett.
– Apu, a kéményseprő is jár iskolába?
– Igen, ő már elvégezte a szükséges tanulmányait, illetve átvette az ismereteket a saját mesterétől, hiszen javarészt ez a tudomány ily módon marad meg az erre a szakmára hivatástudatot érzők körében. A kéményekre viszont nagy szükség van, hiszen a füst azokon keresztül jut ki a levegőbe. Fontos tehát, hogy a járatok mindig tiszták legyenek és korommentesek. Látod, hogy mennyi mindent hord magával a mester, hogy a szükséges huzatot biztosítani tudja? Tudod, hogy az mi fán terem?
– Igen, anyu is ki szokta nyitni az ablakokat, hogy huzat legyen.
– No, a kettő nem egészen ugyanaz, de a lényeg, hogy huzat nélkül nem működnek a berendezések. No, ezt a munkát végzik, a kéményseprő bácsik. Azért ilyen fekete a ruhájuk, mert bizony rájuk is jut a koromból, amit kipiszkálnak. Az aztán leesik a kémény aljába. Otthon is látod azokat a kis ajtókat a falon, azon keresztül lehet kihordani, ami oda leesik. Anyu nem is nagyon szokott örülni, hogy bepiszkítják a lakást, még a szőnyegeket is fel kell szedni, meg egy csomó takarítás is van. De hát, amit meg kell csinálni, azt meg kell…
– És mondd apu, azok a nagy tornyok, amiket a tévében is látok, és füstöl a tetejük, azok is kémények?
– Igen, csak azok nagy kazánokhoz kellenek, és azért olyan nagyok, hogy a füst jobban eloszoljon a levegőben. A cserépkályhákhoz elég az is, amiket te a tetőkön látsz. Ott fenn meg azért van az a járda meg korlát, hogy a kéményseprők könnyebben tudjanak közlekedni a kémények között. Hát ennyit a füstelvezetésről. Tudod, amikor én tervezem a házakat, ott is kell helyet hagyni a kéményeknek, hogy előre megépíthessék őket, utólag már nehézkes lenne. Ahol távfűtés van és egy központi helyről jön a meleg, ott nem látsz ennyi kéményt.
– Jól van apu, akkor most még szaladgálok egy kicsit, hogy éhes legyek ebédkor, anyu örülni fog, ha sokat eszem. Mindig mondja, hogy úgy növök nagyra, és leszek akkora, mint amilyen te vagy, ha sokat eszem.
– Helyes. Ősszel, ha kezdődik majd a suli, úgyis sok minden egyébbel tömik majd a fejed, de hát az életünkhöz ez is hozzá tartozik, ha nem tanulsz eleget, akkor bizony butuska maradsz, és nem fogsz jutni semmire. A tanulásaid végén te is tervezhetsz majd házakat, mint apád, és azzal más embereknek is örömet fogsz majd okozni. Tudod kisfiam, ez az élet egyik értelme! No, akkor még rohangásszál egy kicsit, addig én meg belenézek ebbe az újságba, amit most vettünk. Aztán meg majd lassan indulunk is hazafelé, az is jó kis séta lesz. Közben meg majd nézelődhetsz, hogy milyen sokféle kémény látható a házakon. Még lehet, hogy kéményseprőket is látunk, ahogy dolgoznak fenn a tetőkön.
