Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunkban most egy olyan berendezésről lesz szó, amely talán a kevésbé látványos kiállítási darabok közé tartozik. Meghonosodása, használatba vétele ugyanakkor elengedhetetlenül fontos volt, tudniillik biztonságosabbá tette az akkor még meglehetősen egyszerű szerkezetű üzemi kazánok működtetését.
Az alábbi képen látható szerkezet a kazánok gáztüzelő berendezéseinél egykor használatos mechanikus biztosító berendezés. Ez ma ránézésre egy rendkívül egyszerű, mondhatnánk primitív eszköz, de mégis nagy előre lépés volt a „semmihez” képest.
Íves biztonsági gázszelepegyüttes nagy gázkazánhoz
A „hőskorban” az 50-es, 60-as években úgy gyújtották meg a nagyobb kazánok, pl. cukorgyári 10-20 t/óra gőzt termelő, széntüzelésről átalakított BW (Babcock-Wilcox) és más típusú kazánok gáz- vagy olajégőit (jellemzően pakura-felhasználással, amely 130 °C-on volt porlasztható), hogy elkezdték beereszteni a földgázt, vagy beporlasztani az olajat a tűztérbe. A gyújtás pedig úgy ment, hogy az égő melletti nyíláson bedugtak egy fáklyát – egy gömbvas végén egy textil darab, gázolajba mártva – gyufával meggyújtva és a tüzelőanyag kisebb-nagyobb durranással lángra kapott.
BW kazán az 1910-es évekből
A tüzelőberendezésben az elzáró szerelvények természetesen kézi üzemeltetésűek voltak, a mennyiségszabályozás tűszeleppel történt. Lángőrzés nem volt, a kazánok állandó felügyeletet igényeltek. A mágnesszelepnek még híre sem volt. Ezeknek a technikai feltételeknek megfelelően, természetesen a biztonságtechnikai előírások is nagyon lazák voltak.
Ehhez a „technikai” szinthez képest, nagy előrelépés volt egy ilyen mechanikus reteszrendszer alkalmazása. A tüzelőberendezés előtt, a kettős elzárás biztosításához ilyen ívekkel (reteszekkel) oldották meg azt, hogy a három szelep (kettő elzáró-, egy szellőztetőszelep) még véletlen se maradhasson egyidőben nyitva. Ha viszont a tűztér felé menő vezetéket akarták kiszellőztetni, akkor a főszelep elzárása mellett a kisebb méretű szellőztető szelepen keresztül lehetett biztosítani a tűztér kiszellőztetését is. Ezt a megoldást még nagyobb méretű elzáróknál is alkalmazták.
A ma ismert biztosítóberendezések – üzemi mágnesszelepek – az ívtárcsákat váltották fel. Az úgynevezett blokkégők akkor jelentek meg, amikor a lángőrzés, a gyújtás, a teljesítmény szabályozás, a levegő – tüzelőanyagarány-szabályozás már meg volt oldva.
Üzemi mágnesszelep
A szerző az Épületgépészeti Múzeum Igazgatóságának tagja
