Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Vízellátás

Polifoszfát szűrő az ivóvízhálózaton?

Megkérdeztük a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot (NNGYK), mi erről a véleményük

2024/3. lapszám | Erdősi Csaba |  934 |

Polifoszfát szűrő az ivóvízhálózaton?

Alábbi cikkünknek egy olvasói levél adta az apropóját. A hozzánk forduló azt kérdezte, hogy vajon jár-e egészségügyi kockázatokkal, ha a polifoszfátot tartalmazó vízlágyítóval / -szűrővel kezelt csapvizet mosogatásra, illetve főzésre használják. A kérdést továbbítottuk az NNGYK-nak, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy polifoszfátra, illetve a foszfátra sem az Egészségügyi Világszervezet (WHO), sem az európai uniós, sem az USA szabályozása nem határoz meg egészségügyi határértéket. Tanácsuk szerint olyan berendezést használjunk, amelyik rendelkezik ivóvízbiztonsági engedéllyel. A kérdés csak az, hol találunk ilyet.

„Tisztelt VGF-csapat, egy fontos kérdésben szeretném a segítségüket kérni. Lakásunkban vízkőlerakódás ellen egy szakember polifoszfát vízszűrőt szerelt. A szűrő közvetlenül a vízóra után van szerelve, tehát a polifoszfát által megszűrt víz folyik például a konyhai csapon is. Kérdésem az lenne, hogy van-e bármilyen mellékhatása/veszélye a polifoszfátos víznek az emberi szervezetre? Jelezném, hogy a vezetékes vizet ivóvíznek nem használjuk, viszont főzésre, mosogatásra, fürdőszobában fürdésre és fogmosásra igen. Elég megosztóak a vélemények, amiket olvastam vagy hallottam, épp ezért egy szakértői véleményt szeretnék önöktől.”

Ezt a levelet Róbert nevű olvasónktól kaptuk, és mivel épületgépészként egészségügyi kérdésekről nem tisztünk nyilatkozni, azzal a lendülettel továbbítottuk is azt az NNGYK-nak.

A kérdés jó, ennyi biztos

A központ viszonylag rövid idő elteltével meg is küldte a válaszát, amelyből, ha más nem is, annyi bizonyosan kiderült, hogy maga a kérdés jó. Ugyanis, mint írták, a polifoszfátra, illetve a foszfátra sem az Egészségügyi Világszervezet (WHO), sem az európai uniós, sem az USA szabályozása nem határoz meg egészségügyi határértéket.

„A hazai jogszabályok (5/2023 (I.12.) Kormányrendelet) alapján az ivóvízkezelő vegyszereknek rendelkezniük kell nyilvántartásba vétellel, illetve a vízkezelő berendezéseknek ivóvízbiztonsági engedéllyel. A különböző polifoszfát vegyületek esetén rendelkezésre áll MSZ EN szabvány, amely a termék tisztaságára vonatkozóan tartalmaz előírásokat. Érdemes ezért rákérdezni a forgalmazónál, hogy az adott termékben alkalmazott polifoszfát vegyület rendelkezik-e a vonatkozó termékszabványnak való megfelelés igazolásával. Amennyiben igen, az a vegyszerek, illetve a polifoszfátot tartalmazó víztisztító termékek szakvéleményezése során ellenőrzésre kerül”

– írta válaszában az NNGYK.

A központ felhívta ugyanakkor a figyelmet a polifoszfát ivóvízre gyakorolt mikrobiológiai hatásaira. Mint írták, az ivóvíz alapvetően foszfátban szegény környezet, „ami limitáló tényező a különböző mikroorganizmusok elszaporodását tekintve. Amennyiben valamilyen foszfátvegyületet adagolnak a vízhez, az elősegítheti a mikroorganizmusoknak az elszaporodását, így a mikrobiológiai vízminőség romolhat. Emiatt javasolt a vízminőség ellenőrzése az adagolás bevezetését követően fokozott mintavételezéssel.”

Az NNGYK a polifoszfát adagolással kezelt ivóvíz minőségének ellenőrzéséhez vizsgálati tervet (vizsgálandó komponensek, mintavételi gyakoriság) tud javasolni. A vizsgálatokat és a mintavételeket bármilyen, azokra akkreditált laboratórium elvégezheti.

Kérdeztünk mást is

A fentieken túl két további kérdést is elküldtünk központnak. Elsőként arra voltunk kíváncsiak, milyen eszközökkel támogatják a lakosságot, hogy az ivóvizükkel kapcsolatban felelősen és jól döntsenek. Válaszul az NNGYK megküldte az otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezésekkel kapcsolatos lakossági tájékoztató anyagainak az elérhetőségét (linkek alább), hozzátéve, hogy az ivóvízbiztonsági engedéllyel rendelkező konkrét típusok kapcsán bővebb tájékoztatást (korlátozások, kockázatok, alkalmazási feltételek) a vizosztaly@nngyk.gov.hu e-mail-címen lehet kérni. A vonatkozó tájékoztató egyébiránt egy hatalmas táblázat, amely a központ által nyilvántartásba vett termékek/anyagok és kiadott vízbiztonsági engedélye.

Azt is megkérdeztük, hogy az ólomra tanúsított víztisztítók táblázatához hasonlóan létezik-e az NNGYK által összeállított, bárki számára elérhető táblázat arról, hogy melyik víztisztító mire való, azok előnyeiről, hátrányairól stb. Erre küldött válaszában a központ ugyancsak a fent már ismertetett táblázatot ajánlotta a figyelmünkbe, amely tájékoztatásuk szerint otthoni ivóvíz-utótisztító berendezéseket is lajstromoz. Találomra kipróbáltuk, csakugyan. Mint írták, a listák tartalmazzák a termékek főbb adatait, valamint az újabb ivóvízbiztonsági engedélyek esetében a korlátozásokat és a főbb alkalmazási feltételeket összefoglalóan.

Mit mond a gyártó?

Megnéztük az egyik legnevesebb gyártó egyik szűrőjét, amelyik tiszta orto- és nátrium-polifoszfát keveréket használ patronként. A termék jellegzetessége, hogy leköti a vízkövet alkotó magnézium-oxidot és kalcium-karbonátot, s ezáltal az említett rendszerek valamennyi részén megakadályozza a korróziót és a vízkőképződést. A termék alkalmazása max. 65 °C, rézcsövek esetén még max. 75 °C vízhőmérsékletig ajánlott. Általánosságban azt írják, a polifoszfát adagolókat elsősorban a fogyasztásra nem kerülő használati meleg víz kezelésére ajánljuk. Főzésre, illetve fogyasztásra felhasználásra kerülő vizet csak a megfelelő engedélyekkel rendelkező polifoszfát alkalmazásával szabad kezelni! Az ő tájékoztatójuk szerint az érvényben lévő EU irányelvek a vízben a foszfáttartalmat emberi fogyasztásnál 5 mg/l-ben határozzák meg. Berendezéseik maximum 3,5 mg/l mennyiségű hatóanyagot kevernek a vízbe. Éppen annyit, amennyi a csővezetékek védelméhez szükséges.

Címkép: a polifoszfátos vízlágyítók utántöltése nem igényel szakembert

Foglalkoztunk már a témával

Lapunk korábban már több cikkben is foglalkozott épületgépészeti szempontból a különböző háztartási berendezések védelmével. Legutóbb, tavaly áprilisban volt nálunk terítéken a téma. Ugyanis a vízlágyítás kifejezetten hasznos megoldás.

Tavalyi cikkünkben felidéztük, ugyanakkor azt is, hogy Magyarországon először a mai FEJÉRVÍZ Zrt. ellátási területén alkalmazták a polifoszfátos vízkőkiválás elleni eljárást. 1982-ben először Székesfehérvár kapott polifoszfáttal kezelt ivóvizet, azóta 43 településre terjesztették ki a technológiát. A karsztvíz német keménysége 20-32 fok között változik. A fogyasztók egyértelműen pozitívan fogadták az intézkedést. Ezt követően, 1993-ban indította el a polifoszfát adagolást a Szekszárdi Víz-és Csatornamű Kft. 5 mg/l adagolással kezdték, majd a mérési eredmények ismeretében 3 mg/l folyamatos adagolási érték alakult ki, amit a mai napig alkalmaznak. A berendezés egy 1 m3 térfogatú bekeverőtartályból (töménység 50 g/l), egy 2 m3-es adagolótartályból és egy adagoló szivattyúegységből áll. Az adagolás közvetlenül a hálózati szivattyúk után, a városi ellátó induló szakaszán, injektorokon keresztül történik.

A kedvező Fejér megyei tapasztalatok alapján, az ottani kollégák segítségével, a NYÍRSÉGVÍZ Zrt. 2010-ben a Tiszadadát ellátó három mélyfúrású kút által termelt, mintegy 230 m3/nap mennyiségű vízhez kezdett polifoszfátot adagolni. A víz összes keménysége meghaladta a 150 CaO mg/l értéket. Adagolt mennyiség 3-3,5 mg/l. A technológiai lépcsők megegyeznek a szekszárdival. A foszfátadagolás bevezetése óta a helyi üzemeltetők valószínűleg az egyéb technológiai lépcsőkre (vas- és mangántalanítás, fertőtlenítés) is jobban odafigyelnek, mert a kifogásolt vizsgálatok aránya két év alatt 2,6-ról 0,5-0,8%-ra csökkent. Ennek ellenére a megoldás nem terjedt el országszerte, éppen a foszfát már említett eutrofizációt fokozó hatása miatt.

A szakembernek tudnia kell mindent

Magyarországon nagyon nagy a tájékozatlanság az ivóvizünk minőségével kapcsolatban. Kezdve onnan: milyen reális szennyezők lehetnek a vízben, azok eltávolítása kinek a felelőssége; mit jelent az, hogy a szolgáltató a vízóráig felel; mik az az épület tulajdonos kötelességei a vízminőség megőrzése érdekében stb. Egy víztisztító berendezéseket telepítő szerelőnek azonban tudnia kell válaszolnia az ügyfél kérdéseire. A legfontosabb: ha ivóvízről van szó, az NNGYK ivóvízbiztonsági osztálya által kiadott engedéllyel rendelkeznie kell az adagolónak és az adalékanyagnak is! A vízfogyasztónak az első gondolata az kellene legyen, hogy elkérje a beépíteni kívánt rendszer ivóvízbiztonsági papírjait a szerelés vagy a döntés előtt! A szakembernek pedig be kell tudnia mutatni ezeket a papírokat.

vízellátásvízkezelés

Kapcsolódó