Épületgépészként tudjuk, hogy a különböző szelepek milyen rendkívül fontos szerepet játszanak a különböző fűtési, hűtési vagy éppen légtechnikai rendszerek üzemeltetésében. Most már működhetnek automatikusan, motoros mozgatóművel, vagy maguktól, termosztatikus alapon, sőt, lehetnek okosak is. De voltak ám régen is szelepek, ha nem is pont olyanok, mint a maiak. Az Épületgépészeti Múzeum kincseit bemutató sorozatunk újabb darabjában ezekről lesz szó, a szerzőtől már megszokott, formabontó tálalásban.
A „Franzstadt” (Budapest IX. kerülete, Ferencváros) háromemeletes, kissé már megkopott századvégi bérházának belső udvarán felcsendültek a Kálmán-féle Csárdáskirálynő világhíres dallamai. Kitöltötték az egész udvart az egyetlen ecetfa elé odatolt verkli hangjai. A kintornás nem akart ugyanis a fa alá menni, hátha fennakadnak a neki dobott 10-20 filléresek, amelyeket a gangokon álldogáló és ájtatosan dudorászó háziasszonyok fognak majd ledobálni a műélvezet végeztével.
Jani bá, a központi fűtés ura és kezelője lassacskán bandukolt fel a pincéből, kezében egy éppen most leszerelt fűtésszelepet (ld. címkép) szorongatva, merthogy ő sem vetette meg a zenét.
– A fene ezeket a fritzeket meg ruszkikat, pont itt lenn a pincében kell nekik lövöldözni, és bántani az én berendezéseimet, amiket aztán napestig javítgathatok, a fűtési szezon kellős közepén – fortyogott magában.
Két fiatal kamaszfiú figyelte az öreget.
– Te, idefigyelj, tegnap a Jani bá elkapott, és azt kérdezte, kell-e nekünk két golyóscsapágy, amiket az egyik szétlőtt harckocsiból kapart elő, és még jól működnek – bökte meg egyikük a másikat. – Mondtam rögtön, hogy aj, de jó, persze hogy kell, apámnak is van szerszámkészlete, meg majd valahol akad még tengelynek való, meg a többi, és csinálunk belőle rollert, jó? Na, mit szólsz hozzá?
– Az jó lesz. Csak nem lesz ez egy kicsit zajos? – válaszolta amaz.
– Az nem érdekes, már láttam egy ilyet az utcában, marha gyorsan lehet hajtani! A faalkatrészeket kellene még valahol begyűjteni, Janibá biztos segít, a pincében sok minden akad.
– Jani bácsi kellene nekünk az a két csapágy, amit mondani tetszett, csinálunk belőle rollert, de ugye tetszik majd segíteni, ha elakadunk? – mondták a gondnoknak.
– Természetesen, gyerekek, jertek és kutakodjatok a kazánházban meg a szénraktárban, biztos akad ott használható faanyag, meg mintha láttam volna egy rossz biciklifogantyút, vagyis kormányrudat, a kutyának se köll, csak útba van.
A két gyerek még egy darabig nézte, hogy a kisöreg hogyan operálja szét a munkaasztalán a kincset érő fűtésszelepet, és hogy rakosgat bele új alkatrészeket. Sőt, még azt is elnézegették, amikor visszarakta a vezetékbe, hiszen volt idejük bőven, mostanában nem nagyon kellett iskolába menni, meg mintha azt is valami találat érte volna.
Aztán nekiláttak, hogy összefabrikálják a limlomokból és főleg a csapágyakból álló rollert. Gyorsan ment a munka, hiszen volt segítség is, és főleg jó szerszámok. Ki figyelt már oda, hogy kész legyen a méltó helyére szerelt szelep, csupán abban segédkeztek, amikor már a rendszer feltöltéséről volt szó. Ők jártak körbe az egyes lakásokban, hogy légtelenítsenek, s hogy jelezzék a kisöregnek, ha valahol probléma adódott. Így próbálták viszonozni a kincset érő anyagokat.
Kettős beállítású radiátorszelep fafogantyúval
Sima radiátorszelep
Egy légiriadó sem tart örökké, ahogy jött, úgy ment. Amikor a szirénák megszólaltak, a két gyerek hanyatt-homlok igyekezett az utcára, miután megmutatták alkotásukat a fűtő-bácsinak. Odakint aztán nekiestek kipróbálni a járgányukat. Való igaz, hogy egy kissé zajos volt, de hiszen nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy sokkal gyorsabban lehetett vele haladni, na és főleg az is, hogy már nekik is van ilyen játékuk. Elkarikáztak vele, egyikük mindig futott a másik mellett, és elmentek, hogy megnézzék a harckocsit, ahonnan a csapágyak származnak.
A vacsora már sokkal jobban ízlett mindkettőjüknek, és mindkét gyerek elmesélte, hogy mivel is töltötték el a napjukat, meg panaszkodtak is egy kicsit, hogy a légiriadó miatt egy darabig nem tudtak a rollerrel foglalkozni.
