Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Ablakcsere, energia-megtakarítás kontra szén-monoxid-mérgezések?

2013/3. lapszám | Nagy Gábor |  3501 |

Az alábbi tartalom archív, 8 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Vártam egy pár napot, hogy lehiggadjak, mert elviselhetetlennek éreztem azt, hogy naponta, kétnaponta szén-monoxid-mérgezéses halálestekről tudósít a média, és csak az okokról hallgatnak mélyen... Pedig a legfőbb kötelességük éppen a megelőzés érdekében szükséges tájékoztatás lenne, ehelyett inkább félretájékoztatást kap a hallgató–néző. Amikor a kéményseprő észleli a légellátás hiányát, kötelessége a tüzelőberendezés használatát megtiltani, azonban a tiltás sokszor eredménytelen, a lakossági reakció pedig gyakran az, hogy legközelebb már be sem engedik a kéményseprőt.

Látva a híradókban futó képsorokat – egy-egy tragédia kapcsán –, nem lehetett nem észrevenni, hogy legtöbb helyszínként új, általában műanyagablakos épületeket, lakásokat mutatott meg a kamera. Nem szeretnék előre ítélkezni a szakértői vélemények ismeretének hiányában, mégis megkockáztatom, hogy a híradók kommentjeivel ellentétben nem a gázkészülékek hibája, hanem az égéshez szükséges levegő hiánya miatt következik be ezen balesetek nagyobbik része.

Ma Magyarországon minimum egymillió lakásban van egy vagy több kéményes gáz- és/vagy szilárdtüzelésű berendezés. Ezek túlnyomó része az elmúlt 30-40 évben úgy került telepítésre, hogy az égéshez szükséges oxigént tartalmazó levegő a lakáson kívüli szabad térből, az ajtó- és ablakréseken keresztül jutott be a lakásba, lakótérbe. A tömeges méretűnek mondható nyílászáró-cserék miatt ez a helyzet alapvetően megváltozott.

A tüzelőberendezések létesítésére szigorú előírások vonatkoztak, amelyekben közös elv, hogy az egészségre ártalmas égéstermék miatt minden esetben előzetes engedélyhez kötött a létesítésük. A nyílászárók szigetelése, hermetikusan záródókra történő cseréjük ezzel szemben semmiféle engedélyhez nem kötött, sőt támogatott, és a támogatás sincs műszaki feltételekhez kötve, pedig nagyon is indokolt lenne. A gázszolgáltató szinte csak akkor értesül a tényekről, ha már baj van, a kéményseprő közszolgáltató is csak az éves ellenőrzések során, ha elég lelkiismeretes a kéményseprő, és sajnos a jelenlegi baleseti statisztika alapján néha már későn.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Szaklapjuk nem kimondottan szakavatott olvasója vagyok, villamosmérnökként személyes műszaki érdeklődésem és az épületautomatizálás miatt megkerülhetetlen számomra ez a téma. A VGF-ben nem nagyon szoktam az RB technikával, mint „rokonszakmával”, illetve határterületi témával találkozni, így föltételezem, az ExVÁ Kft. (volt BKI) által szervezett múlt heti RB fórumon elhangzott érdekességekről sem bizonyos, hogy értesültek. Maga a fő téma olvasótáboruk többségét talán kevésbé érinti, azonban a hallgatóságban volt egy kolléga, aki gázérzékelők gyártójaként a kazántechnikában, tehát az önök által is képviselt szakterületen is érdekelt.

Abszolút logikusan levezetett értekezésében fájlalta azt, hogy az ATEX-minősítés megszerzésére kötelezett gyártókat milyen költséges vizsgálatokkal és auditokkal sújtják ezen EU-direktíva szabályai, miközben (és itt a jön a lényeg!) a füstgáz- és szén-monoxid-érzékelők gyártói egy egyszerű CE jelzés (és öntanúsítás) alkalmazásával forgalomba helyezhetik termékeiket, melyek működése szintén kritikus lehet, legalábbis emberélet mentésére alkalmas. Saját történetét meghallgatva siralmas kép rajzolódott ki a Fogyasztóvédelem hozzáállásáról ebben a témában, amikor elmesélte, hogy kivizsgálni sem voltak hajlandók egy a piacon elérhető gázérzékelővel kapcsolatos aggályát (ami a legszomorúbb, hogy állítólag műszerpark sem áll rendelkezésükre) a „konkurencia panaszával nem foglalkozunk” jelszóval, annak ellenére, hogy saját hitelesített műszereivel kimutatta, a tömegével árusított (de a 20-30 ezer Ft-os árkategóriában mozgó) gázriasztók érzékelői a veszélyes koncentráció többszörösére sem reagáltak. (Egyébként több piacon lévő gyártó termékét kipróbálva egyedül a Honeywell gyártmányai között talált biztonságosan üzemelőt.)

Ha jól emlékszem, egy korábbi kiadványukban önök is végigmentek egy ilyen méréssorozaton, viszont abból számomra semmilyen kvantitatív konklúzió nem jött le, csak az, hogy sok a gagyi a piacon, azt nem tudtuk meg, mit vegyünk, ha biztonságot akarunk. Legutóbb már azt olvastam, hogy mivel potenciális veszély van, ezért csak „megbízható üzletből” vásároljanak ilyet. Mit nevezünk megbízhatónak? A barkácsáruházakat, ahonnan ömlik a kínai és a német szemét is?

Azt hiszem, illene végre a valóban szakembereknek tiszta vizet önteni a pohárba, s a mértékadó szaksajtónak (az önök kiadványait eddig ilyennek ismertem) a Villanyszerelők Lapjából ismert villamos gagyi-feltáró cikk- és méréssorozathoz hasonló kezdeményezés elindításával végleg kiseprűzni az életvédelmi eszközöknek látszó tárgyakat a piacról. Egy valós mérési adatokra hivatkozó összehasonlító táblázat sokat segítene, ráadásul nekem, mint leendő vevőnek (jelenleg: potenciális áldozat) útmutatásul szolgálhatna, hogy mit vehetek meg. Ezzel helyzetbe hozhatnák a rendes, becsületes gyártókat és forgalmazókat is, ami – ha jól tudom – kiadványaik célkitűzései közé is tartozik. Legalábbis remélem, hogy csak nekik biztosítanak reklámfelületet…

Aktualitását a levelemnek az adja, hogy a mai napon Baracson az idei év 3. és 4. áldozatát követelte már tüzeléstechnikai berendezés által okozott CO-mérgezés

Magyarországon. Természetesen a legfontosabb a potenciális hibaokok megszüntetése kazánkarbantartással és helyes szellőztetéssel, de a „szakma” nem engedheti, hogy ilyen eszközök beszerzésével emberek ezrei éljenek ál-biztonságban.

Köszönöm, ha elolvasta levelemet, és tudnak tenni valamit a fejlődésért.

Maradok tisztelettel olvasójuk, Sumicz Árpád

Napi munkám során egyre gyakrabban keresnek fel olyan lakástulajdonosok, akik a nyílászáró-cseréket követően (és csak elvétve előtte) szembesültek azzal, hogy veszélyessé, életveszélyessé vált a lakásuk, mert lecsökkent vagy megszűnt a szellőzés, penészesedik a lakás, rossz a levegő, visszafüstöl a kandalló, kazán, bojler stb. Sokszor a kéményseprők irányítják hozzám ezeket az embereket, hogy találjak valamilyen megoldást a levegőellátás visszaállítására. Mondanom sem kell, hogy amikor a szükséges méretezéseket elvégzem, és elké- szítem a megoldásokat, akkor sokan inkább visszacsinálnák a nyílászárócseréket, mondván, hogy az kidobott pénz volt, ha valaki mondta volna, hogy mivel jár… Pedig elkerülhető lett volna, ha először tervezőmérnökhöz fordul.

A műszaki előírások, szabványok sok ezer oldala szabályozza vagy szabályozni kívánja életünk műszaki vonatkozásait, mégis, az emberi komfortfeltételek közül az egészséges levegőhöz jutást alig néhány súlytalan és indirekt szabály írja elő. Mi, épületgépészek tudjuk (?), hogy egy emberi tartózkodásra szolgáló helyiségben egy felnőtt embernek óránként min. 20 m³ friss levegőre van szüksége (ez egyetlen munkavédelmi szabványban szerepel). Miért nincs ez benne az Országos Építési Szabályzatban?

A zárt égésterű gázkészülékek irányába mutató szabályozás jó és fontos lépés volt, de kevés. Tiltani kellene a nyílászárócserét ott, ahol kéményes (nem csak gáz) tüzelőberendezés üzemel, és kötelezővé kellene tenni, hogy ott is épületgépész mérnök véleményét, tervét kelljen beszerezni, ahol a nyíltról zárt égésterű gázkazánra való csere során a szellőzőkürtőként is funkcionáló kéményjárat kerül elfoglalásra vagy szűnik meg.

A realitásokat figyelembe véve két dolgot lehetne tenni az ügyben.

  1. Minden eladandó szagelszívóhoz és ablakhoz kötelezően előírni egy a szellőzésre vonatkozó ismertetőt.
  2. A másik lehetőség a kéményseprő-szolgáltatás, mivel ez az a szolgáltatás, ami a legnagyobb valószínűséggel kerül közvetlen kapcsolatba a lakástulajdonosokkal.

Azaz a kémények ellenőrzésekor kellene adatbázist létrehozni, hogy egy lakásban – rendeltetési egységben – hány kémény van, és a kéményre kötött készülékeknek mi a típusa, hogy van biztosítva a légellátás. Az adatbázis lehetne egy internetes felület, akár a VÁTI adatbázisába feltöltendő adat – ha már keletkezett egy ilyen rendszer, ésszerű lenne erre is felhasználni. Azaz a légellátást is ellenőrizni kellene, valamint egy tájékoztatót kellene eljuttatni a lakástulajdonos részére a légellátással kapcsolatban. Szerintem ez nem ördögtől való, magát a tájékoztatót át kellene vetetni, az esetleges költségeket pedig megtéríteni a kéményseprő vállalkozásoknak.

Más lehetőséget nem látok, sajnos mi, mérnökök olyan távol vagyunk a hétköznapi lakástulajdonostól, hogy akkor se értenének minket, ha egy hónapig éhségsztrájkolnánk a parlament előtt. 100%-os megoldás nincs, az emberi tudatlanság, csökönyösség, önfejűség sajnos továbbra is szedni fogja az áldozatait.

Mangel Zoárd

Minden típusú tüzelőberendezés létesítésére szigorú szabályozás vonatkozik. Miért nincs hasonló szigor a nyílászáró-cserékre?

A kecskeméti kéménykonferencia határozatai között szerepelt, hogy a nyílászárók szakmai szervezetének figyelmét fel kell hívni az épületgépész kontroll nélküli nyílászárócserék veszélyeire. Megtörtént-e? Milyen eredménnyel?

Rengeteg kérdőjel, és kétnaponta emberek halnak meg szén-monoxid-mérgezés miatt a XXI. században, ma, Magyarországon!

Félreértés ne essék, nem csak az ablakgyártók, -kereskedők, -beépítést végző iparosok felelősségéről beszélek, hanem a miénkről, épületgépészekéről is. Nekünk kellene országgá-világgá kiáltani, hogy ez a szabályozás, ez a gyakorlat nem jó, baj van, mert emberéletek kerülnek veszélybe. Nekünk kellene a médiát is felszólítani, hogy ne csak a balesetekkel, hanem az okokkal is foglalkozzanak végre. Nekünk kellene a gazdasági-műszaki élet irányítóinak a figyelmét felhívni arra, hogy lépni kell, haladéktalanul! Ezt fontosabbnak gondolom, mint a mérnökbált, vagy hogy hány kredit kell mihez!

A gyártói felelősség

Már többször adtam hangot annak a véleményemnek, hogy a gravitációs kéménybe kötött nyílt égésterű tüzelőberendezések gyártóit, forgalmazóit kötelezni kéne arra, hogy m³/h-ban adják meg az adott tüzelőberendezés levegőellátáshoz szükséges összes levegő mennyiségét. Tapasztalatom szerint a használók nem értik meg az általános szabályokat. Úgy gondolják például, hogy egy nem minden ablakra kiterjedő nyílászárócsere náluk nem okozhat problémát. Úgy gondolják, hogy „Ők mindig ki fogják nyitni a konyhaablakot, ha a szagelszívót használják.” Ha viszont kimondok egy konkrét értéket, hogy például 60 m³/h levegő kell belépjen a lakásba az adott átfolyós gázvízmelegítő számára, az a legtöbb esetben átmegy, megértik.

Feltételezem, azon gondolkodnak, hogy enynyi levegő hol tud egyáltalán bejönni. Ismétlem, hogy a készülék számára szükséges, m³/h-ban megadott összes levegő mennyisége kizárólag a tüzelőberendezés jellemzője, nem függ a helyszíntől, mint ahogyan a kéményhuzat által a készülék égéstermék-csonkján biztosítandó minimális huzat értéke sem, továbbá az égéstermék hőmérséklete és a hígított égéstermék minimális mennyisége sem függ a helyszíntől, amelyet a kéménynek el kell vezetnie. Gázkészülékek esetében meghatározható a minimális égéstermék-hígítási tényező értéke is a kéményben, amely például a korábbi átfolyós FÉG kazánok és vízmelegítők esetén (C21, V4) 2,5-es érték, ami szintén az adott tüzelőberendezésre jellemző, laboratóriumban, de a helyszínen is kimérhető érték. Ha a készülék névleges teljesítményén a kéményben ennél kisebb égéstermék-hígítási tényezőt mérünk, akkor az égéstermék-áramlásbiztosítóból részleges égéstermék-kiáramlás van a lakótér felé. Ezek nélkül az adatok nélkül valójában sötétben tapogatózunk.

Amikor a CEN/TC 62 (Egyedi Gázfűtő Készülékek Európai Szabványosító Műszaki Bizottság) részére elvállaltam az ezeknek az adatoknak a meghatározásához szükséges melléklet elkészítését, laboratóriumi méréseket végeztünk a leírt eljárás alkalmazhatóságának igazolására. Akkor derült ki, hogy a korábbi irodalmi adatokhoz képest sokkal nagyobb légellátási tényezőkre van szükség az égéstermék lakótéri beáramlásának elkerülésére, és hogy mérés nélkül, felvett adatokból nem szabad kéményt és levegőellátást méretezni, mert az egyes berendezések között túl nagy a szórás. Például nagyon nem mindegy, hogy a készülék égéstermék-csonkjára a kéménynek 0,5 vagy 2 Pa huzatot kell-e biztosítania, akkor, ha tudjuk, hogy egy gyűjtőkémény legfeljebb 2 Pa huzatot képes produkálni. Ne felejtsük el, hogy a huzatnak ezen felül még a szükséges összes levegőt is be kéne szívnia a készülék felállítási helyiségébe. Ezeknek az adatoknak a kimérése, meghatározása nem bonyolult, nem költséges, csak azért nem kapjuk meg őket, mert nem követeljük meg a megadásukat. Pedig jó lenne pontosan tudni, hogy adott esetben minek is kell megfelelni. Ma már van olyan gyártó, amelynek a gépkönyveiben ezek az adatok szerepelnek.

El kell mondani a használóknak, hogy a fürdőszoba ajtaján vágott nyílás azért van az ajtón, mert a gázkészülék telepítésekor nemcsak a fürdőszobaablak résein beáramló levegő mennyiségével számoltak, hanem a lakás többi nyílászárójának réseivel is, mert szükség volt erre. Jogilag ilyenkor a nyílászárók a felhasználói gázberendezés részét képezik, mert a gázkészülék levegőellátásában résztvevő berendezésekről van szó. A felhasználói gázberendezés módosítása pedig az elosztói engedélyes jóváhagyásához kötött, de a szabályokat nem tartják be. A használóknak például a gázszámlával, vagy nyílászáró, szagelszívó vásárlása esetén tájékoztatókat kéne kapniuk.

Nem helyes, hogy a szén-monoxid-mérgezéses esetekben igyekszünk egy okot megjelölni a baleset okaként, pedig az esetek többségében legalább két baleseti ok van, de tudok olyan esetről, amikor nyolc különböző ok együtt vezetett egy halálos balesethez. Jellemző például, hogy a gázkészülékek elhanyagolt állapota csak akkor okoz balesetet, ha az égéstermék maradéktalan eltávozása a kéményen keresztül nem volt biztosított.

Ezek az intézkedések csak a használatban lévő gravitációs kéménybe kötött, nyílt égésterű berendezések (így kell fogalmazni, mert vannak zárt égésterű, kéménybe kötendő berendezések és vannak kéményáramkörben lévő égéstermék-ventilátorral ellátott nyílt égésterű gázkészülékek is, amelyekre a megállapítások nem érvényesek) használatának biztonságosabbá tételét segítenék elő, de az alapproblémát nem oldják meg, azt, hogy a nyílt égésterű, gravitációs kéménybe kötött tüzelő-berendezéseket tartalmazó épületek mára veszélyessé váltak, és az épületenergetikai felújítások akadályát képezik. Ezért több EU-s országban készülékcsere esetén sem engedik meg a nyílt égésterű, gravitációs kéménybe kötött gázkészülékek további használatát. A nyílt égésterű gázkészülékek használata azért sem előnyös, mert a lakótéri levegő a külső levegőnél sokkal jobban koszolja a gázkészülékeket (bent sokkal több a szálló ruhaszál).

Fazakas Miklós

A közelmúlt történéseiből (pl. KRESZ-, BTK-módosítások) is látható, de egy társadalom elemi védekezési ösztönei is ezt indokolják; szigorítani kell az előírásokon ott, ahol a figyelemfelhívás kevés! Én úgy gondolom, hogy a rendeletalkotók figyelmét annak kell felhívnia, aki világosan látja az ok-okozati összefüggéseket, ez pedig a mérnök, közelebbről az épületgépész mérnök.

A kéményseprő-szakma áll a legközelebb a lakossági tájékoztatás lehetőségéhez, ezt a 2012 év végén életbelépett új Kéményseprő Rendelet a tüzelőberendezések levegőellátásának ellenőrzésével kötelezettségévé is tette (bár legutóbb már azt hallottam, hogy kivenni készülnek ezt a feladatot a kéményseprődíj tervezett csökkentése okán), azonban a kéményseprő csak azt tudja megállapítani, hogy van-e szellőzőnyílás vagy légbevezető, de azt már nem, hogy az elégséges-e vagy sem. A tartózkodási tér levegőmérlegének elkészítése ugyanis már mérnöki szintű feladat, sokszor nem is egyszerű feladvány.

Egy pozitív példa

A szén-monoxid-jelző mentett meg egy pápai családot a mérgezéstől, tájékoztatott a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ügyeletese december 23-án. Sztanke Zoltán elmondta, hogy a Mézeskalács utca egyik családi házában jelzett a szén-monoxid-mérő, a helyszínre érkező tűzoltók azonban még nem mértek szén-monoxidot a lakásban. Később a gázszolgáltató szakemberei viszont megállapították, hogy a kazán nem üzemel megfelelően, ezért leállították azt.

A szén-monoxid-mérgezések szaporodása azonban csak a jéghegy csúcsa, még ha a legtragikusabb is. A fokozott légzárású nyílászárók rohamos terjedésével párhuzamosan – és erről már sokkal kevesebb kerül a köztudatba – rohamosan romlik az emberi tartózkodásra szolgáló terek levegőminősége. Pár éve szinte berobbant a köztudatba Kajtár László tanulmánya a gáztűzhelyek levegőminőségre gyakorolt hatásáról, és dicséretesen gyorsan megjelent a GMBSZ-ben az „A” típusú gázkészülékek levegőellátására vonatkozó szigorítás (azzal már vitatkoznék, hogy miért kell 24 órán keresztül kb. 60 m³/h-s légcserét vasszigorral előírni – ha gyorsan kiszámolja valaki, kiderül, így már a gáztűzhely használata drágább, mint az elektromos tűzhelyé), de a vitathatatlan egészségkárosító hatása miatt egyetértek az égéstermék lakásból történő száműzetésével.

Fiatal pár

Január 9-én egy 18 éves lány volt az áldozat Győrben. A rohammentősök közel háromnegyed óráig küzdöttek a lány életéért, de sajnos nem sikerült újraéleszteniük. A lány 21 éves barátja szerencsére túlélte a tragédiát. A fiú anyja talált rá otthonában a két fiatalra. A fiatalembert kórházba szállították,a lány életét azonban már nem tudták megmenteni a helyszínre érkező mentők, írja a kisalfold.hu.

Számomra egyértelmű lett, hogy a hagyományos nyílászárók fokozott légzárásúra történő cseréje nemhogy önmagában – egyenértékű szellőzési megoldások hiányában – energia-megtakarítást nem eredményez, hanem rontja a lakások levegőminőségét. Ahol a légcsere hiánya párásodást, penészesedést eredményez, ott rontja a külső határoló szerkezetek állagát, ahol pedig kéményes tüzelőberendezések vannak, ott az enyhétől a halálosig terjedő mérgezést okozhat. Sok ügyfelemtől tudom, hogy évekig is lehet rendszeres fejfájással, asztmával küszködni anélkül, hogy az érintett rájönne; a megfelelő oxigéntartalmú levegő hiánya okozza a panaszait.

Az épületenergetikai tulajdonságok javítására elemi lakossági igény van, ami előbb vagy utóbb újra ki fogja kényszeríteni a lakossági hőszigetelési pályázati lehetőségeket. Jó lenne, ha az ablakszigeteléshez kötődő feltételek közül már nem sikkadna el a komfortterek szellőzésének szükségessége sem.

Tudom, erre most sokan legyintenek, pedig nem kéne. Az első panelprogram pályázatainak megjelenésekor megdöbbenve észleltem, hogy a pályázati feltételekben kifejezetten kizárták a gépészeti átalakítási (pl. fűtés, szellőzés) jellegű ráfordításokat. Megkerestem az országgyűlési képviselőnket (aki szerencsére mérnökember volt), a város építési osztályának vezetőjét, és több alkalommal, többórás beszélgetések árán sikerült rávennünk, hogy interpelláljon a parlamentben és az illetékes bizottságoknál, hogy a csak hőszigetelt épületekben télen vagy nyitott ablakon engedik ki „a megtakarítást”, vagy megsülnek a lakók, mert a fűtésük szabályozhatatlan, így a panelprogram csak pénzkidobás, javítani kell rajta. Nem magamnak tulajdonítom az érdemet, hogy a PanelPlusz és további pályázati lehetőségek már tartalmazták az épületgé- pészeti rendszerek szükséges korszerűsítésének elszámolási lehetőségét is (de valamennyi részem biztos volt benne). Megoldásként erre gondolok: felhívni a törvényalkotók figyelmét azokra a műszaki összefüggésekre (jelesül a fokozott légzárású nyílászárók veszélyeire), amelyeket mi, épületgépész mérnökök jól látunk, de önmaguktól a törvényalkotók soha nem fognak teljesen átlátni (sajnos a korábbi képviselő ismerősöm immár nem képviselő, így hozzá már nem fordulhatok).

Foglalkozunk a CO-érzékelőkkel

Olvasónk gondolata párhuzamos a miénkkel a mostani fűtési szezonról lekéstünk, de terveink szerint a szeptemberi számunkban közlünk egy cikket a KÉOSZ Műszer- és méréstechnikai

Bizottsága közreműködésével a CO-érzékelők vizsgálatáról, milyenségéről. Valóban, ezen a fronton rendet kell tenni.

A szerkesztőség

Ugyanígy testületileg kellene az Ablakgyártók Szövetségét is megszólítanunk, mint kamara, mint tagozat, hogy a kontroll nélküli nyílászárócserék emberéleteket követelnek, ezért tájékoztassák tagjaikat tevékenységük veszélyeiről és korlátairól! A piaci ellenérdekeltség okán ez nyilván nem egyszerű feladat, de ártatlan emberéletek további feláldozásának elkerülése érdekében mégis erős érv!

Naponta, kétnaponta halnak meg emberek, akik csak a fűtési költségeiket szerették volna csökkenteni, de az átgondolatlan spórolás, a tájékozatlanság és más emberek felelőtlensége miatt az egészségükkel vagy az életükkel fizettek érte. Ezt a folyamatot meg kell állítani! Lehetőleg AZONNAL!

Halálesetek

  • Csobád
    2013. február elején egy középkorú nő életét vesztette, férjét pedig életveszélyes állapotban szállították kórházba szén-monoxid-mérgezés miatt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csobád településen. Németh Cecília, az Országos Mentőszolgálat sajtóügyeletese elmondta, hogy egy középkorú házaspárhoz riasztották a mentőket Csobádra. A nő életét már nem tudták megmenteni, vélhetően már órákkal a mentők kiérkezése előtt életét vesztette. A ház emeletén tartózkodó férjét súlyos, életveszélyes állapotban szállították kórházba – tette hozzá.
  • Újpest
    Nem volt ilyen szerencsés sajnos az a középkorú hölgy és kislánya, akik életüket vesztették január végén Budapest XIV. kerületében. A kilenclakásos társasházat ki kellett üríteni, közölte Kisdi Máté, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője.
  • Sándorfalva
    Feltehetően egy háztartási berendezés hibája miatt három felnőtt és egy gyermek szenvedett könnyebb szén-monoxid-mérgezést Sándorfalván, január végén, tájékoztatott a Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője. Arany-Tóth Attila elmondta, hogy a Temesvári utca egyik családi házában feltehetőleg a gázüzemű fali vízmelegítő hibája miatt szaporodott fel a szén-monoxid. A szegedi tűzoltók mellett a helyi önkéntes egyesület tűzoltói vonultak a helyszínre, gázkoncentrációt mértek, és átszellőztették a lakást – közölte a szóvivő.

COCO-érzékelő


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem