VGF&HKL szaklap

Iskolaépítés elképzelések nélkül

2015. március 2. | Lantos Tivadar |  1670 | |

Az alábbi tartalom archív, 5 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Iskolaépítés elképzelések nélkül

A hanyag kivitelezés és saját naivitása keverte bajba egy észak-magyarországi kistelepülés polgármesterét. Az általános iskola cserépkályhás osztálytermeit szerették volna felújítani, hogy az új tanévet már komfortosabb körülmények között kezdhessék meg a gyerekek. Felemásra sikeredett az akció, majdnem börtön lett a vége! A védői oldalról keresték meg Bokor András épületgépész mérnököt, igazságügyi szakértőt, hogy más szemszögből is tegyen hozzá valami érdemlegeset az ügyhöz, ő mesélt nekünk.

Figyelnek…

A falu kevés pénzből volt kénytelen gazdálkodni, még az alapvető szolgáltatások fenntartása is gondot jelentett. Ennek ellenére sikerült európai uniós pályázati pénzből forráshoz jutni a település iskolájának felújítására. A polgármester azonban úgy érezte, hogy az elnyert támogatási összegből nem lesz képes megterveztetni szakszerűen az általános iskola épületgépészeti rendszerét, ezért meghúzta a nadrágszíjat, úgy gondolta, elég csak a kivitelezőre költeni. Nem kellett továbbá műszaki ellenőr sem, hiszen az is csak viszi a pénzt. A cél elérése érdekében felkereste a lehető legolcsóbb kivitelezőt, és nekivágtak az építkezésnek. Az olcsóság általában a minőségre is utalást ad, főleg ha valaki úgy gondolja, mit neki terv, majd menet közben kitaláljuk, hogyan legyen. A mekkmesteri diplomával rendelkező vállalkozó sajnos ezúttal nemcsak a települést és a pályázati pénzeket „nyúlta le”, hanem az iskolás gyerekeket is megrövidítette.

A polgármester, nem műszaki ember lévén, hitt a kivitelezőnek, így nem véletlen, hogy támadhatóvá vált. Riválisa árgus szemekkel figyelte minden lépését, hogy hol hibázik a mi közszereplőnk. Nem volt nehéz fogást találnia, hűtlen kezelés miatt ügyészségi feljelentés lett a vége. Innen nagyon nehéz volt védekezni egy laikusnak. Nem lett megversenyeztetve a kivitelezés, és bár ha reális is az ár, még akkor sem lehet tudni, hogy volt-e vagy sem összefonódás a pályázók között. Amikor a kifizetések történtek, nem volt, aki ellenőrizze a számlákat, hogy tényleg annyi és olyan eszközök lettek-e beépítve, melyek a papírokon szerepelnek. Ehhez (is) kellett volna a műszaki ellenőr.

A rendőrség a nyomozati szakaszban igazságügyi szakértőt jelölt ki, és a rutinos szakember azonnal ráakadt a hibákra. Olyan hibajegyzéket állított össze, amely a polgármester helyzetét egyre jobban rontotta.

Ez még ide jó lesz!

Az iskola épületének van egy meglévő szárnya, valamint építettek hozzá új szárnyat is. A két épületrészt (három méterre vannak egymástól) átfeszített gáz- és fűtési vezetékkel, mint a Sóhajok hídja kötötte össze, szigetelés nélkül a kivitelező. Tudjuk, az árokásás fárasztó, de biztosan jobb és szebb megoldás lett volna, mint így. A kazánházban jött a hidegzuhany. Olyan kazánt építettek be, melyet kb. 40 éve gyártottak a hazai piacon. Egyfokozatú dobkazánról van szó (a szakember rögtön sejtheti, hogy mi a típus), szabályozás nélkül, ki-be kapcsolgatva működik. A fűtővíz hőmérsékletét a kazánon be lehet állítani, ennek megfelelően, ha eléri azt a hőmérsékletet, a rendszer kikapcsol, ha lehűl, újra bekapcsol. A kazántest nincs hőszigetelve, nem kondenzációs, hanem atmoszférikus. Negyven évvel ezelőtt jó technika volt, a mai napig használják több helyen, de új helyre beépíteni enyhén szólva pofátlanság.

Az épületben tovább barangolva megtaláljuk az osztó-gyűjtőket. Papírcetlin jelölték be az egyes köröket, még a táblákra is sajnálták a pénzt. Szabályozó szerkezet nincs, a hatkörös osztón gömbcsapokat helyezett el a kivitelező. A padlófűtés osztóján úgyszintén csak gömbcsapok vannak, így a párhuzamos ágakat lehetetlenség beszabályozni, legfeljebb kizárni lehet a meghibásodott ágat. Hidraulikájában rosszul volt megépítve, nem lett volna annyi körre szükség, nem beszélve arról, hogy egy körön belül a vezetékek anyaga is eklektikus, a réz, a műanyag, az acél, és ami a szakmában fellelhető, minden előfordul. Valójában mindenhol folyik a víz, csöpög a rendszer. A csővezetékek párhuzamosságáról nem lehet beszélni. A keringtető szivattyúk egyenként konnektorba vannak kötve, méghozzá hatos dugaljcsoportban. A túl hosszú elektromos tápvezetéket egyszerűen körbetekerték a fűtéscsövön.

A tornacsarnok építése félbemaradt, nincsenek ablakok, az aljzatbeton nélküli padlófűtéscsövek szabadon vannak hagyva. Van, ahol még a celofán védőcsomagolás is rajta van a beépítésre szánt radiátoron.

Állagában az összes berendezés folyamatosan pusztul. A többrétegű műanyagcsövek a fagy hatására rideggé váltak. A radiátorok egy része nem került beépítésre. A kivitelező azzal érvelt, hogy rég lelopták, bár ez a kifogás nehezen hihető, hiszen a körben nem volt leágazás, valamint a radiátor tartóbilincsei sem voltak bevésve a falakba. Vagy a tolvaj a téglát is kicserélte volna?

Olcsó kivitelező, hanyag munka

A büntetőügyet és a polgári peres eljárást legfőképpen az különbözteti meg egymástól, hogy még utóbbi tétje elsősorban anyagi természetű, előbbi akár börtönnel is végződhet.

E havi tanulságos történetünk egy olyan településen játszódott, amely hazánk egyik gyöngyszeme a hegyvidéken, patakoktól övezve, míg általános iskolája fenyvesek ölelő gyűrűjében épült. Az idilli környezet ellenére nagy az elvándorlás, a gyerekek inkább más településen választanak iskolát. A helyi polgármester ennek szerette volna elejét venni azzal, hogy a régi fafűtésű, cserépkályhás osztálytermeket még az iskolakezdés előtt korszerűsíti, tornatermet építtet, padlófűtést, gázkazánt szereltet. Két kivitelező közül választhatott, bár ennek utólag nyoma nem volt, csak a jegyzőkönyvekből derült ki. Erre szokták azt mondani: a rosz-szabb és a legrosszabb. Nos, a település első embere ez utóbbit választhatta.

Illegális gázmérő

A kivitelező odáig ment, hogy a gázhálózatot terv nélkül készítette el. Sőt, felszerelt egy nála „elfekvőben” lévő mérőt is. Már ment a fűtés az iskolában (a régi szárny), de a készülék nem volt bejelentve a szolgáltatónál. Egyrészt a mérőórát a gázművek adja, másrészt lenne a bejelentésnek egy hivatalos útvonala, azaz ellenőriztetni kell, a kéményrendszert ki kell építeni, a terveket jóvá kell hagyatni, a szerelést be kell jelenteni, melyet a végén a gázműveknek át kell venni, ahogy ezt jól tudjuk. Így akár életveszélyes is lehetett a szerelés – különösen aggasztó ez, ha egy iskoláról van szó! Amikor az igazságügyi szakértő kérdőre volta a kivitelezőt, az meg sem értette a kérdést. Folyton azt hajtogatta, hogy ő csak a gyerekeknek akart jót, hogy ne fázzanak, ha elindul a fűtési szezon. A szolgáltató utóbb rájött a „nagy jóindulatra”, és 5 millió forintos bírsággal sújtotta az iskolát. Szerencsére az iskola nehéz helyzetét figyelembe véve a gázművek a bírságtól eltekintett, azonban a becsült fogyasztást utólag be kellett fizetni. Az „alacsony kategóriájú szerelő” nem értette ennek problematikáját.

A vízművek tekintetében ugyanez volt a helyzet. Szintén nem voltak tervek, ám a vidéki vízművek – ellentétben a fővárossal, mert ott tervet kell adni ahhoz is, ha lakáson belül csak egy vízmérőt is beraknak – sokkal lezserebbek, nem kérnek terveket. A jó kivitelező viszont a víz esetén is tervekből dolgozik, hogy szakszerű munkát végezzen. Ebben a kivitelezésben a szerelés minősége minden esetben elrettentő példa lehet. A vezetékek – szigeteletlenül – rosszul voltak elhelyezve, a tervek hiányában, éppen ahogy a szerelő el akart jutni egyik pontból a másikba, annak megfelelően. Ahol igazán meleg volt, az a kazánház, de ott a kazántesten és a füstcsövön keresztül is ment el a hő. A tantermekben még olyan ostobaságokat is elkövettek, hogy két pár fűtési vezetéket építettek ki. A kivitelezőnek az volt az elképzelése, hogy az egyik párt az egyik, a másikat a másik irányba vezeti. Meg lehetett volna oldani az egészet egy pár csővel, és elágaztatni, ahol kell, nem szükséges két gerincet ezért elindítani! A szabályozás sehol nem volt megoldott. Az alkalmi gázmérő felállítása is hagyott maga után kívánnivalót. A ferdén beállított, rozsdás vezetékek már csak habként szerepeltek a tortán. Egyébként tiszta rozsda volt az egész gázhálózat a szerelés után egy-két évvel.

A fő gázvezetékcső a ház falán fut végig, így az egész homlokzatot uralja a látványa. Belül a rézcsöves szerelés sem kifogástalan. Egy felszálló vezeték elindul a pincéből, nem felszállóként megy tovább, hanem leágazik az ágvezeték a radiátorba, majd az ágvezetékből folytatódik a felszálló tovább. A csőkötések sok helyen úgy néznek ki, mintha a „mester” a ládában talált darabokat illesztette volna össze, így hódolva az újrahasznosítás sajátos perverziójának. A félkész tornaterem mosdójában két kagyló van, két különböző típus, az egyik talpas, a másik talp nélküli.

Nem csak az építtető hibázott

A szakértői vélemény műszakilag teljesen pontos volt. Egy dolog volt, amelybe a védelem bele tudott kapaszkodni, az, hogy a polgármestert a naivitás vezette. A hátrányos helyzetű település szegénysége tovább nehezítette a helyzetet.

A falu első emberének fogalma sem volt arról, hogy létezik az épületgépész szakma, azt gondolta, hogy a fűtési rendszer megépítése egy iskolában könnyű feladat, nem tudta, hogy külön terveztetni is kell. Megbízott egy „rutinos” kivitelezőt, akinek tapasztalatát az évek szerelési munkái erősítették, aki annyira magabiztosnak érezte magát, hogy nem volt szüksége holmi tervezésre. Felvállalta, bele is bukott. Az építkezés leállt. A peres ügyek az építőiparban több évig elhúzódnak, itt is állagában hamar elkezdett romlani a félkész épület – amit odáig beépítettek, az is tönkrement.

A polgármester hibázott a munkák előkészítésében, lefolytatásában, ezért mennie kellett. A kivitelezés pedig éveken keresztül félkész maradt. Ki követte el a nagyobb hibát? Aki jó szándékkal, ám naivan és szakszerűtlenül azt szerette volna, ha a falunak normális iskolája lesz, vagy az utód, aki hatalmi szóval leállíttatta az építkezést, és a háromnegyedéig elkészült beruházást hagyta lepusztulni? Legalább állagában meg kellett volna óvni az épületet.

Itt a vége, fuss el véle!

Az esetből jól látszik, és alapvető tanulság, hogy szükség van tervekre, amelyek vezetik a kivitelező kezét. Nem a saját kútfőből kell szerelni, mert annak a kimenetele kétséges.

A félkész tornacsarnok állaga folyamatosan romlik, a villanybojlerek „kibelezve”, a vizesblokkok szétfagyva, a csaptelepek eltűntek, a WC-ülőkék úgyszintén. A szerelés és az elvégzett munka messze nem ért annyit, mint amenynyit a település önkormányzata kifizetett. A polgármester a saját butaságának lett áldozata, sajnálta a pénzt a tervezésre, a műszaki ellenőrre – mégis nagy árat fizetett.

A kivitelezésre kicsivel több mint 10 millió forint állt rendelkezésre. Az elvégzett munka jó esetben 2 millió forintot, ha ért. A vállalkozó nem működő rendszert tákolt öszsze, és el tudta adni a műszakilag nem hozzáértő polgármesternek, aki a munkálatok idején szorgosan fizetett, pedig azért a munkáért egy fillér nem járt volna.

A polgármester ellen hűtlen kezelés miatt indult büntető eljárás. Felmentették. És mi van a hanyag kivitelezővel? Őt nem jelentette fel senki. Ma már nehezen is lehetne, mivel nem az ügyes kezű, hanem az ügyeskedő szerelői folklór menetrendje szerint a vállalkozása megszűnt, és hogy bottal üthessük a nyomát, nyugati irányba indulva külföldön folytatta vállalkozását. Vigyázzatok, sógorok!


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem