Épületgépészet

Programozott avulás II.

Avagy miért romlik el minden?

2017/7-8. lapszám | Dobai Gábor |  7779 |

Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Ami elromolhat, az el is romlik. De nem mindegy, hogy mikor. Újra és újra visszatérő problémánk ez életünk szinte minden területén, így az épületgépészetben is, akár tervezőként, akár szerelőként, akár felhasználóként találkozunk vele. Ha pedig csődöt mond egy technikai eszközünk, jó eséllyel a legalkalmatlanabb pillanatban teszi.

Mindig valami új!

A rendszerváltás után figyelemmel kísértem a hifi-kínálatot, olvastam a szaklapokat, beszereztem és tanulmányoztam jó néhány gyártó prospektusát éveken át. A gyártók komoly szakmai munkával kifejlesztették és piacra dobták igen jó minőségű magnódeckjeiket, erősítőiket, CD lejátszóikat. A prospektusok tanulmányozása során azonban észrevettem valamit: A következő évben rendszerint megjelent egy „továbbfejlesztett” változat, amelynek villamos specifikációja megegyezett az előző készülékével, de a tömege kb. 0,5 kg-mal kisebb volt, az eredeti készülék pedig eltűnt a kínálatból. Aki évekig bújta az ilyesféle készülékek belsejét, az pontosan tudja értelmezni, hogy miből származik az újabb változat súlycsökkenése, anélkül, hogy belenézne. Nos, nem másból, mint hogy az eredetileg nagyon spécire megalkotott készülékekből, melyekbe beleadtak mindent, a továbbfejlesztéssel kispórolták az anyagot. Tudni kell, hogy a spéci erősítők, CD lejátszók szerkezete vastag vörösréz alaplapra van felépítve, a magnók mechanikája pedig erős dúralumínium-öntvényre. Nyilvánvalóan e készülékeket is „értékelemezték”, mint a példabeli bojlert, és úgy találták, hogy a rézlemez helyett megfelel az aludúr, az aludúr helyett pedig a műanyag. Ez a helyettesítés sem teljes értékű, de ez esetben annyival tisztességesebb az eljárás, hogy ezek a készülékek más típusjelzéssel kerültek forgalomba.

Kapcsolódó

---