Figylem! Ez a cikk 7 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző számunkban az ólomcsövek típusaival, illetve illesztési, forrasztási technológiájával foglalkoztunk. Ezúttal ólom lefolyócsövekkel foglalkozunk egy személyes vonatkozásokat is tartalmazó cikkben az Épületgépészeti Múzeum segítségének köszönhetően.
A zárt csöves (nyomás alatti) vízellátás terjedésének kezdetén szükségessé vált a szennyezett (használt) víz szervezett eltávolítása a felhasználási helyekről. Az első megoldás a vékony falú karmantyús (tokos) öntöttvas lefolyócső alkalmazása volt. Ez a cső azonban nem volt alkalmas az egyes berendezési tárgyakhoz (falikút, mosogató, mosdó, fürdőkád, WC-csésze) való közvetlen csatlakoztatására. Mivel az ólomcső nyomócsőként bevált, kis falvastagsággal (1–2,5 mm) sikeresen alkalmazták a berendezési tárgyak és az öntöttvas lefolyócső-hálózat összekötésére.
Az ólom lefolyócső két mérettartományban készült, mégpedig 25–50 és 80–110 mm belső átmérővel. Az elsőt ólom lefolyócsőnek, a másodikat ólomtömlőnek nevezték. Kötésük forrasztással történt.
Ólomlefolyócső
Ólomtömlő
Az előző lapszámban részletesen foglalkoztunk az ólom nyomócsövek forrasztásával. Az ott leírtak a lefolyócsövek forrasztására is vonatkoznak. Arra azonban fokozottabban kell ügyelni, hogy a kis falvastagság miatt az olvadási veszély fokozott. Mivel mind a lefolyócsövek, mind a tömlők általában deformálódnak szállításnál, tárolásnál (kis falvastagságuk miatt), felhasználás előtt úgynevezett fabunkóval egyengetni kell azokat. A bunkó két fagömbből áll. A kisebbik egy bizonyos méretű lefolyócső, a másik a tömlő egyengetésére szolgál.
Ilyen eszközökkel egyengették ki a szállítás közben deformálódott ólomcsöveket
A csövek hajlítása szárazhomok-töltéssel a végek lezárása után történhetett. A kisiparosok egy része (így apám is) rendelkezett a csövek belső átmérőjével megegyező külső átmérőjű lágy spirálrugóval. Ezt helyezték a csőbe, elvégezték a hajlítást, majd megfelelő irányba forgatva húzták ki a csőből (nem kis erő bevetésével).
A berendezési tárgyak után a kellemetlen csatornaszagok kijutásának megakadályozására szifon (bűzelzáró) beépítése szükséges. Ez elkészíthető ólomból is. Egyik formája a hajlított szifon, a másik a buraszifon. Mint a metszetből is látható, elkészítése csak jó szakembereknek ajánlott.
Hajlított szifon, buraszifon
1952-ben érettségiztem az 1. sz. Épületgépészeti Technikumban Budapesten. Gyakorlati érettségi tételem tartalmazott ólommal kapcsolatos munkát is. Négy nyomócsővel és öt lefolyócsővel kapcsolatos forrasztást is kellett végeznem. Utóbbi egy komplett búraszifon készítését is jelentette. Bíráló oktatóim és tanáraim a munkámat jelesre értékelték.
