Ólom lefolyócső
A csatornázás kezdete
2019/11. lapszám | Sircz János | 628 |
Az előző számunkban az ólomcsövek típusaival, illetve illesztési, forrasztási technológiájával foglalkoztunk. Ezúttal ólom lefolyócsövekkel foglalkozunk egy személyes vonatkozásokat is tartalmazó cikkben az Épületgépészeti Múzeum segítségének köszönhetően.
A zárt csöves (nyomás alatti) vízellátás terjedésének kezdetén szükségessé vált a szennyezett (használt) víz szervezett eltávolítása a felhasználási helyekről. Az első megoldás a vékony falú karmantyús (tokos) öntöttvas lefolyócső alkalmazása volt. Ez a cső azonban nem volt alkalmas az egyes berendezési tárgyakhoz (falikút, mosogató, mosdó, fürdőkád, WC-csésze) való közvetlen csatlakoztatására. Mivel az ólomcső nyomócsőként bevált, kis falvastagsággal (1–2,5 mm) sikeresen alkalmazták a berendezési tárgyak és az öntöttvas lefolyócső-hálózat összekötésére.
A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.
Ha van előfizetése, itt tud bejelentkezni.
Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!
