Figylem! Ez a cikk 5 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ebben a sorozatunkban egészen a múlt év utolsó lapszámáig kizárólag az Épületgépészeti Múzeum tárgyait mutattuk be, akkor azonban egy tevékenységről, a művezetői tevékenységről volt szó. Ennek az írásnak a második része következik most. 1970-ben zártuk le az előző fejezetet, most pedig onnan folytatjuk.
1970-ben elhunyt Makai János vezérigazgató. Utódja Opitzer Károly, helyettese Tuma Kornél, a korábbi termelési osztályvezető lett. A vezértitkárságról kaptam egy üzenetet, miszerint a vezér akar velem beszélni. Te jó ég, mit rontottam el? Mi másért hívatnak? Bementem, a két főnök fogadott, azonnal a tárgyra tértek. A megüresedett termelési osztályvezetői poszt betöltésére engem találtak alkalmasnak. Meglepődtem. Huszonnyolc éves voltam, soha nem voltam se párttag, se KISZ-tag. Megnyugtattak! Ide fiatal kell, rátermett, a többi az ő dolguk. Azonnali döntést vártak, vállaltam. Kezembe nyomtak egy munkaszerződés-módosítást és egy munkaköri leírást, munkáim átadására egy hetet kaptam.
Riasztó fogadtatás
1970. március 1-én elfoglaltam a szobámat, ahol húsz évet töltöttem fokozatosan bővülő feladatkörrel. Gépkocsi állt rendelkezésemre, gépkocsivezetővel, a jövedelmem indulásként háromszorosára nőtt. A fogadtatás riasztó volt. Több önjelölt volt a beosztásra, náluk nyilván nem voltam népszerű. Üzemtől jöttem, általában nem ismertek, gyanakvás vett körül.
A Csőszer az építőipar legnagyobb szerelőipari vállalata volt. Létszáma mintegy 4500 fő, árbevétele 3,5 milliárd forint, ezer feletti munkaszámmal, az egyszerre folyamatban lévő munka 170 körül mozgott, az ország egész területén.
Fő feladataim: erőforrásokkal történő gazdálkodás, különös tekintettel az ipari üzem kapacitására, illetve a szerelőipart kiszolgáló gépek elosztására, energiagazdálkodásra. Az első kettő szűkös volt, így akitől elvettem, utált, akinek adtam, dicsért. Eleinte mentek panaszkodni a vezérekhez, akik mindig elküldték őket, mondván, megbíznak a döntéseimben, nem bírálnak felül.
A másik nagy terület a kiemelt nagyberuházások és a házgyári lakások munkáinak figyelemmel kísérése, tájékoztató készítése a vezetés részére. Vezetői szintű kooperációkon a vezetés képviselete. Ne felejtsük el, akkoriban semmilyen informatikai eszköz nem állt rendelkezésre, s ha tájékoztatást kértünk, többnyire kozmetikázták. Maradt a személyes helyszíni szemle. Az osztályon öt diszpécser dolgozott, akik járták a munkahelyeket, gyűjtötték az információkat, írták a jelentéseket, én meg jártam a bejárásokra, kooperációkra. A heti időbeosztásom általában úgy alakult, hogy a hétfőt az ipari üzemben töltöttem, pénteken vállalkozási zsűri, vezetői értekezlet, a hét többi napján jártam a munkahelyeket, vagy állítottam össze a jelentéseket.
Felújítandó osztó hőszigetelt vezetékekkel
Abban az időben három cementgyár épült egymás után; Beremend, Hejőcsaba, Bélapátfalva. Mindhárom vezetőszintű koordinálásában résztvettem. Egy jellemző epizód: Bélapátfalván, államtitkári értekezleten dr. Szabó János államtitkár úgy szólított fel, hogy „hallgassuk meg a Morvay Műveket”. Nagyon jó kapcsolatokat alakítottam ki minden beruházóval, társkivitelezővel.
Nagyon fontos terület volt a lakásprogram. Évközben havonta, év vége felé hetenként volt lakásbejárás. A lakásátadások jelentős része év végére csúszott, a tervteljesítés érdekében rengeteg lakás „félkész” állapotban került átadásra. Lassan megszoktak a központban, az üzemeknél. Az osztályvezető társak zömében a kivitelező szakma nagy öregjei, a teljesség igénye nélkül: Szűcs Pál, József Pál, Dömötör Zoltán. Befogadtak. Három szakkönyvet írtunk közösen.
Korszerű hőközpont
Feladataim bővültek. Hegesztésellenőrzési és Anyagvizsgáló laboratórium fejlesztése, Hegesztő oktató és minősítő bázis kialakítása és ezek irányítása.
Tanulás
Közben folyamatosan képeztem magam a Mérnöktovábbképző kurzusain. 1975-ben beiskoláztak az Építésügyi Minisztérium Továbbképző Központ Felsővezető továbbképző tanfolyamára. Ez egy kétéves kurzus volt, havonta egy hét előadás-sorozattal. Jó előadókkal, őszinte beszéddel, sok új ismeretet szereztünk, kiváló kapcsolatokat építettünk. A Továbbképzőközpont visszahívott előadónak, sok éven keresztül dolgoztam velük. Végül két fontos epizód! 1977-ben megbíztak a leninvárosi üzem vezetésével. A megbízás egy évre szólt. Ezalatt biztosítani kellett az üzem munkaellátását és eredményes működését. Mindkét követelmény teljesült. A nyolcvanas évek elején épült a Budapest Nagy Sportcsarnok, a kivitelezés irányítására vezetőtestületet nevezett ki a beruházó és a Minisztérium, ennek lettem tagja. Nagy élmény volt!
Csőlíra és sugárzóernyő
1983-ban a felsővezetők nyugdíjba vonultak, az új vezetés további új feladatokkal bízott meg, ami a pályafutásomnak új fejezete.
