Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Szakmatörténet

Padlóösszefolyó, szifon, bűzelzárás

2022/4. lapszám | Dr. Chappon Miklós |  1094 |

Padlóösszefolyó, szifon, bűzelzárás

Egy épületgépészeti rendszer akkor működik jól, ha észre sem vesszük. Ha már feltűnik, akkor baj van. Megjelenik a fürdőszobában a bűz, csatornaszag terjeng a konyhában, a padlóösszefolyóba nem folyik le a kiömlött víz. Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunk jelen darabjában csupa olyan szerelvényt mutatunk be, amelyekre igaz a fenti megállapítás.

A legtöbb fürdőszoba elengedhetetlen tartozéka a padlóösszefolyó, annak érdekében, hogy a padlón megjelenő víz a legrövidebb úton juthasson a csatornába. Már ebből a gondolatból is érezhető, illetve a legtöbb ember számára is logikus, hogy a kövezet legalacsonyabb pontján kell elhelyezni és oda lejtetni a padlót. Ezek után számomra teljesen érthetetlen, amikor az éppen aktuális „Mekk Mester” ezt nem így gondolja, illetve a magaspontra szereli az összefolyót.

Elengedhetetlen a bűzzár

Ezt a szerkezetet természetesen bűzelzáróval kell bekötni a csatornába, különben a csatornaszag következtében használhatatlan lesz nemcsak a fürdőszoba, de az egész lakás. A bűzelzáróban a szagok visszajutását, azaz a zárást minden esetben víz biztosítja vagy a szerkezeten belül, vagy a hozzákapcsolt „U” cső formájában.

A legismertebb padlóösszefolyó a „Szuez”. Ebben az esetben az edény belsejében van a vízzár. Egy ilyen Szuez szifon többágú is lehet annak függvényében, mi a feladat. Amennyiben csak a padlóra jutó vizet kell elvezetnie, akkor egyágú, ha a mosdó és a zuhanytálca is rá van kötve, akkor háromágú is lehet.

1. kép. Háromágú Suez szifon

Az egyágú szifon egy meleg lakásban természetesen „kiszáradhat”, azaz csökken benne a vízszint, majd kis idő múltán már nem „zár” és átengedi a bűzt. Szerencse viszont, hogy a „javítás” igen egyszerű, vizet kell tölteni a padlóösszefolyóba. A többágúaknál ez a veszély csak ritkán áll fenn, esetleg a keveset használt szállodai szobákban.

Másfajta problémát, dugulást okozhat (a szűk keresztmetszetek miatt) a bekerülő hajszál vagy egyéb szennyeződés. A szerkezet fejlesztői viszont gondolhattak erre, mert belül van egy ledugózott tisztítónyílás, amelyen keresztül az eldugult csatorna egyszerűen tisztítható. Ezen a nyíláson át a csatornavizsgáló kamera is bejuttatható, ha a dugulás helyét keresni kell.

Az eddig elmondottakból jól látszik, hogy minden vizes berendezési tárgyat szifonnal kell a csatornába kötni (a fali kúttól a mosogatógépig), csak Szuez és a vécécsésze az, amelyik saját magán belül tartalmazza a vízzárat. Persze ez utóbbiból is elpárologhat a víz és akkor jóval nagyobb keresztmetszeten jut a helyiségbe a csatornaszag.

Csepegtetőtálcás mosogató szifonka

Kézzel csinálták az „öregek”

Régen, még az „ólomcsöves világban” a vízszerelő tanulóknak ólomcsőből kellett szifont készíteniük, ez volt a vizsgamunka. Egy ilyen látható a 3. képen, amely egy ólomcsőből hajlított, U formájú szifont mutat. Készültek azonban szifonok acélból, alumíniumból és műanyagból is.

3. kép. Kézzel gyártott ólomszifon tisztítócsavarral

4. kép. Krómozott szifon mosdóhoz

Az 1960-as, 70-es években már fontos volt az olcsóság és a tömegtermelés, ekkor születtek a „minimál art” jegyében a PVC csőből, műanyaghegesztéssel készített szifonok, elsősorban a házgyárak részére.

5. kép. Tömeggyártású PVC szifon, műanyaghegesztéssel

Végezetül gyűjteményünk egyik gyöngyszeme. Ahol csak tehetem, mindenütt elmondom, a régi mestereknek nemcsak az volt fontos, hogy az adott rendszer, berendezés vagy szerkezet jól működjön, könnyen legyen használható, hanem mindeközben szép is legyen. Ezt bizonyítja a 6-7. képünkön látható sárgaréz padlóösszefolyó. Jól látható az egyszerű nyithatóság, tisztíthatóság és a vízzár szellemes kialakítása.

6-7. kép. Sárgaréz padlóöszefolyó és vízzárja

BűzzárMúzeum

Kapcsolódó