A forrasztás mindig is az épületgépész kivitelezők alapkészségei közé tartozott. A művelet többféle eszközzel, szakszóval hőforrással elvégezhető. Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunkban most ezek közül a benzinlámpát mutatjuk be.
Forrasztással – a hegesztéshez hasonlóan – fémek között oldhatatlan kötést lehet készíteni. A forrasztás a diffúziós kötés egyik fajtája, a kötést azonban a hegesztéssel ellentétben az alapanyagok megolvadása nélkül lehet létrehozni. Éppen ebből adódik az előnye: a készre munkált alkatrészek lényeges alakváltozás nélkül köthetők össze. További előnye, hogy kisméretű tömegcikkek forrasztása könnyen gépesíthető, automatizálható. Fontos felhasználási területe az elektronikai-elektrotechnikai forrasztás.
A forrasztás mindig egy, az alapanyagtól különböző, kisebb olvadáspontú anyaggal – forraszanyaggal – történik. Igen jól forrasztható valamilyen fémmel egy alapanyag akkor, ha a forraszanyag és az alapfém a forrasztás hőmérsékletén oldják egymást. Például a réz az ezüstöt oldja, így a réz ezüsttel jól forrasztható. Ezzel szemben sem az ezüst a vasat, sem a vas az ezüstöt nem oldja, a vas az ezüsttel mégis jól forrasztható. Ez az utóbbi példa arra mutat, hogy a forrasztás adhéziós jellegű kötés, amely a határfelületeken lévő atomok kohéziós kapcsolatából jön létre. Forrasztáskor a diffúziós jelenségek ugyan szerepet játszanak, de nem képezik a forraszthatóság feltételét. A forrasztáshoz a forraszanyagokon kívül hőforrás is szükséges.
A forrasztópáka
A lágyforrasztáshoz hőforrásként legtöbbször a forrasztópákát használják. A forrasztópákákat változatos formákban készítik. Az egyik pákakialakítás egy nyéllel ellátott réztömb. A réznek nagyon jó a hővezető képessége és nagy a hőkapacitása, így a fejben tárolt hőmennyiséggel a forrasztóanyag megolvasztható. Az ilyen rendszerű forrasztópákákat kisméretű kályhákban szokás felmelegíteni. A kályha bármilyen fűtésű lehet, gyakran egyszerű gázláng. A folyamatos munkához villamos forrasztópákát szokás alkalmazni, amelynél a fejben elhelyezett ellenállásfűtéssel történik annak hevítése.
A pákával való forrasztást csak kis olvadáspontú lágyforraszokhoz lehet alkalmazni. Kisebb tárgyak tömeges forrasztására a kemencében való forrasztást alkalmazzák. Ez az eljárás egyaránt használható lágy- és kemény forrasztáshoz. A forrasztandó tárgyakat a kívánt felületen bevonják a forraszanyaggal (például folyékony forraszanyagba való bemártással), a felületeket összeillesztik és összeszorítják. Az így előkészített munkadarabokat áthúzó kemencében forrasztják össze. Hőforrásként a nagyfrekvenciás indukciós melegítés is alkalmazható. A sorozatgyártásban előnyösen használható a villamos ellenállásfűtés. Ezt az eljárást használják például a forgácsolószerszámok gyorsacél- vagy keményfémlapkáinak felforrasztásához.
A forrasztópisztoly
Keményforrasztáshoz hegesztőpisztolyt szokás használni, de a forrasztáshoz nem szükséges olyan nagy hőmérséklet, mint a hegesztéshez. Léteznek külön forrasztópisztolyok is, amelyek a hegesztőpisztolyokhoz hasonlóan gázlánggal működnek, azonban a lángjuk kisebb hőmérsékletű és kevésbé „kemény”.
A forrasztólámpa – benzinlámpa
A forrasztólámpa egy speciális benzinlámpa, amit hordozhatósága miatt a bádogosok használnak előszeretettel a páka, vagy közvetlenül a forrasztandó darabok melegítésére.
Aki elég régen született, az még dolgozhatott benzinlámpával. Egy nagyszerű szerkezet volt, amivel bármit, amit melegíteni kellett, fel lehetett melegíteni. Ha belegondolunk a mai biztonságtechnikai előírásokba, biztosan nem engedélyeznék, hisz a benzin eleve robbanásveszélyes, volt is baleset a szerkezetekkel éppen elég.
A benzinlámpa elég egyszerű szerkezet. Több változatban készült, azonos használhatósággal
Működése rendkívül egyszerű volt. Mindenekelőtt a tálkájába spirituszt kell tölteni (kb. ¾-ig), meggyújtani, hagyni elégni, és ha elaludt, felpumpálni, szelepet nyitni, lámpát begyújtani. Ez a sorrend elég fontos, mert ha csak simán felpumpálod, és kinyitod a szelepet, cseppfolyós benzint fog spriccelni, amit, ha begyújtasz... Tehát normál esetben a benzin gőze égett, és az adta a kékes színű lángot. Nagyon sok változata volt, de a nagyságuk és használhatóságuk közel egyforma volt. Amihez használták: a forrasztás legkülönbözőbb fajtái, így bádogos munkák – ereszcsatornák összekapcsolása, tetőlemez bádogozási munkái, a forrasztópáka melegítéséhez, ólomcső, nyomócső és lefolyócső csatlakoztatásához, a PVC csatorna vezetékek megjelenésekor a csövek tágításához – a gumigyűrűs csatlakozás még ismeretlen volt –, öntöttvas víznyomó csövek tokos kötéseinek ólommal való kiöntésénél, és ebédszünetben a csajkában lévő étel melegítésére.
Forrasztópákát is melegítettek benzinlámpával. Az ilyen berendezések számos forrasztási feladathoz alkalmasak voltak
Legtöbbször mégis talán ólomcsőszerelésnél használták, és ahogy kiszorult az ólomcső a gyakorlatból, úgy szorult ki a benzinlámpa is.
