Április eleje óta „szimatautó” járja Bécs utcáit és ellenőrzi, nem szivárog-e valahol a földgáz az úttest alatt futó gázvezetékekből. A különleges szondákkal felszerelt e-autó másodpercenként méri az útfelszín közelében a levegő gázkoncentrációját és a város digitális gázhálózati térképén meg is jeleníti azt – adta hírül Bécs város külképviseleti és kommunikációs irodája. Idehaza becslések szerint a gázhálózati veszteség az éves fogyasztás körülbelül egy százalékát teszi ki.
Évi 1100 kilométer – ennyit tesznek meg a bécsi közműhálózat-fenntartó, a Wiener Netze gázvezeték-ellenőrei, akik a város utcáit járva, a mérőberendezést a kezükben tartva, illetve a hátukon cipelve folyamatosan azt kutatják, nincs-e valahol gázszivárgás. Az ő munkájukat könnyíti meg április eleje óta a „szimatautó”, amely modern lézertechnológia felhasználásával végzi ezt a munkát – egyelőre kísérleti jelleggel.
Besegítenek a szondák
Az elektromos autó elején és hátulján speciális szondák találhatók, amelyek segítségével felszívják az úttest felszíne közeléből a levegőt és ellenőrzik a földgáz-koncentrációját. A mért adatok másodpercenként érkeznek a számítógépre és rögtön felkerülnek a város digitális gázhálózati térképére is. Ha az autó szivárgást észlel, a Wiener Netze munkatársai további méréseket végeznek, hogy meghatározzák a szivárgás pontos helyét, majd értesítik a hiba elhárításáért felelős kollégáikat.
A Wiener Netze Ausztria legnagyobb közműhálózat-fenntartója, több mint kétmillió ügyfele van Bécsben, Alsó-Ausztriában és Burgenlandban. A cég által fenntartott földgáz-hálózat hossza 4500 kilométer és szigorú törvényi előírások vonatkoznak a biztonság garantálására. A Wiener Netze évente 300 millió eurót fordít a hozzá tartozó áram-, gáz-, távhő- és telekommunikációs hálózatok karbantartására és fejlesztésére.
Címkép: a „szimatolók” csapata az új autóval
Érdemes odafigyelni
Bécs városát nem csupán az motiválja a szimatautó üzemeltetésével kapcsolatban, hogy spóroljon az értékes fűtőanyaggal, hanem az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogása is. Amikor erről van szó, általában mindenki a szén-dioxidra gondol, ám a földgáz, gyakorlatilag metán, szintén jelentősen fokozza az üvegházhatást. Sőt, üvegházhatást fokozó képessége nyolcvanszorosa a szén-dioxidének. A légkörbe elsősorban ipari és mezőgazdasági tevékenység során kerül, de a gáz szállítása és elosztása közben fellépő szivárgás is jelentős.
Nálunk mi a helyzet?
A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTSZ)tavaly októberben adott ki egy közleményt, amely a hazai gázhálózat veszteségeire vonatkozóan is tartalmaz adatokat. Ezek szerint a földgáz tárolásához, elosztásához és felhasználásához kapcsolódó veszteség 2020-ban 1 százalék volt a jelentett adatok szerint. 2020-ban 10,6 milliárd köbméter volt a hazai gázfelhasználás, annak az 1 százaléka 106 millió köbméter. Így a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adataival felszorozva becslésük szerint hazánkban évente mintegy 100-180 millió köbméter földgáz szivároghat el a gázinfrastruktúránkból. – A metánszivárgással tehát akár egyheti téli földgázunk is veszendőbe mehet. Az új gázinfrastruktúra beruházások tovább növelnék az üvegházhatású gázkibocsátást” – hívta fel a figyelmet Molnár Mátyás, az MTSZ energiaprogram-felelőse.
Az MTSZ ezért sürgeti, hogy Magyarország is csatlakozzon a Globális Metánvállalás (Global Methane Pledge) kezdeményezéshez, amelynek célja, hogy 2030-ra az országok vállalják metánkibocsátásuk 30 százalékkal való csökkentését a 2020-as szinthez képest. Ehhez a vállaláshoz eddig több mint 120 ország csatlakozott, hazánk viszont egyelőre nem. A kezdeményezés fontosságát még hangsúlyosabbá teszi, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) elemzése szerint globálisan az energiaipar valós metánkibocsátása akár 70 százalékkal is magasabb lehet, mint a hivatalosan jelentett adatok.
Mi a hivatalos, s mi nem?
A bécsi gázszivárgás-kereső módszer tiszta és világos: amennyiben a műszer jelez, a levegőben földgáz található, annak pedig származnia kell valahonnan. Ám hogy pontosan mennyi földgáz távozik a légkörbe a szállító- vagy elosztóhálózat résein, azt nem is olyan könnyű meghatározni. Amikor a gázellátásról mint kereskedelmi tevékenységről beszélünk, az iparági szereplők azt nézik, hogy vezeték betáplálási pontján mért gázmennyiség és a végfelhasználói fogyasztóknak történő mért gázszállítás közötti mekkora a térfogati különbség. És ez bizony nemcsak akkor lehet nagy, ha valahol elszökik a földgáz, hanem akkor is, ha csalnak a mérőórák. Milliónyi végfelhasználói mérő elenyésző pontatlansága is komoly értéket jelent a végelszámolásnál összeadódva.
A régi vascsövek problémásak lehetnek
Az Egyesült Államokban a földgázelosztó hálózatokból származó metánkibocsátás az iparág teljes metánkibocsátásának 32 százalékát teszi ki. Úgy gondolják, hogy az öntöttvas csővezetékek járulnak hozzá a legnagyobb mértékben ezekhez a kibocsátásokhoz, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok összes elosztóhálózatának csak 3%-át teszik ki az öntöttvasból készült csövek. Ezek a becslések az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) által finanszírozott tanulmány mérésein alapulnak.
1992 óta az EPA több mint 100 vállalattal kötött együttműködési megállapodást, amelynek célja az elosztó- és szállítócsőrendszerekből kiszivárgó metán mennyiségének csökkentése. Ez egy önkéntes program, és nem kötelező. 1997-ben a program eredményeként az EPA kiadott egy jelentést, amely szerint a földgázeladások potenciális növekedése valószínűleg évi 0,5-1 százalékkal növelné a metánkibocsátást. Az 1992-es évet alapul véve az EPA becslése szerint az Egyesült Államokban a csövön áthaladó összes gáz körülbelül 1,4 százaléka (plusz-mínusz 0,5 százalék) szivárog el a levegőbe. Összességében az Egyesült Államokban az ipar által kibocsátott metán 20 százaléka a földgázszektorból származik. Legnagyobb mértékben a hulladéklerakók járulnak hozzá, 31 százalékkal.
Ugyanebben a jelentésben az EPA kijelentette, hogy a földgázipar által felszabaduló metán 37 százaléka az átvitelből/tárolásból, 24 százaléka az elosztásból, 27 százaléka pedig a termelésből származik. Az EPA megjegyezte, hogy a becslések szerint a nyári csúcsidőszakokban volt a legmagasabb a kibocsátás. A tanulmány a Greenpeace által finanszírozott európai tanulmány újabb eredményeivel ellentétben azt állítja, hogy az 1992-es becsült kibocsátások alapján a földgázszektor kevesebb üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a szén vagy az olaj.
Jelenleg a becslések szerint az üvegházhatású gázok teljes kibocsátásának 2%-a származik az ország földgáziparából. 2006-ban a földgázipar több mint 38 000 mérföldnyi földgázvezetéket üzemeltetett, amelyek öntöttvasból készültek. 2009-ben 4000 mérföld új csövet fektettek le.
A környezetvédelmi ügynökség 2009-es hivatalos becslése szerint Oroszország és az Egyesült Államok a földgázszivárgás vezető forrása az egész világon. A kormány tudósai és egyes iparági tisztviselők arra figyelmeztetnek, hogy a valós szám valójában magasabb, mint a mért. Ezek a tisztviselők azt javasolják, hogy nagymértékben bővíteni kell a földgázszivárgások nyomon követését a csövekben és a tárolókban.
A régi öntöttvas csövek jelentik a szivárgások fő forrását
Régi csövek felújítása
Komplett csővezetékek cseréje, mondani sem kell, meglehetősen drága, sok földmunkával járó beruházás. Az MVM Főgáz Földgázhálózati Kft. és az MVM Égáz-Dégáz Földgázhálózati Zrt. Gázelosztó vezetékek létesítése című dokumentuma részletezi ugyanakkor a bontás nélküli módszer lehetőségeit. Eszerint gázszállításra alkalmatlanná vált gázelosztó vezeték felújítható olyan módon, hogy a nyomvonal teljes hosszúságú feltárása nélkül – kihasználva a PE csövek hajlékonyságát – új csövet húznak bele. Szükség esetén a vezeték üzemi nyomásának emelésével pótolható a szállítókapacitás-csökkenés, ekkor azonban a nyomvonalat felül kell vizsgálni az előírt védőtávolságok betarthatósága szempontjából. A behúzást csak egyenes (de legfeljebb 7o-osiránytörésű) csőszakaszon lehet elvégezni. A régi, ún. burokcső belsejének simának, tisztának kell lennie.
A PE cső bejuttatása a burokcsőbe – a cső átmérőjétől és szakaszhosszától függően – tolással vagy húzással történhet.
A burokcső az építés megkezdése előtt általában üzemelő gázelosztó vezeték. Így az érintett szakaszát a földgázelosztónak üzemen kívül kell helyeznie. A gázmentesítést követően a burokcsőből ki kell vágni a PE vezetéképítést, akadályozó szakaszokat (íveket, el- és leágazásokat stb.). A vágásoknál a burokcső végekről a sorját el kell távolítani. Az így több szakaszra tagolt használaton kívül helyezett burokcsövet ki kell tisztítani. Ez célszerűen egy csődarab és az elé szerelt tisztítótárcsa, dróthálós vagy egyéb tisztítószerkezet áthúzásával végezhető.
Csörlővel vagy gépjárművel történő behúzáskor a csőszakasz behúzása folyamatosan történhet. A behúzáshoz használt kötél méretét úgy kell megválasztani, hogy szilárdsága a behúzandó cső súlyának legalább 20-szorosa legyen. Célszerű drótkötél alkalmazása, amely nem nyúlik a változó terhelés hatására.
Nem csodaszer
Vékony falú tömlővel csak akkor lehet a szivárgó öntöttvas csöveket felújítani, ha a csövek szerkezetileg még épek, és mechanikai stabilitásukat akkor is megtartják, ha további helyeken perforálódnak. Ha az öreg csövek olyan rossz állapotban vannak, hogy már nem tudnak ellenállni a belső nyomásnak, a módszer nem alkalmazható. A belső bélelést néha szórópisztollyal felvitt záróréteggel oldják meg. Ehhez használhatnak cementhabarcsot vagy epoxigyantát, amely megkeményedés után eltömi a szivárgó helyeket és bizonyos mértékben meg is szilárdítja a vezetéket.
A felhordott epoxigyanta és a béléscső kombinált alkalmazása a Starline eljárás. Ennek lényege egy kettős falú, poliészterszövetből készített tömlő, amelynek a vascső belseje felé eső textilrétegét belül poliuretán réteggel vonják be. A tömlő két fala közé a helyszínen epoxiragasztót nyomnak be, és a végén lezárt tömlőt az előzőleg szemcseszórással megtisztított belső felületű vascsőbe húzzák, végül nyomás alatti meleg levegővel vagy 55 °C-os vízzel a vascső belső falához nyomják. Az epoxiragasztó átitatja a textilt, térhálósodik és hozzáköt a vascső belső falához. A térhálósodás befejeződése után egy robot nyitja fel a béléscső végét, hogy lehetővé váljék a következő szakasz bélelése.
