Az esővízelvezető rendszer különböző elemekből áll össze. Köztük egy olyan elemből, amely a különböző tetőfelületekről ereszcsatornákkal elvezetett csapadékvíz gyűjtésére és lefolyócsatornába vezetésére szolgál. A régebbi időkben ezek némelyikét szinte művészi munkával készítették el a bádogosok.
Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozat mai tárgya az esővízüst, vagy másnéven esővíz-zsomp. Várhatóan mára már minden szakember tudja, hogy az épületgépészet a bádogosságból nőtt ki, ugyanis az első ilyen tudású szakembereket bádogos- és vízvezetékszerelő mesternek hívták. A most bemutatandó tárgyak pedig a bádogosok szépérzékét és tudását bizonyítják (ld. címkép).
Az utcákon figyelmesen közlekedők gyakran láthatnak ehhez hasonló szépségeket a régi épületek párkányzatán, bár jó szem kell hozzá, mert ezek igen magasan vannak.
Ilyen kincseket fedezhet fel, aki felemeli a tekintetét
Lényegük, hogy az esővízereszeknek és a függőleges, úgynevezett ejtővezetékeknek a találkozásához helyezték el a zsompokat, hogy még nagy eső esetén se csorduljon ki az esővíz az ereszből, mert akkor az a falazatot áztatta volna. A zsomp pedig, tekintve a nagy térfogatára, befogadta a nagyobb vízmennyiséget, és a tetőről biztonságosan levezette azt.
Itt is érvényesül az a meggyőződésem, miszerint eleinknek nem csak az volt fontos, hogy az adott tárgy, berendezés jól lássa el funkcióját, hanem mindeközben szép is legyen. Úgy gondolom, ezek a fotók is igazolják ezt a szép, régi épületeken.
Kétség nem férhet hozzá, hogy minőségi munkával van dolgunk
Elvétve ugyan az új épületeken is láthatók ilyen elemek, de inkább csak egyszerű, doboz formában.
A zsomp ma is használatos, de már nem mondható szépnek
A zsomp szó kapcsán joggal merülhet fel bennünk, hogy vajon milyen eredetű lehet. Joggal érezhetjük úgy, hogy nem ősi szavunk, és így is van, hiszen a zsomp a német Sumpf, azaz mocsár eltorzult formája. Németajkú bányászok révén honosodott meg a nyelvünkben. Eredetileg a bányákban fakadó vizek átmeneti tárolására szolgáló térség neve a zsomp, de vágatok, kisebb térfogatú gödrök, mezőkben rövidebb vágatok, a vízmentesítő területeken pedig hosszabb vágatok megnevezésére is használatos. Vízgyűjtőre is utalhat, olyan bemélyedésre a bányában, különösen az akna legmélyebb részére, ahova a vizet összegyűjtik és a felszínre szivattyúzzák. A zsompokból az összegyűlt vizet szivattyúkkal juttatják a központi zsompba és onnan a külszínre. Függőaknáknál a legalsó szint alá mélyített részt nevezik zsompnak. Innen került át a kifejezés a bádogos szakma, majd az épületgépészet szótárába.
