Jubileumi évet élünk lapunk történetében, hiszen a VGF&HKL – akkor még, mint csak VGF –, 25 évvel ezelőtt, 2000 áprilisában jelentkezett az első számával. Ennek apropóján az év hátralévő lapszámainak mindegyikében visszatekintünk egy-egy emlékezetes cikkünkre, feltárva azok utóéletét, sikerét vagy éppen kudarcát. Most egy 2013 szeptemberében megjelent cikket veszünk elő, amiből kiderül, az akkor piacon lévő szén-monoxid-vészjelzők közül tízből nyolc használhatatlan, így hamis biztonságérzetet nyújt. E cikk nyomán óriási változások indultak meg, és ma már mindenki hivatalos forrásból, a katasztrófavédelem honlapjáról tud hitelesen tájékozódni a kérdésben.
Az épületgépészet szerencsére ritkán élet-halál kérdése. Tudnivaló ugyanakkor, hogy a fűtés, különösen, ha nyílt égésterű készülékekkel történik, hordoz magában veszélyeket. A régebbi időkben, a gerébtokos, fa nyílászárók korában ezek légellátása úgyszólván magától megoldódott a tömítetlen szerkezeteinek résein át, így, ha megfelelő volt a kéményhuzat, egyúttal szén-monoxid (CO) képződésétől, illetve visszaáramlásától sem kellett tartani. Később azonban megjelentek egyrészt a különböző konyhai elszívók, másrészt nagy számban kezdték lecserélni a régi házak, lakások ablakait is fokozott légzárású nyílászárókra, anélkül, hogy az ezzel járó veszéllyel a tulajdonosok nagy többsége tisztában lett volna.
Mi ez és mit okoz?
A szén-monoxid (vegyjele: CO) az emberi érzékszervek számára „láthatatlan”, hisz ez egy színtelen, szagtalan, íztelen, a levegőnél egy kicsivel könnyebb, mérgező gáz, amely tökéletlen égés során jön létre. Belélegezve gátolja a vér oxigénszállító képességét, mivel erősen kapcsolódik az oxigént szállító hemoglobinhoz. A szén-monoxid-mérgezés nehezen észrevehető, hiszen a tünetek, vagyis a rosszullét, szédülés, fejfájás, hányinger és fáradtság könnyen összetéveszthetőek egyéb betegségek tüneteivel. Magas szén-monoxid-koncentráció esetén ájulás, és néhány percen belül halál is beállhat.
Mivel ez a gáz kis koncentrációban is rendkívül mérgező, egy speciális mértékegységben, ppm-ben (parts per million, milliomod részben) mérik a jelenlétét. Egy ppm-nyi gáz jelenléte annyit jelent, hogy egy köbméter levegőben egy köbcentiméter van belőle. Tekintsük át a csendes gyilkos különböző koncentrációinak az emberi szervezetre gyakorolt hatását.
200 ppm koncentrációjú szén-monoxid enyhe fejfájást, fáradtságot, szédülést, és két-három órán belül hányingert okoz.
400 ppm töménységű szén-monoxid erős fejfájást okoz egy-két órán belül, három óra elteltével pedig életveszélyessé is válhat.
800 ppm koncentráció ebből a gázból hányingert, émelygést, két órán belül eszméletvesztést, három órán belül pedig halált okoz.
1600 ppm erős fejfájást, szédülést és hányinger okoz húsz percen belül, a halál egy órán belül áll be.
3200 ppm jelenléte már öt-tíz percen belül erős fejfájást, hányingert és émelygést okoz, tizenöt-húsz percen belül pedig halált.
6400 ppm koncentrációban már egy-két percen belül tapasztalhatóak e fenti tünetek, a halál beállta tíz-tizenöt percen belül várható.
12 800 ppm koncentráció néhány percen belül halált okoz.
Ez a gáz annyira mérgező tehát, hogy ha a lakásunk levegőjének 1,28 térfogatszázalékát eléri, három percen belül halált okoz.
Nem szünteti meg a veszélyt, de legalább riaszt
A helyzet tarthatatlanságának felismerése oda vezetett, hogy különböző társadalmi kampányok keretében elkezdték felhívni a lakosság figyelmét a CO-mérgezés veszélyeire, és ennek nyomán számos CO-riasztó is megjelent a piacon. A szaklapban ezekről időről-időre jelentek meg összehasonlító táblázatok, amelyek éppen csak a legfontosabb információit nem tartalmazták, nevezetesen, hogy az adott márka berendezései megfelelnek-e rendeltetésüknek, vagyis a levegőben lévő szén-monoxid érzékelésére, és az ennek nyomán megszólaló riasztásra.
2013 nyarán a szerkesztőség a piacon lévő 11 márka kínálatából szerzett be három-három készüléket (egy részüket megvásárolták, másokat ajándékba kaptak), és független laboratóriummal vizsgáltatta meg ezek működését. A teszteket zárt dobozban végezték, amelybe különböző koncentrációban (70, 330, 530 és 630 ppm) szén-monoxidot tartalmazó gázt engedtek be.
Döbbenetes eredmények
A vizsgálat döbbenetes eredménnyel zárul, amelyről lapunk a 2013 szeptemberi számban részletesen számolt be a Mennyire használhatók a CO-riasztók? című cikkben. Ebből kiderül, hogy az akkor kapható 11 márkából csupán kettő termékei felelnek meg mindenben annak, amire szolgálnak, vagyis a CO-érzékelésére és vészjelzés leadására.
Magyarán mondva, a nem megfelelően működő érzékelők hamis biztonságérzetet kelthettek, ami pedig életveszélyes helyzetekhez vezethetett volna.
A 2013 szeptemberi cikkünkhöz készített táblázat
A cikk utóélete
Túl azon, hogy a cikk végigfutott a hazai sajtón, a Fogyasztóvédelemi Főfelügyelőség (a ma működő Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jogelődje) saját hatáskörben is vizsgálatot indított 2014 tavaszán. Ennek eredménye hasonló volt, mint a lapé, az állami hatóság által bevizsgált tíz készülékből kilenc bukott el a teszten. Mivel ezek után okkal lehetett remélni, hogy a lap és a fogyasztóvédelem fellépése nyomán tisztulás indult el a piacon, a VGF&HKL akkori szerkesztői az előző év tavaszán végzett független laboratóriumi vizsgálat megismétléséről döntött.
A teszt során azt vizsgálták, hogy a CO-érzékelők megfelelnek-e a EN50291-1:2010 szabvány alapvető előírásainak, azaz, hogy a szén-monoxid-mérők a mérges gáz jelenlétét megfelelő időben jelzik-e. Az EN50291-1:2010 számú – ez év augusztusától MSZ EN50291-1:2014 számon magyar nyelven is elérhető – szabvány azt hivatott biztosítani, hogy a felhasználókat jóval a mérgező gáz veszélyes szintjének elérése előtt figyelmeztessék a szén-monoxid-vészjelzők, de téves riasztással ne keltsenek pánikot.
A helyzet rosszabb volt, mint egy évvel korábban. A tapasztalatok szerint a szakma – kéményseprők, tűzoltók, gázszerelők, épületgépész nagykereskedők – a 2013-as teszt hatására jobban odafigyeltek, és óvakodtak a kétes minőségű szén-monoxid-riasztók ajánlásától, forgalmazásától. De a barkácsáruházak, és főleg az online kereskedések nem! Miért tehetik ezt meg? Ennek több oka volt, amelyet akkori írásunk így foglalt össze.
„Az első, hogy a vásárlók minden lényeges szempontból tájékozatlanok. Nem tudják, mi is az a CO-mérgezés, mi a hatásmechanizmusa, csak sejtik, hogy valami rossz dolog. Azt sem tudják, hogy nekik szükségük van-e CO-vészjelzőre, és ha igen, miért. És nem tudják, hogy mely paraméterek alapján válasszanak CO-vészjelző készüléket – marad hát az ár, mint döntő tényező.
A második ok a fogyasztóvédelem működésének elégtelensége. Az eljárás lassú, körülményes – hogy több mint egy év alatt ne lehessen jogerős döntést hozni egy egyértelmű esetben, az Magyarországon nem szokatlan, de ha életvédelemről van szó, akkor tűrhetetlen! Van-e értelme a fogyasztóvédelemnek, ha egy készülékről évekkel a vizsgálat megkezdése után derül ki, hogy halálos veszélyt hordoz?
Nem tudhatjuk, kit, hol, hogyan vizsgálnak, mert folyamatban lévő ügyekről nem adhatnak tájékoztatást, mint ahogy az akcióikról sem. De ha végül nagy nehezen megszületik egy jogerős döntés, a fogyasztóvédelem honlapján szinte megtalálhatatlanok ezek a határozatok, egyéb helyen, médiumban nem publikálják őket, nem értesül róla a lakosság.
És végül a harmadik, legfontosabb oka annak, hogy bárki leemelhet a polcról egy megbízhatatlan CO-vészjelzők vészjelzőt, az az, hogy forgalomba hozataluk nincs feltételekhez kötve! Bármit ráírhatnak a csomagolásra, becsapva a fogyasztókat.”
Végül lépett a katasztrófavédelem
A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága (BM OKF) a cikk és a fogyasztóvédelmi vizsgálatok nyomán fokozta a CO-érzékelők piacfelügyeletét. 2015-re már megjelentek az első pozitív és negatív listák, ami a katasztrófavédelem tett közzé. Ezek a listák a megbízhatóan működő, illetve a nem megfelelő CO-érzékelőket sorolták fel, segítve a lakosságot a biztonságos készülékek beállításában.
A katasztrófavédelem a későbbiekben rendszeresen frissítette ezeket a listákat, a legutóbbi frissítés e cikk írásakor 2024 szeptemberi volt. A katasztrófavédelem hangsúlyozza, hogy csak a pozitív listán szereplő, tanúsítvánnyal rendelkező érzékelőket szabad megvásárolni, és figyelmeztet a nem megfelelő készülékek veszélyeire. A katasztrófavédelem kampányokat is indított a lakosság tájékoztatására a szén-monoxid veszélyeiről és megfelelő érzékelők használatáról.
A telepítés szempontjai, szavatosság
Nagy kérdés, hogy miért lehet egyáltalán olyan készüléket forgalomba hozni Magyarországon, amely a katasztrófavédelem negatív listáján szerepel, vagyis papírja van róla, hogy nem alkalmas arra a feladatra, amit a vásárlója elvár tőle. De a fogyasztó legalább már hiteles forrásból tájékozódhat, hogy amit rá akarnak sózni, valóban megmenti az életét szükség esetén, vagy sem. De ha megvan a minden szempontból kifogástalan készülék, az csak akkor fog megfelelően működni, ha betartunk néhány alapvető szabályt.
A szén-monoxid vészjelző csak akkor nyújt biztonságot, ha megfelelően került elhelyezésre. A helyes elhelyezéshez figyelembe kell venni, hogy a szén-monoxid bár felfelé száll, a levegővel elkeveredve nem mutat olyan rétegződést, mint például a földgáz (a plafonon nem gyűlik össze).
Az érzékelőket mindig fejmagasságban helyezzük el. A nyílt lánggal működő eszköztől mintegy másfél méteres távolságra célszerű elhelyezni, hogy az a legnagyobb biztonságot nyújtsa. Fontos, hogy az érzékelő ne a szoba sarkában kapjon helyet, a sarkoktól 10-20 centiméter távolságban helyezzük el az eszközt. Ha a hálószobába helyezzük az érzékelőt, akkor a fekvő helyzetben lévő fejünk magasságához telepítsük.
A készülék használati utasításának áttanulmányozását követően már meg tudjuk állapítani, mikor ad vészjelzést az érzékelő. Ha ezt meghalljuk, azonnal hagyjuk el a lakást és hívjuk a 105-ös, vagy 112-es segélyhívó számot. Ha valaki eszméletét vesztette, azonnal vigyük a sérültet szabad levegőre. Ha a saját testi épségünk veszélyeztetése nélkül le tudjuk kapcsolni a tüzelő-fűtő berendezést és ki tudjuk a lakást szellőztetni, ezeket is tegyük meg.
A szén-monoxid-érzékelőknek szavatossági ideje van. A szén-monoxid-érzékelő ellenőrzését csak a teszt gombbal végezzük el. Ne tartsuk autó kipufogójához és ne fújjuk le cigarettafüsttel, mert az így elvégzett „házi teszt” tönkreteheti az érzékelőt. Az érzékelőt a hétéves élettartama után le kell cserélni.
Soha ne telepítsünk CO-érzékelőt épületen kívülre, szekrénybe vagy az alá, közvetlenül a mosogató vagy tűzhely fölé. Nincs megfelelő helyen a készülék ablak, ajtó közelében, vagy olyan helyen sem, ahol légáramlat, huzat az érzékelést befolyásolhatja, pl. beszívó vagy elszívó ventilátor/légtechnikai eszköz. Ne telepítsünk CO-érzékelőt oda sem, ahol a levegő áramlását valami, pl. függöny vagy bútor akadályozhatja; olyan helyiségbe, ahol a hőmérséklet -10 °C alá süllyedhet, vagy 40 °C fölé emelkedhet, illetve oda, ahol az könnyen feldőlhet, megsérülhet vagy ahonnan vigyázatlanul eltávolíthatják.
A mérgezés tünetei
Az enyhe szén-monoxid mérgezés leggyakoribb tünetei: a fejfájás, a hányinger és hasi fájdalmak, az émelygés, a szédülés, az egyensúlyvesztés. Minél tovább lélegezzük be a szén-monoxidot, annál erősebbek lesznek a tünetek: egyensúlyvesztés, látászavar, memóriazavar, végül akár eszméletvesztés.
A szén-monoxid-mérgezés veszélyéről egy megfelelően működő és megfelelő helyre felszerelt vészjelző telepítésével még azelőtt értesülünk, hogy a színtelen és szagtalan, az érzékszerveinknek láthatatlan gáz bármilyen egészségügyi tüneteket okozna.
Nagyon fontos a megelőzés
Bár a CO-jelző életet menthet, nagyon fontos, hogy megelőzzük az életveszély kialakulását. Ahol nyílt égésterű eszközzel fűtenek, főznek, vagy melegítenek vizet, ott ezek az eszközök mind-mind a nekik helyet adó helyiség levegőjét használják az égéshez. Ha nem jut elég levegőhöz a berendezés, akkor – legyen bármennyire jó huzata is a kéménynek – ott az áramlás megfordul és visszaáramlik az égéstermék. Emiatt tökéletlen égés alakulhat ki és másodpercek alatt veszélyes mennyiségű szén-monoxid jön létre.
Szén-monoxid nemcsak gázkészülék, hanem bármilyen nyitott égésterű fűtőberendezés használatakor keletkezhet
Fontos tudni, hogy nem csak a gázzal működő berendezések okozhatnak szén-monoxid-mérgezést. A kandallóval, cserépkályhával, olajkályhával, vegyes tüzelésű kazánnal fűtők ugyanúgy veszélyeztetettek, hiszen minden, nyílt égéstérrel működő eszköz forrása lehet a mérgező gáznak. álljon itt néhány alapvető szabály ezzel kapcsolatban:
A nyílt lánggal égő tüzelő-, fűtő-, vízmelegítő és főzőeszközök telepítését bízzuk szakemberre!
A nyílt lánggal égő berendezések a szoba levegőjét használják az égés során. Biztosítsuk ezek levegő-utánpótlását!
Évente tisztíttassuk ki és vizsgáltassuk felül a nyílt lánggal működő eszközöket!
Tegyük lehetővé, hogy a kéményseprő el tudja végezni az időszakos ellenőrzést!
Az ajtók, ablakok cseréjénél ügyeljünk rá, hogy legyen résszellőző az újonnan beépített, jól záródó nyílászárókon!
Az elszívó és a nyílt lánggal égő berendezés együttes működése is hozzájárulhat a szén-monoxid kialakulásához. Ezeket soha ne működtessük együtt!
Az esetek fele a fürdőszobában történik, mert azok légtere általában kicsi, így a vízmelegítő gyorsan elhasználja az égéshez a szoba levegőjét. A szellőzőrácsot soha ne takarjuk le, vagy szüntessük meg!
A kémények karbantartása elengedhetetlen feltétele a biztonságnak
Bár javult a helyzet, még mindig sok a tragédia
Egy 2022-es, reprezentatív felmérés során a román, cseh, lengyel, szlovák és magyar lakosság tudását és szokásait vizsgálták, amelyből az derült ki, hogy a kelet-európai országokban a magyarok a legjobban informáltak, ha a szén-monoxid veszélyeiről van szó. A felméréséből kiderült, hogy a magyarok közül tudják a legtöbben, hogy a tüzelőanyaggal működő berendezésekből szén-monoxid szivárgás keletkezhet. A megkérdezett magyarok 82 százaléka helyesen azt válaszolta, hogy a földgázzal, fával, szénnel, palackozott gázzal vagy fűtőolajjal működő fűtőberendezések vagy vízmelegítők használata esetén szén-monoxid keletkezhet. A magyarok után a lengyelek (75%), a csehek (74%) és a szlovákok (68%) voltak a legtájékozottabbak, a legkevésbé informáltak a románok voltak (62%). Annak ellenére, hogy a fűtőberendezések veszélyeivel a legkevésbé a románok vannak tisztában, közülük tudták a legtöbben, hogy mit kell tenni szén-monoxid-mérgezés esetén. E téren néhány százalékkal meg is előzték a magyarokat, de azért mi sem szerepeltünk rosszul: a megkérdezett magyarok 93 százaléka kinyitná az ablakokat és ajtókat, majd kikapcsolná a fűtőberendezést, 80 százalékuk pedig kihívná a mentőket, vagy a katasztrófavédelmet.
A fentiek ellenére Magyarországon 2024-ben 1085 alkalommal vonultak a tűzoltók szén-monoxiddal kapcsolatos esethez, 147-tel kevesebbszer, mint 2023-ban. 145 ember szenvedett valamilyen mértékű szén-monoxid-mérgezést, 116-tal kevesebben, mint egy éve. Az év során 12 ember vesztette életét a mérgező gáz miatt. Ez még mindig nagyon sok, hiszen egyszerűen megelőzhető tragédiákról beszélünk.
Ügyeljünk a karbantartásra!
Mondanunk sem kell, hogy a gázkészülékek éves karbantartása mennyire fontos. Nincs már kötelező kéményvizsgálat sem, így szakemberként csak a gázszerelő lesz, aki akár egy pillantást is vethet a konvektorokra, vízmelegítőkre, gázkazánokra, fali melegítőkre. Sokan még mindig igyekeznek megspórolni ezt a műveletet, vagy úgy gondolják, otthon elvégzik maguk a szükséges beavatkozást, egy-egy tutorial videó segítségével. Ez utóbbi nem kis kockázatokat rejthet, ugyanis a tisztításokat még csak-csak el lehet végezni a barkácsszerszámpark segítségével, de a műszeres vizsgálatokat már egészen biztosan nem. Ritkán akad otthon a szerszámosládában egy félmillió forint értékű füstgázelemző, amivel a kazánok működését, a konvektorok egészséges üzemét ellenőrizni lehetne. Mert bizony a karbantartás legfontosabb része a műszeres ellenőrzés, főleg, hogy a kötelező kéményellenőrzés kikerült a látókörből.
A vízmelegítők miatt a fűtési szezonon kívül is keletkezhet CO-veszély
Rendkívül fontos a berendezések rendszeres, szakszerű karbantartása
Összegzés
A V&HKL 2013 szeptemberi cikk kulcsfontosságú szerepet játszott a CO-érzékelők piacának átláthatóbbá tételében. A független laboratóriumi vizsgálatok feltárták a készülék jelentős részének alkalmatlanságát, ami a fogyasztóvédelem és a katasztrófavédelem fellépését váltotta ki. A cikk hatására a piac tisztulni kezdett, és a katasztrófavédelem által közzétett pozitív és negatív listák máig segítik a lakosságot a biztonságos CO-érzékelők felé. A cikk és annak utóélete – mi magunk is több tucatszor vettük elő újból a témát – a szén-monoxid-mérgezések elleni védekezés hatékonyságának növelésére szolgál Magyarországon.
