Az új kormány egyik legfontosabb gazdaságpolitikai feladata, hogy a lehető leggyorsabban hozzáférhetővé váljanak az uniós források. A pénz megszerzése azonban csak az első lépés: legalább ennyire fontos kérdés, hogy mire és milyen gyorsan sikerül elkölteni ezeket az összegeket. Meggyőződésünk szerint az előkészítés a szakmánk feladata is, most tennénk néhány szerény javaslatot ebben a tárgykörben. A most következő írás egyes részei online kiadásunkban már olvashatók voltak, ezen kibővített verziójában e hasábokon jelenik meg először.
Az elmúlt évek tapasztalata alapján jól látható, hogy a bonyolult, adminisztratív terhekkel túlzsúfolt pályázati rendszerek gyakran lassan indulnak el, nehezen működnek és esetenként a gazdasági racionalitás helyett inkább a bürokrácia logikáját követik. Pedig létezhetnek olyan konstrukciók is, amelyek egyszerre egyszerűek, gyorsan bevezethetők és több energetikai problémára is képesek választ adni. Az egyik ilyen lehetőség a vállalati napelemes rendszerek és az elektromobilitás összekapcsolása lehetne.
Ott vannak a kihasználatlan napelemes kapacitások
Az energiaválság és a drasztikusan megemelkedett villamosenergia-árak hatására az elmúlt években Magyarországon több tízezer vállalkozás telepített napelemes rendszert. Ezek jelentős része azonban ma úgynevezett visszwattos, vagyis visszatáplálás-korlátozott üzemmódban működik.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a telepített kapacitás egy részét a vállalkozások egyszerűen nem tudják kihasználni, mert a hálózat adott időszakokban nem képes fogadni a többlettermelést. Magyarul: a megtermelt energia egy része elveszik.
Ez a helyzet energetikai és gazdasági szempontból is nehezen tekinthető optimálisnak. Miközben az ország jelentős összegeket költ energiahordozó-importra, már meglévő megújuló kapacitások maradnak kihasználatlanul. Innen nézve logikus kérdés: miért ne lehetne ezt a villamos energiát helyben felhasználni?
A napelem és az elektromos autó jól kiegészítik egymást
Egy lehetséges megoldás az lenne, ha a vállalkozások uniós támogatással pályázhatnának elektromosautó-töltők és elektromos járművek beszerzésére, mégpedig a meglévő napelemes rendszereikhez igazítva.
A szükséges energetikai adatok döntő része ma már rendelkezésre áll. A hálózati és termelési információk alapján pontosan meghatározható lenne, hogy egy adott cég napelemes rendszere mekkora töltőkapacitást biztosít, és hány elektromos jármű ésszerű kiszolgálását teszi lehetővé.
A konstrukció egyik legnagyobb előnye éppen az időbeli egybeesésben rejlik. A céges személyautókat használó munkavállalók jellemzően napközben tartózkodnak a munkahelyen, vagyis akkor tölthetnék az autóikat, amikor a napelemes rendszerek termelése is csúcson van. Ez jelentősen eltér a lakossági töltési szokásoktól, ahol az elektromos autók jellemzően este kerülnek töltőre — vagyis akkor, amikor már nincs napelemes termelés. A nappali termelés és a nappali fogyasztás összehangolása érezhetően javíthatná a villamosenergia-rendszer egyensúlyát.
A hazai vállalkozások által telepített napelemek kapacitásának jobb kihasználását segítené elő egy e-autó+töltő kombinációra épülő pályázat
Ez hálózatüzemeltetési kérdés is
Az elektromobilitásról szóló közbeszéd gyakran kizárólag környezetvédelmi oldalról közelíti meg a kérdést, miközben az energetikai rendszer működése legalább ennyire fontos szempont. A villamosenergia-rendszer egyik legnagyobb kihívása ugyanis a termelés és a fogyasztás időbeli eltérése. A naperőművek nappal termelnek, a fogyasztási csúcs viszont sok esetben az esti órákban jelentkezik.
A vállalati flották nappali töltése ezen részben enyhíthetne. Az így létrejövő fogyasztás helyben használná fel a megtermelt energiát, csökkentve a hálózat terhelését és a szabályozási problémákat. Ráadásul mindez úgy történhetne meg, hogy közben nincs szükség új erőművek vagy új termelőkapacitások építésére.
A rendszer egy másik előnye, hogy csökkenthetné Magyarország importált fosszilis energiahordozóktól való függőségét is. A közlekedés elektrifikációja ugyanis nem pusztán közlekedéspolitikai kérdés, hanem egyre inkább energiabiztonsági kérdés is.
Az állam sem veszítene rajta
Egy ilyen program nemzetgazdasági oldalról is hasznos lehetne. Az elektromos járművek beszerzése jelentős keresletet generálna a piacon, miközben a céges személyautók áfájának jelenlegi szabályozása miatt az államkasszába jelentős adóbevétel áramolna vissza. Vagyis az uniós támogatás egy része közvetetten és gyorsan bekerülhetne a költségvetésbe. Emellett a vállalati flották fokozatos elektrifikációja hosszabb távon alacsonyabb üzemeltetési költségeket és kisebb környezeti terhelést eredményezhetne.
A konstrukció további előnye lehetne, hogy rövid előkészítés után viszonylag egyszerűen elindítható. Nem egy teljesen új technológiára vagy infrastruktúrára épülne, hanem már meglévő napelemes rendszerek jobb kihasználására.
Az elektromos autó energiatároló is
Ma már több támogatási konstrukció ösztönzi a napelemes rendszerek mellé telepített akkumulátoros energiatárolást. Ugyanakkor ritkábban merül fel, hogy maga az elektromos autó is energiatárolóként viselkedik. Igaz, más funkcióval és más használati logikával, de energetikai szempontból az elektromos jármű akkumulátora szintén képes villamos energiát tárolni és későbbi felhasználásra hasznosítani.
Éppen ezért a napelemes rendszerek és az elektromobilitás összekapcsolása nem pusztán közlekedési vagy zöldpolitikai kérdés, hanem egy komplex energetikai rendszeroptimalizálási lehetőség is. A kérdés inkább az: felismeri-e ezt időben a szabályozás- és a támogatáspolitika.
Feltett szándékunk, hogy a jövőben sorra vesszük az elmúlt időszakok energetikai célú pályázatait, számba véve azok gyenge és szakmailag jól átgondolt részleteit egyaránt, egyúttal a fentihez hasonló javaslatokkal próbálunk hozzájárulni a majdani lehetséges kiírásokhoz.
Észrevétlen tartalék
Magyarország korszerűtlen épületeinek és elavult energetikai rendszereinek modernizálása hatalmas, ma még nagyrészt kihasználatlan megtakarítási potenciált rejtenek – mind a háztartásokban, mind az iparban és a közintézményekben. Végső soron ezek jelentik a valódi rezsicsökkentést és hazánk energiafüggőségének mérséklését.
Balajti Zsolt, energetikai auditor, felülvizsgáló és épületgépész tervező, júniusi lapszámunk vezető anyagában a 70 kW-os fűtési, hűtési és szellőztetési rendszerek kötelező energetikai felülvizsgálatának gyakorlati tapasztalatait osztja meg olvasóinkkal. Az eredmények egyértelműek: a vizsgált rendszerek döntő többsége közel sem optimálisan működik. Az átlagos, feltárható energiafogyasztás-csökkentési potenciál 27,5% – és ennek jelentős része akár beruházás nélkül, csupán üzemeltetési és szabályozási optimalizálással elérhető lenne.
A következő időszakban remélhetőleg ismét jelentős mennyiségű uniós forrás érkezik hazánkba energiahatékonysági és épületfelújítási célokra. Az ezermilliárdos nagyságrendű keretek azonban csak akkor hozzák el a várt eredményt, ha a pályázati kiírások jól célzottak, egyszerűek és egyértelműek, a támogatási arányok ösztönzőek, a megvalósítás során pedig a valódi szakértelmet és a hosszú távú megtakarítást helyezik előtérbe – nem pedig a „pénz elköltségét”.
A kötelező energetikai felülvizsgálatok rendszere szakmailag megalapozott eszköz a rejtett veszteségek feltárására. Most az a tét, hogy a diagnózis után jön-e a kezelés: a tényleges felújítások, a megfontolt beruházások és a mindennapi üzemeltetés hatékonyabbá tétele.
A 70 kW-nál nagyobb teljesítményű fűtő- és hűtőberendezések modernizálásával 25 százalékos energiamegtakarítás érhető el. Égető szükség van az ingatlanok korszerűsítésére, szigorúan szem előtt tartva az észszerűséget
Szükség van lakossági energetikai pályázatokra is
A hazai lakásállomány túlnyomó része régi és energetikailag elavult. Friss hazai felmérések szerint a lakások 41%-a 1970 előtt, további 42%-a 1970–2000 között épült, és becslések alapján legalább az állomány fele FF vagy annál rosszabb energetikai besorolású. A szakértői európai becslés szerint a nem energiahatékony épületek aránya 70% körüli, Magyarországon pedig még magasabb, 90% körülire tehető a nem megfelelő energetikai teljesítményű épületek aránya; mindeközben a ma álló épületek ≈80%-a 2050-ben is velünk lesz.
Ezzel szemben az uniós Renovation Wave egyértelmű mércét ad: 2030-ig legalább duplázni kell a felújítási rátát, azaz az éves energetikai felújítási volumennek az ≈1% körüli alapról ≈2% fölé kell emelkednie. Magyarország jelenlegi üteme 0,3–0,5% körülire becsülhető, ami messze elmarad az uniós elvárástól.
Ha reális, mégis ambiciózus célt akarunk: legalább évi 2% mélyebb energetikai felújításra volna szükség, és ezen belül a legrosszabb (FF vagy rosszabb) állományból érdemes minimum évi 3% körüli célzott rátát megcélozni, hogy 2030-ig kézzelfogható fordulat álljon be az energiafogyasztásban és a rezsiterhekben.
Miért uniós forrásból és hogyan érdemes költeni?
Az EU-s források volumene és célzottsága történelmi lehetőség. 2021–2029 között az RRF és a Kohéziós források együtt több mint 66 milliárd eurót irányoznak elő energetikai felújításokra uniós szinten, miközben a teljes éves energiahatékonysági beruházási igény 2021–2030 között 370 milliárd euró fölött van, amelynek 80%‑át így is a magánszektorból kell mobilizálni.
Vagyis igenis kell költeni uniós pénzből az épületállomány korszerűsítésére, de okosan: a támogatás legyen katalizátor, amely egyszerű, gyors, szabályozott ütemben képes a magántőkét is mozgósítani, és a legnagyobb hatású beavatkozásokat preferálja.
A helyes sorrend: előbb az épület, aztán gépészet – vagy együtt
A fizika törvényei nem tárgyalhatók. Először a hőveszteséget és a hőterhelést kell csökkenteni – homlokzati, födém- és padlószigeteléssel, nyílászárócserével stb., és csak ezután, vagy ezzel egy időben érdemes a fűtési-hűtési rendszert modernizálni. A megfelelő sorrend nélkül a drága gépészet túlméretezett, alacsony hatásfokú és drágán üzemelő lesz.
Mivel uniós támogatás gázkazánra már nem adható, a korszerűsítés természetes iránya a hőszivattyú, lehetőleg alacsony előremenő hőmérsékletű hőleadókkal (felületfűtés, korszerű radiátorok), intelligens szabályozással és lehetőség szerint napelemes termeléssel összehangolva. Ahol műszaki és költségoldalon indokolt, a burokjavítás és a hőszivattyú beépítése kezelhetők együtt: így elkerülhető a félmegoldás, optimalizálható az új rendszer teljesítménye, és jobb a felhasználói komfort.
Multiplikátor hatás
Egy nagyléptékű, jól célzott korszerűsítési program nemcsak energiát takarít meg, hanem stabil, hazai hozzáadott értéket is teremt.
Építőipar: folyamatos megrendelésállomány, kiegyenlítettebb kapacitáskihasználás, kevésbé ciklikus leállások. A hőszigetelőanyagok, nyílászárók, szárazépítési rendszerek hazai gyártói és forgalmazói kiszámítható keresletet kapnak.
Épületgépészet: tervezők, kivitelezők, beszállítók – különösen a hőszivattyúk, szabályozástechnika, hőleadók, szellőzéstechnika – gyors ütemben fejlődő, magas szaktudást igénylő piacon erősödnek. A minőségbiztosítás és a szakképzés célzott támogatása közvetlen termelékenységnövelő hatású.
Munkahelyek és adóalap: a beruházások lokálisak és munkaintenzívek, a kiáramló támogatás jelentős része a bér-, áfa- és járulékcsatornákon keresztül visszacsorog.
Innováció és digitalizáció: okosmérők, épületautomatika, valamint a fogyasztási adatok alapján történő karbantartás széles körű bevezetése új szolgáltatási piacot nyit.
Energiafüggőség és rendszerstabilitás
A felújítás csökkenti az importfüggő földgáz- és villamosenergia-igényt. A szigetelés + hőszivattyú + napelemes termelés kombinációja mérsékli a téli csúcsterhelést, a nyári hűtési igényt pedig részben nappali PV-termeléssel lehet fedezni. Ez közvetlen rendszerüzemeltetési előny, kevesebb szabályozási tartalék és importigény mellett. A Modernizációs Alap és más EU-eszközök kifejezetten támogatják az energiahatékonyságot, a megújuló fűtést-hűtést és az energiaszegénység csökkentését, ami a hazai célokkal egybeesik.
Összegzés
A fentiek nem csupán a „pénz elköltségét” szolgálják, hanem a tartós, kimutatható energia- és költségmegtakarítást. Ha a program egyszerű, a sorrend szakmailag helyes és a források a megfelelő helyekre koncentrálódnak, akkor az uniós támogatás valódi multiplikátorként működik: csökkenti a rezsit, növeli a komfortot, élénkíti az építőipart és az épületgépészetet, mérsékli az ország energiafüggőségét, segíti a vállalkozásokat – és közben átlátható, mérhető eredményeket hoz a következő évtizedben.
