Manapság, főleg a városlakók abszolút természetesnek veszik, hogy bárhol, bármely ételalapot, ennivalót, bármilyen formában, nyersen, félkészen, konyhakészen, ne adj’ Isten gyorsbüfékben, E-alkotókkal dúsítva, készételként már megszerezhetnek. Míg őseink nyereg alatt puhítva, megsütve, szárítva, porítva, sózva, füstölve, amforába rejtve, télen tán a természetes hóban fagyasztva, hosszabb-rövidebb ideig tárolták a szűkösebb időkre táplálékuk főbb elemeit, addig elődeink már – nem feladva őseink jól alkalmazható módszereinek javát – már élhettek a konzerválás, befőzés, bödönbe-lesütés eszközei mellett a hűtés/fagyasztás lehetőségeivel is.
A hűtés kezdetei
Merthogy ugye, ha nem konzerv, nem lesütött, nem félkész, nem konyhakész, hanem természetes állapotú alapanyagokra vágyunk, akkor a rövid távú tartósítás legegyszerűbb módja a hűtve, netán fagyasztva tárolás. Hogyan is működött ez a kezdetek kezdetétől?
Könnyű volt télen, hiszen ha ilyenkor ejtették el a mamutot vagy bármit, az megfagyott magától, s így több napra, hétre elegendő élelemforrásnak ígérkezett. Igaz, hogy télidőben más nem is nagyon volt, amit gyűjtögetni lehetett volna.
Hogy „kitolják” a téli időszak hűtve/fagyasztva tárolásának lehetőségét, megjelent a jégverem (földbe ásva, szalmával kibélelve), ahova az álló- vagy folyóvizek télen megfagyott vizét kisebb jégtáblákra törve bevermelték, s így hűtött teret hozhattak létre a jég tárolásához. Ennek fejlettebb, több háztartásban alkalmazható eszköze lett a „jégszekrény”, ahol jeget raktak egy hőszigetelt ládába. Mivel „hűtötte” az árut, később a neve hűtőszekrény lett.
Egy idő után a természetes módon keletkező jég mennyisége nem volt elegendő, így nyár végére, őszre el is fogyott. Megjelentek a jéggyárak, amelyek jellemzően táblajeget gyártottak. Túlhűtött sós vízben! (Ehhez persze fel kellett találni a hűtőkörfolyamatot, de erről egyszer máskor.) Ezzel együtt megjelentek a jégszállítók, akik jégcsákánnyal darabolva, vállukon szállították házhoz, lakáshoz a „hűtőenergiát”. Közben maguk a jégszekrények is nagyot fejlődtek, és – tárolási képességeik és hasznuk mellett – lassan a lakás díszeivé is váltak.
Balra: díszes jégszekrény, amelyben még a természetes módon képződő, vagy gyárban előállított jég szolgáltatta a hideget. Jobbra: házakhoz kijáró, jégszállító munkás.
DOMELRE, az első hűtőszekrény
Amikor pedig a szakma már kisebb léptékű hűtőberendezések gyártására is képessé vált, egy darabig ezek a jégszekrények úgy készültek, hasznosultak, hogy ráépítettek egy villamos hajtású kompresszoros hűtőgépet, ami a korábban jégtartályként szolgáló részbe töltött vizet hűtötte, fagyasztotta.
A DOMELRE (a Domestic Electric Refrigerator rövidítése) az egyik első háztartási elektromos hűtőszekrény volt, amelyet Frederick William Wolf Jr. talált fel 1913-ban, és 1914-től a chicagói Wolf’s Mechanical Refrigerator Company gyártotta. Több száz darabot adtak el, amivel a korabeli számos versengő forma közül a kereskedelmileg legsikeresebb termék lett. Az egység a jégszekrényben lévő jégtömböt elektromos hajtású hűtőberendezésre cserélte, és teljesen automatikus volt.
De ez már a hosszú kort megért „jégszekrényünk” hattyúdala is lett, hiszen megjelentek a kompresszoros, abszorpciós, adszorpciós, Peltier-elem-alapú hűtéstechnikai megoldások. (A maguk környezetterhelő problémáival, mint a hűtőközeg, a hőszigetelés, az ózonlyuk, a klímaváltozás… és mindezek ártalmatlanítása.) Ennek révén a hűtés, fagyasztás, mélyhűtés területéről teljesen kiszorultak a jó, öreg, természetbarát háztartási segítőink.
Balra: q világ első háztartási hűtőberendezése, a DOMELRE. A kompresszor még a szekrény tetején kapott helyet. Jobbra: ez már egy modernebb változat, hasonlatos a mai hűtőszekrényekhez.
Múzeumunk kincsei között sok ezzel kapcsolatos tárgy és dokumentum lelhető, az itt látható képeken egy-két jellemző darab látható.
Mi lesz, ha nyitva hagyjuk a hűtőnk ajtaját?
A jégszekrénynél semmi gond, a jég elolvad, így a konyha kicsit lehűl, viszont a tárolt áru felmelegszik, majd idővel meg is romlik. Hűtőszekrényeknél viszont a fenti átmeneti jelenségek és tartós következmények mellett alapvetően más a helyzet, hiszen a hűtőgép kompresszora, mivel hűteni szeretne, folyamatosan működni fog, s a felvett villamos energia könyörtelenül hővé alakul, ezzel pedig a konyhát fűti, és nem hűti. Ezeknél a jelenségeknél ugye mindig egy nehezen kezelhető gond akad, mégpedig az, hogy az „érintett tárgyi résztvevők” jobban tudják, és következetesebben alkalmazzák a fizika törvényszerűségeit, mint egyes élő, földi halandók… Tisztelet a kivételnek.
