Egy jól benapozott panellakásban pokoli hőmérséklet alakul ki a kánikulai napokon, nem csoda, hogy sokan úgy döntenek, klímaberendezést szerelnek fel. Nem is kell túl figyelmesnek lennünk, hogy észrevegyük az évről évre szaporodó kültéri egységeket – olyan épületeken is természetesen, amelyek még utólagos hőszigetelésre várnak. Ez bizony problémát okoz, de nem megoldhatatlant.
Sokan kerülnek abba a helyzetbe, hogy a meglévő klímaberendezés után kezdenek bele az épület külső hőszigetelésébe. Normál esetben egy hagyományos 2,6 kW-os vagy egy 3,5 kW-os klíma kültéri esetén sztenderd az SP-450-es kültériegység-tartó, ami azt jelenti, hogy a kültéri egység légbeszívó része és a fal között marad kb. 8-10 cm légrés, ami még elegendő a megfelelő mennyiségű hűtőlevegő beszívásához, és a berendezés szervizéhez. Na most, ha az épületet becsomagolják kb. 10 cm vastag hőszigetelő anyaggal, akkor a fal és a kültéri egység légbeszívó része közötti légrés nullára csökken. Így is lehet használni a berendezést, de nem sokáig. A szervizelhetőségről már ne is beszéljünk.
Mit lehet tenni ilyen esetben?
Sajnos mindenképpen iparost kell hívni – de lehetőleg nem júliusban, vagy augusztusban, +40 °C környezeti hőmérséklet mellett – mert a kültéri egységet le kell szerelni a falról. Ezt – ha lehet – ne magunk végezzük el, hiszen a berendezésben nagynyomású F-gáz van, amely, ha R-32, akkor még tűzveszélyes is, de égési-fagyási sérüléseket biztosan fog okozni, ha a kezünkre csöpög, vagy a szemünkbe fröcsköl a folyadék. Az iparos is védőszemüvegben, illetve védőkesztyűben fog nekilátni a munkának. (Ez egyébként minden telepítési és szervizelési útmutatóban benne van, csak el kéne olvasni azokat). Ja, majd′ elfelejtettem, ezt a beavatkozást, még lehetőleg az épület szigetelése előtt kell elvégezni, utána már kissé rumlis.
Egy tipikus hiba, a szigetelés miatt nem maradt elegendő távolság a kültéri hatékony működéséhez
Lépésről lépésre
Tehát a beltéri egységből, és a csövezésből el kell távolítani a hűtőközeget, hiszen enélkül nem lehet megbontani a készüléken lévő hollandikat, és nem lehet mozgatni a kültéri egységet sem. A hűtőközeg eltávolításának, kiszakaszolásának két módja létezik. Az első a hűtőközeg visszaszívása a kültéri egységbe. Ilyenkor azt az állapotot érjük el, mint amikor megvettük a berendezést, és az összes hűtőközeg be lesz zárva a kültéri egység léghűtéses kondenzátorába. Könyörögve és hangsúlyosan kérem, hogy a felhasználók ne próbálkozzanak egyedül ezzel az eljárással sem, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek van otthon manométergarnitúrája, nitrogénje és vákuumszivattyúja.
Lássuk magát az eljárást. Első lépésben le kell bontani a szelepeken lévő elzáró sapkákat, majd a manométergarnitúra szívó oldali csonkjára rá kell csatlakoztatni a töltőtömlőt. A tömlő másik végére rá kell csatlakoztatni egy gyorscsatlakozót, aminek segítségével minimalizálni lehet a hűtőközegveszteséget, amikor rácsatlakozunk a berendezés szívó oldali szervizszelepére. Erre azért van szükség, mert a berendezés szívó oldalán álló helyzetben az adott hűtőközeg környezeti hőmérsékletnek megfelelő telítési nyomása van jelen, ami akár 15 bar is lehet. Próbált már valaki 15 bar nyomás ellenében felszerelni egy töltő tömlőt a szervizszelepre? Ne is próbáljon. Ilyenkor kell a védőkesztyű és a védőszemüveg, ha valaki ilyen kamikáze módon próbálja megoldani a csatlakoztatást. Tehát a manométergarnitúra rá van csatlakoztatva a berendezés szervizcsonkjára a szívó oldalon (vastag cső), és szépen mutatja nekünk a berendezésben uralkodó statikus nyomást. Majd ezután indítsuk el a berendezést hűtés üzemmódban. Az üzemmód nagyon fontos, mert csak ebben az üzemmódban tudjuk visszakényszeríteni a hűtőközeget a kültéri egység hőcserélőjébe. Hagyjuk járni a berendezést néhány percig, hogy ki tudjanak alakulni a megfelelő üzemi hőmérsékletek és nyomások. Néhány perc üzem után egy imbuszkulcs segítségével zárjuk el a folyadékszelepet (a vékony csövön van), közben figyeljük a szívó oldali manométert. A manométer egyre csökkenő értéket fog mutatni. Ahogy a nyomás a légköri nyomás értéke alá csökken, zárjuk el az imbuszkulcs segítségével a szívó oldali szelepet (a vastag csövön van), majd kapcsoljuk ki a berendezést, és áramtalanítsuk.
A kombinált fogó hasznos szerszám, de ilyen munkához nem elég. Laikus ne kezdjen hozzá!
Jöhet a konzolcsere
Nem probléma, ha a szívónyomás értéke a légköri nyomás értéke alá csökken, sőt jó is, mert a csövek falát, és a beltéri egység csöveinek falát nedvesítő olajból is ki tudjuk nyerni a benne elnyelt hűtőközeget. De ha most megbontjuk a hollandikat, akkor a rendszerben lévő vákuum miatt levegő fog beáramlani a berendezésbe. Ezt viszont nagyon nem szeretnénk (idegengáz, nedvesség, pók stb. miatt) tehát elő kell vennünk a nitrogénpalackot, és a rendszer nyomását kissé a légköri nyomás fölé kell emelni, hogy a hollandik bontásakor a nitrogén áramoljon kifelé, nem pedig a levegő befelé. A hollandik levétele után a csöveket le kell dugózni, hogy a levegő, a nedvesség és a szennyeződések ne kerülhessenek be a csőszakaszba. Ezután már levehetjük a kültéri egységet a tartószerkezetről. Bontsuk le a tartó szerkezetet, és cseréljük le az SP-450-es tartót 550-esre vagy nagyobbra, hogy a kültéri minél távolabb kerülhessen a szigeteléstől. Ha már itt tartunk, akkor a tartóra rászerelhetünk egy A-35-ös gumis rezgéscsillapítót, ha előzőleg nem lett volna a kültéri egység alatt. Ezzel jelentős mértékben csökkenthetjük az épület falára átjutó rezgéseket, csendesebb lesz a kültéri egységünk. Ezek után visszatehetjük a kültéri egységet az új, hosszabb tartóra. Majd kezdetét veheti újra az üzembe helyezési eljárás, nyomáspróba, vákuumolás, és a berendezés újbóli indítása. Abban az esetben, ha a berendezést valamilyen oknál fogva nem lehet elindítani, akkor sajnos az előbbi út nem járható. Ekkor jön elő a „B” terv, ami annyiban különbözik az „A” tervtől, hogy először elzárjuk mindkét szelepet, majd egy hűtőközeg-lefejtő segítségével lefejtjük a csövekből és a beltéri egységből a hűtőközeget. Na ez az. De milyen lefejtővel? Hiszen a régi HCFC-khez, CFC-khez alkalmazott lefejtők nem biztos, hogy megfelelőek a HFC-khez, és pláne nem alkalmasak az A2L tűzveszélyességű osztályú közegekhez, mint amilyen pl. az R-32 vagy az R1234YF. Szerencsére az új A2L-es lefejtők, viszont kompatibilisek lefelé, tehát azok alkalmasak a régi közegek – akár az R-12 –lefejtésére is. Jelzem, a vákuumszivattyúknál is fennáll ugyanez a probléma, tehát mindenképpen oda kell figyelni a hűtőközeg típusára. Ha sikerült a lefejtővel eltávolítani az összes hűtőközeget, akkor visszatérhetünk az „A” tervhez.
Egy hosszabb konzol legtöbbször megfelelő megoldás. A csavarokkal ne spóroljunk!
Telepítés szigetelésre
Mi a helyzet akkor, ha újépítésű és már leszigetelt épületre kell telepítenünk a kültéri egységet, 10-15 cm-es szigeteléssel, mondjuk Porotherm téglába. Belátható, hogy a szigetelésnek nem húzhatjuk neki a kültéri tartót, hiszen a szigetelés nem fogja megtartani a kültéri egység súlyát, főleg a rezgésekkel együtt, és a Porotherm téglára sem bízhatjuk a hagyományos műanyag tiplikkel, facsavarokkal a berendezést. A megoldás lehet átmenő csavar, vagy nagyon hosszú speciális tipli és facsavar. De akkor még mindig a szigetelésnek feszítjük neki a kültéri tartót, ami viszont nem cél. Na ilyenkor jön a 22-es, vagy a 28-as vörösréz cső távtartó. Miért pont vörösréz cső? Mert az a legtöbb hűtőgépszerelő kocsijából hamarabb előkerül, mint a ¾ ”-os vascső. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel könnyebb vágni a rézcsövet, mint a vasat. A csövet levágjuk a szigetelés vastagságával megegyező méretre, keresztülfűzzük rajta a facsavart, és máris nem a szigetelés viseli el a berendezés súlyát és rázkódását, hanem a csöveken keresztül átadjuk azt a falnak. Jelzem, legalább 3 db csavarral rögzítsünk fel minden konzolt, a biztonság kedvéért. Ha nem működne a dolog hosszú facsavarral, akkor is van „B” terv, az átmenő csavar, aminek belső végét be kell vésni a fal belső oldalára, egy jó nagy laposvas alátéttel egyetemben.
Villanyszerelés
Klímatelepítés és klíma-újratelepítés, nincs különbség; ugyanazokat a fogásokat használjuk, ugyanazt a szakmai rutint követjük. Jól tudjuk, hogy elektromos bekötést csak erre képesített villanyszerelő létesíthet, de az esetek többségében a klímás a villanyszerelő is. De a munka ezen részére a szokásosnál is jobban kell figyelni, mert a telepítési hibák nagyjából húsz százaléka a nem megfelelő villamos bekötésre vezethető vissza. Nyolc vezetékünk van, abból kettő zöld-sárga, azaz a földelés. A hatból egyet nem kötünk be, marad öt vezetékünk. Ha bekötöttük a betápot, nem mindegy a sorrend, hogy a beltéri egységet a kültérivel hogyan kötöm össze. A fázis, a nulla, és a kommunikációs vezeték nem cserélhető fel. Multi rendszereknél még bonyolultabb a helyzet, mert minden egység kap külön tápfeszültséget, a sorkapcsok jelölése sem egyforma, sőt több helyzetben lehet őket összekötni. Ezért érdemes áttanulmányozni a készülékhez csomagolt installációs manuált, ahol világosan le van írva, rajzolva a bekötés menete, sorrendje.
Egyébként, ha már a hibákat megemlítettük a villamos bekötés kapcsán, fontos kihangsúlyozni, hogy a szakszerűtlen szerelések zömében, nyolcvan százalékában a csőperemezés a ludas. Kulcskérdés a megfelelő szerszám használata, amely biztosítja a tömítettséghez szükséges peremprofilt. Ha rossz szerszámot választok, ugyan lerövidül a munkaidő, de biztosan nem lesz megfelelő a szerelés. A megfelelő csővágó használata, a vágási technika sem mindegy. Egy jó minőségű csővágó ötszöröse a silánynak, de a kifogásolható szerszámmal nem lehet jó munkát végezni.
Gondolom, a praktizáló kollégák körében még vannak más, „C” tervek is, de nekem hirtelenjében most ezek jutottak eszembe.
