Az Épületgépészeti Múzeum tárgyait bemutató sorozatunknál ezúttal is maradunk a formabontó műfajnál. Ma természetesnek vesszük, hogy egy eszköz vagy berendezés tárgyalásakor a leíró jellegű fogalmazást választjuk, de régebbi korokban, például a milleniumi építkezések Magyarországán az olyasféle újítások, mint amilyen az Országház épületének távfűtése, klímatechnikája, vagy éppen a hűtő-fűtő klimatizáló berendezések olyan kuriózumoknak számítottak, amelyekről beszélgettek az emberek.
Képzeletben belehelyezkedtünk egy ilyen beszélgetésbe, helyesebben magunkra vettük egy olyan elbeszélő szerepét, aki annyira szószátyár, hogy partnerét szóhoz sem hagyja jutni. Ennek eredménye az alábbi két fiktív monológ épületgépészetről és más egyebekről.
1.
Nézze, kedvesem, milyen sokan vannak most a korzón; na, igen, a jó idő kicsalogatta az embereket, meg vasárnap is van. Szerintem a Gundelnél ma igencsak finom ebédet tálaltak, de ott mindig, nagyon kedves hogy a főnök odajött az asztalunkhoz érdeklődni hogyan ízlett a főztjük, szeretek oda járni, kedvesek a gyerekei és van egypár belőlük. Ha gondolja, majd megihatunk egy habos kávét valahol, de ha már erre járunk, megnézhetjük az új Országházat, most lett kész, és azt hiszem, már meg is tartották az első ülésüket az alsó meg a felsőházban.
A Steindl úr nagyon okosan kitalálta, hogy a fűtés a szomszéd utcában levő gőzkazánokból legyen, most viszont, ha szerencsénk van, láthatjuk, hogyan eresztgetik le a légaknákon keresztül azokat a jégtáblákat, amelyekkel a levegőt hűtik le, szegény képviselőknek már nehogy nagyon melegük legyen. Igaz, lassan ők nyaralni mennek. Ami, azt hiszem, nekünk is jól jönne, már le is leveleztem Siófokra egy szállást, remélem magácskának is meg fog felelni.
Ez az Országház nagyon szép lett, nem sok ilyen van a világban, de hogy hűtsék is a levegőt, amit bepumpálnak a székek alá, az egészen korszerűnek mondható, azt hiszem, a színházaknál is valahogy így csinálják. Ahogy látjuk, mindenütt készülnek a millenniumi ünnepségekre, bizony már ezer éve hogy itt letelepedett a magyarság, micsoda fejlődés történt ezen idő alatt! Az elmúlt évben, emlékszik, amikor Amerikába kellett menjek, ott aztán ugyancsak nagy a fejlődés, még az áruházakban is van fűtés meg hűtés, klímaberendezésnek nevezik vagy hogy, nagyra vannak vele, persze jogosan.
Náluk az egyetemen, a gépészkaron is foglalkoznak a témával, de azt hiszem, sok víz lefolyik még a Dunán, míg ezt nálunk is bevezetik, persze a mi klímánk alatt ez talán nem is olyan fontos. Az, hogy egyre szélesebb körben vezetik be a villanyvilágítást, meg a gyárakban is áttérnek az elektromos meghajtásra, az is óriási fejlődés, Európában azért eléggé elöl vagyunk.
Na, most akkor itt le is ülhetünk ennek a kávéháznak a teraszán, megérdemeljük az uzsonnát. Pincér, legyen szíves hozzon nekünk két habos kávét, meg a mai lapokat is kérem, kíváncsi vagyok, hogy a Ligetben mennyire jutottak az építkezésekkel, meg is érdemeljük az ünneplést, nem minden országnak van ezeréves jubileuma…
Az Országházat egy a Balassi Bálint utcában emelt bérház udvarán elhelyezett kazánházból fűtötték. Steindl Imre metszete az épületről
Légakna és épített légcsatorna
Ez a már szolgálaton kívüli gázégőfej egykor szintén az Országház fűtését biztosította. Jobbra: egykori klímaszekrény
2.
Kedves Barátom, olvasta már a mai Vasárnapi Újságot? Képzelje, ez már a negyvenötödik évfolyamuk, igaz két évvel vagyunk túl a millenniumi ünnepségeken, de még mindig ódákat zengenek az ott látottakról. Még Jókaitól is van benne egy érdekes cikk. Igaz, érdekességekkel mindig is szolgált az újság, már az első lapjukban is a hasznosságot feszegették. Nem is volt akkor drága, egy félévi előfizetés egy pengő forint volt.
Szóval a mai számban is vannak érdekességek, például engem, mint mérnökembert nagyon megragadott azon ismertetés, amelyik a nagyobb létszámú belső terek légállapotáról, annak eléréséről elmélkedik. Egy nagyon érdekes cikk számol be arról, hogy nem elegendő csak a terek átszellőztetéséről gondoskodni ventilátorokkal – már hadat üzentünk a gravitációs rendszereknek –, hanem egyazon berendezéssel lehetne fűteni vagy hűteni a bevezetett friss levegőt meg talán a nedvességtartalmat is lehet szabályozni. Esetleg még az Erzsébet királyné elleni merényletet is felülmúlja ez a közlés.
Arról tudósítanak, hogy van már olyan berendezés, sajnos még nem a mi országunkban, amellyel ezek a légállapotok előállíthatók folyamatos üzem mellett. Hol is vagyunk már azoktól az időktől, amikor a falakra vizet folyattak, hogy ily módon hűtsék le a lakhelyeket Egyiptomban vagy Rómában. Az angolok persze itt is élen járnak, a világkiállítások is sokat lendíthetnek ezen a téren is, a kiegyezés utáni időkben persze Ausztriával közösen lehettünk jelen. Sajnos már Széchenyi részvétele nélkül, a lényeg hogy megindult a versengés az országok között, talán már a következő időkben is megjelennek olyan eszközök, ahol a mezőgazdaság mellett az ipari eszközök is felvonulnak. Bízzunk abban, hogy felzárkózunk Európa élvonalához, ebben a Vasárnapi Újság mostani száma is nagyon bizakodik.
