Barion Pixel

VGF&HKL szaklap

Szakmatörténet

Az eternitcső

2020/3. lapszám | Sircz János |  10 716 |

Az eternitcső

Az Épületgépészeti Múzeum kincseit bemutató sorozatunkban ezúttal az eternitcsövekkel foglalkozunk. Ezt az anyagot egészségügyi okokból – a tűfőbe kerülve az eternitszálak súlyos betegséget, rákot okozhatnak – már nem használjuk, de nem véletlenül volt olyan népszerű hosszú évtizedekig. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan, nevéhez méltóan az „örökkévalóságnak készült”.

Az eternit (azbesztcement) feltalálója Hatschek Lajos volt, aki a XIX. század derekán született. Olyan anyag előállításával kísérletezett, amely tetőfedés céljára jobb, mint az égetett cserép. Papírgyártó gépen műkővé kívánta alakítani az azbeszt+cement keveréket. A kísérlet sikeres volt és világhódító útjára indult az eternitpala. Később eternitből hullámlemezek, síklemez burkolólapok, nyomó- és lefolyócsövek is készültek. Az eternit név lett a védjegy (a latin aeternum=örökké szóból származtatva, így utalt a tartósságára).

Találmányát a fejlettebb kultúrállamokban haladéktalanul szabadalmaztatta. Elsőként (ausztriai) gyárában kezdte meg a termelést. Röviddel ezután 1903-ban a Magyarországon, Nyergesújfalun felépített második gyára is megkezdte az eternittermékek gyártását. Az épületgépészeti vonatkozású Eternit termékek közül a legfontosabb a nyomócső és a lefolyócső (csatornacső) volt.

Címkép: eternitből készült csövek

Az eternitből készült termékek tartósságára jellemző példa a következő: Komáromban1937-ben szenteltek fel egy modern katolikus templomot (Jézus Szíve Templom). Apám ebben a városban volt bádogos és szerelő kisiparos. Ő készítette a templom vörösrézlemez-fedését, valamint a kiszolgáló épületrészek vízvezeték- és csatornaszerelését. A lefolyóvezetékek kivétel nélkül eternitcsövek voltak. 2019 októberében jártam a városban, akkor cserélték ki (egészségügyi előírások miatt) a csatornahálózatot, és a bontott csöveket elszállításig a templom előtt tárolták. Jól látható a képen, hogy (a bontási sérülésektől eltekintve) a csövek épek. Hány évig szolgáltak befalazva, falon kívül és földtakarás alatt? 2019-1937=82 évet! Tehát méltóak voltak az „eternit” névre, illetve védjegyre.

Az anyag tartósságát jól szemlélteti ezek a 80 év használat után kibontott eternitcsövek. Gyakorlatilag semmi bajuk

Az eternit nyomócsövek két vége esztergályozott, ez biztosítja a kötőelemeknél a tökéletes tömítést. Egyik kötési lehetőség a Gibeault-kötés, amelynek anyaga öntöttvas és gumi, egyszerűen szerelhető, így szükség esetén könnyen oldható. A másik lehetőség a Simplex-kötés, ennek anyaga Eternit és gumi. Szerelése speciális szerszám segítségével történik.

Balra: Gineault-kötés

Jobbra: Simplex-kötés

Az eternit lefolyócsövek (csatornacsövek) karmantyús kötéssel csatlakoztathatók egymáshoz és különböző idomdarabokhoz. A tömítés tömítőkötél és bitumenes vagy cementhabarcsos (malteros) lezárás. Múzeumunk szép számban rendelkezik eternittárgyakkal (főleg lefolyóidom-darabokkal) és irodalommal (árjegyzékekkel és ismertető anyagokkal).

Eternitidomokból széles választék állt rendelkezésre. A képen egyenes csődarabok és idomok (ív, kettős ív és szűkítők) láthatók. A gyakran használt csövek belső átmérője 50, 60, 80, 100, 125, 150 és 200 mm volt.

Balra: tisztítóidom, egy 450-es és egy 900-as ív és egy T-elágazó idom

Jobbra: huzatfokozó kéménytoldó. Mozgó alkatrész nélkül, széliránytól függetlenül javítja a kémény hatásosságát.

Az azbeszt egészségkárosító hatásának felismerése után hazánkban is betiltották az azbesztet tartalmazó termékek forgalmazását. A legtöbb ilyen terméket előállító üzem áttért azbesztmentes termékek kikísérletezésére és gyártására. Ez a téma azonban túlmegy cikkünk, illetve múzeumunk határain.

Múzeum

Kapcsolódó